A franciák forradalmasítanák Európát - mi meg csak nézzük
A francia államfő közös kormány létrehozását, közös költségvetést, kötvénykibocsátást, illetve politikai uniót javasolt csütörtökön az euróországoknak. Francois Hollande nagy fába vágta a fejszéjét: olyan terveket szeretne megvalósítani két év alatt, amelyekhez Németországnak addig nem fűlik a foga, míg a válsággal sújtott országok problémáit nem rendezték. Magyarországnak tényleg csak akkor érné meg csatlakozni, ha a gazdaságunk az uniós átlag közelében lenne, mint ahogy Orbán Viktor mondja?
Eurózónás kormány, az adórendszerek harmonizációja, közös kötvénykibocsátás, politikai unió – mindezt két év alatt. Francois Hollande francia államfő komoly eszköztárat villantott mega hatalomra kerülésének egyéves évfordulóján tartott csütörtöki sajtótájékoztatón. A francia elnök álláspontja szerint ezek a lépések szükségesek ahhoz, hogy Európa legyűrje a recessziót, ami már az identitását veszélyezteti.
A francia államfő szerint "gazdasági kormányt" kellene felállítani az eurózónában, amely minden hónapban ülésezne, és amelyet teljes munkaidőben foglalkoztatott elnök vezetne. Hollande szerint Európa már letudta a pénzügyi válságot, most a recesszióval kell szembenéznie, amely a megszorítások miatt következett be. A francia elnök hangsúlyozta: ha nem lesz változás, akkor Európa eltűnik a világ térképéről.
Hollande a fentiek mellett 6 milliárd euró uniós forrás azonnal felszabadítását is el szeretné érni, melyet a fiatalok munkanélküliségi helyzetének kezelésére kellene fordítani, emellett pedig arra szólított fel, hogy Európa iparába több befektetés áramoljon, illetve egy koordinált energiapolitika jöjjön létre. A francia államfő leszögezte, hogy Németországgal együtt szeretne dolgozni a reformok elindításában. "Franciaországnak és Németországnak kötelessége, hogy Európát előrébb mozdítsa. Ha Európa a jelenlegi állapotában marad, akkor az az európai eszme végét jelenti" – fejtette ki drámai véleményét Hollande.
A közös költségvetésről már régóta szó van
A külön euróövezeti költségvetés szükségességét szakértők már régóta pedzegetik, ezt a javaslatot Herman van Rompuy, az Európai Tanács elnöke is az asztalra tette. Bizonyos gazdaságélénkítő beruházásokat, esetleg a munkanélküli segélyek egy részét is innen fizethetnék, illetve az adott euróövezeti tagállamokban a strukturális átalakításokhoz szükséges forrásokat is innen biztosíthatnák. Hollande kijelentéseiben egyelőre nem szerepel az, hogy milyen mélységű lenne a közös gazdasági kormányzás, ugyanakkor az, hogy a politikai uniót is bevonta a célok közé, arra mutathat: igen erős együttműködésben gondolkozik.
A németek viszont minden bizonnyal nem feltétlenül haladnának ilyen gyorsan a közös európai úton. Amíg az euróövezeti országok nem rendezik problémáikat, addig Berlin a gondokat nem hozná közös kalap alá.
Bármennyire is válságban van az eurózóna (nem az euró), a régiónkban több országnak is egyre vonzóbb. A komoly krízisből kilábaló Lettország például jövőre csatlakozik az övezethez. Az eddig válságállónak bizonyuló Lengyelország – mely Lettországot példának tartja a kiadáslefaragásban – pedig látványosan elkezdett érdeklődni a csatlakozás iránt. Magyarországon viszont eurócsatlakozási céldátum nincs, korábban 2020-at emlegetett a kormány. Orbán Viktor miniszterelnök ugyanakkor április végén azt mondta, csak akkor érdemes csatlakozni az övezethez, ha gazdasági fejlettségünk eléri az EU átlagának 90 százalékát. Ez legjobb esetben is 2033-ig tolná ki csatlakozásunkat. Tényleg megéri-e nekünk addig várni, vagy időközben elhúz a vonat mellettünk?
A magországok kezében a kulcs
Az mindenképpen helyes, ha a politikusok előremutató javaslatokat tesznek, még akkor is, ha azoknak nincs politikai realitásuk – mondta a hvg.hu-nak Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel Intézet kutatója. Ezzel Francois Hollande csütörtöki kijelentéseire utalt. A Bruegel kutatója szerint Németország jelenleg egyáltalán nem támogatja Hollande elképzeléseit, mivel attól tart, hogy ha megvalósulna az ilyen mértékű szoros együttműködés, akkor lazulna a reformok végig vitele és a költségvetési fegyelem is. Amíg az övezet magországai úgy gondolják, hogy a déli államok csakis a nagy nyomás miatt hajlandóak végigvinni a reformokat, addig ebben nem lesz változás – fejtette ki Darvas. Ugyanakkor a kutató szerint Hollande javaslatai nagyon is előremutatóak, ilyenek nélkül nagyon lassan haladna az európai integráció.
A felvetésre, mely szerint a kelet-közép-európai uniós tagállamoknak miért érhetné meg a csatlakozás, Darvas több fontos pont is említett. Magasabb pénzügyi stabilitás, közvetlen hozzáférés az Európai Központi Bank (EKB) kedvező kamatozású hiteleihez – ez olcsó forrást és gyakorlatilag korlátlan likviditást jelent –, a devizaátváltással kapcsolatos tranzakciós költségek megszűnése és a devizakockázat kiküszöbölése mind olyan elemek, melyekkel jól járhatnak az újonnan csatlakozók. Mivel a csatlakozásra váró országok mindegyike az euróövezettel folytatja külkereskedelmének nagy részét, így a saját deviza eltűnésével az exportra is pozitív hatást gyakorolhat az eurótagság. Az árak is egyszerűen összehasonlíthatóvá válnának, ez növelné a versenyt, és azon keresztül a vállalati hatékonyságot. Az árak is csökkennének. Mindezek mellett pedig a csatlakozás kiszámíthatóbb gazdasági környezethez vezet, amely a beruházások emelkedését válthatja ki.
