Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
"Az euró, mint deviza? Az soha, egyetlen pillanatra sem volt veszélyben. Ez megkérdőjelezhetetlen" – fejtette ki Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank (EKB) nyolc éven át regnáló elnöke az alapblognak adott interjújában. Szerinte a krízis közepette pedig egyetlen olyan percet sem éltünk át, amikor az euró a megrendülés jeleit mutatta volna. Az EKB volt elnöke szerint az eurózóna sokkal ellenállóbb, mint azt bárki korábban feltételezte. Ő e mögött négy okot lát. Először is: az övezet minden országa – a politikusok retorikájától, a külföldi, illetőleg a médián keresztül történő kritikáktól és a valós társadalmi feszültségektől függetlenül – képesnek bizonyult alkalmazkodni a bennmaradáshoz szükséges követelményekhez: még a legsúlyosabb eseteket jelentő országok is le tudták vinni a fizetésimérleg-hiányukat 8-ról nagyjából 1 százalékra. Ez fantasztikus teljesítmény Trichet szerint.
A második dimenziója annak, amit most tapasztalunk, hogy az övezet, az egész EU minden egyes kormánya szilárdan eltökélte magában, hogy jobban fogja menedzselni az országa ügyeit. Szerinte tény, hogy a kormányzás minősége mindenütt javult. A harmadik ok a sorban: minden érintett kormány és törvényhozás, beleértve a legnagyobbakat, a német Bundestagot, Franciaország és Olaszország parlamentjeit, egyértelműen adta tudtára a világnak, hogy stratégiailag, megkérdőjelezhetetlenül kötődnek az euróhoz, az euróövezet fennmaradását létérdeknek tekintik. Végül, de nem utolsósorban rendkívüli erejű kapaszkodó volt a piacok számára mindaz, amit ők tettek: azok az akciók, amiket – élen az EKB-val – a jegybankok indítottak.
Trichet úgy látja, hogy a jelenlegi válság nem más, mint alkalmazkodási procedúra az új globális világgazdasághoz. Az alkalmazkodás megköveteli a szigort, a kormányzás drámai megújulását. Mindez már garancia a gazdasági növekedés beindulásához. Az euróövezet szerinte azért mutatkozik sokkal ellenállóbbnak, mint azt korábban oly sokan sejtették, mert helyesnek bizonyultak a szokványos és nem szokványos jegybanki beavatkozások. Emellett az országmenedzsmentek megújultak, szinte mindenütt fegyelmezettebb lett a pénzügyi gazdálkodás, és mindezt a legtöbb euró-övezetbeli országban a társadalmak számon kérhetik a demokratikus intézményeken keresztül. Meg kell érteni, hogy az újfajta alkalmazkodás rövid távon fájó ugyan, de nagyobb távlatokba nézve munkahelyteremtéshez és gazdasági élénküléshez fog vezetni.
A jegybank kormánytól való függetlenségére kitérve Trichet elmondta, hogy a globális és azon belül az európai válság és annak eddigi, sikeresnek mondható kezelése bebizonyította, hogy a fejlett világ egyik legnagyobb erénye, erejének egyik legfontosabb záloga a jegybanknak a kormánytól, a politikától való függetlensége, és az, hogy ezt a függetlenségét hitelesnek fogadják el a piacok, a befektetők. Magyarországnak és más hasonló cipőben járó országoknak csak akkor szabad csatlakozniuk az euróövezethez, ha nem csupán a számokban testet öltött kritériumokat teljesítik, hanem ha saját maguk és a világ előtt egyaránt hitelesíteni tudják, hogy hosszú távra szóló, fenntartható egység van a társadalomban és az egymással versengő politikai pártok között az euró bevezetése kapcsán.