Kockázatok is vannak bőven
A felzárkózó országok számára azonban komoly kockázattal jár a belépés, hívja fel a figyelmet Darvas. Erre keserű példával szolgál például Írország és Spanyolország. Ezekben az országokban gyorsabban nőtt a gazdaság, mint az euróövezet egészében, így egy valuta-felértékelődés következett be, ami saját deviza hiányában az inflációra gyakorolt nyomást, az EKB alacsony kamatlábai következtében viszont negatív reálkamatok alakultak. Az emberek az alacsony hitel- és betéti kamatok miatt ingatlanvásárlásba fogtak, ugyanakkor nem számoltak azzal, hogy a lufi kipukkadhat. A fentiekre is van viszont ellenpélda Darvas szerint, mivel Szlovákia esete (amely 2009 óta használja az eurót) azt mutatja, hogy az eurózónánál nagyobb növekedést produkáló ország is képes elkerülni a negatív hatásokat. Emellett azon országoknak, melyek növekedési perspektívái nem haladják meg az övezetét, az előbb felvázolt kockázatokkal nem találkoznak.
Az azonban továbbra is kockázat, hogy a belépő ország gazdasága nem mozog szinkronban az euróövezet gazdaságaival. Ekkor ugyanis az EKB monetáris politikája nem lesz megfelelő ezen ország számára. Egy másik kockázat pedig a belépéskori árfolyamra vonatkozik. Portugália például pont egy ingatlanpiaci buborék tetején, túlértékelt saját devizával lépett be az euróövezetbe, és a gazdaság nem tudott a zónához igazodni. Aleglassabb gazdasági növekedés jellemezte1999 és 2007 között – emelte ki Darvas. A belépés ütemezése és időzítése így kulcsfontossággal bír, csakúgy, mint a csatlakozási árfolyam megválasztása.
Az euróövezeti tagság ugyanakkor azért kezdte el most jobban érdekelni a közép-európai tagállamok egy részét, mert az elmúlt öt év gazdasági válsága során az azért igazolódott, hogy a sok negatív jóslat ellenére az euróövezet egyben maradt. A szoros integráció miatt az eurótagság előnyei fontos szerepet játszhatnak a közép-európai országokban.
Emellett a Bruegel kutatója szerint azt is jobban értjük, hogy tagság fenntarthatatlan ingatlanpiaci buborék kialakulásával járhat együtt, és ennek kezelésére, megelőzésére ma már vannak kialakult mechanizmusok, például a Makrogazdasági Egyensúlytalansági Eljárás, az Európai Rendszerkockázati Tanács, vagy a bankunió.
Lengyelországról Darvas azt mondta, hogy mindig is EU-barát politikát folytatott. Nekik az esetleges belépésükben a pozitív elemek dominálnának. Ugyanakkor nagyon fontos a komoly felkészülés. Ám ha a lengyelek tényleg úgy döntenének, hogy csatlakoznak, akkor a magyar álláspontot is át kellene gondolni, bármilyen kormány is legyen akkor hatalmon, fejtette ki a Bruegel kutatója.
Ambíciózus a francia államfő terve
A francia államfő bejelentésének időzítése érdekes tekintve, hogy június végén lesz egy nagy uniós megbeszélés ebben az ügyben, emellett pedig ősszel parlamenti választások is lesznek Németországban. Merkel nem szeretné a választási kampány központi témái közé emelni a politikai integráció kérdését – emelte ki Gálik Zoltán, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) tudományos főmunkatársa, uniós szakértő. A közvélemény kutatások szerint népszerűségének mélypontján lévő François Holland kitörési stratégiája lehet az európai integrációban a francia vezető szerep visszaszerzésének kísérlete. Szerinte Franciaország Németországgal együtt tevékenyen részt vett a válság kiújulását megelőző intézményrendszer létrehozásában, az elmúlt három évben kialakultak a gazdasági kormányzás első intézményei és jogi keretei. A rendszer azonban több szempontból is féloldalas. Például a fiskális paktumnak, amely a költségvetések kordában tartását hivatott erősíteni, csak úgy van értelme, ha azt a jövőben egy államok feletti, valódi közös gazdaságpolitikával lehet kiegészíteni. Ez viszont kényes téma, Németország tudatosan kivár. Gálik szerint a németek azonban már csak bizonyos feltételek mentén lennének hajlandóak továbblépni.
A két éves időtartam, amit Hollande kitűzött, Gálik szerint igen ambiciózus. Ezalatt az idő alatt alapvető szerződésmódosítást kellene végrehajtani, az EU költségvetésének kiadási és bevételi oldalát jelentősen át kellene alakítani, vagy létre kellene hozni a tervekben szereplő euróövezet országaira korlátozódó közös költségvetést, ami a jelenleginél magasabb összeggel gazdálkodhatna. A tranzakciós adó, melyre már 12 ország áldását adta, erre jó alap lehet – emelte ki az MKI szakértője. Az euroszkeptikus britek ráadásul "csak erre várnak", ebben az esetben a tárgyalásokon a jelenlegi uniós kompetenciák újraelosztása is felmerülhet. A folyamat megkezdésének csak akkor van értelme, ha az új uniós intézmények legitimációjának kérdését is sikerül egyúttal rendezni. A szerződésmódosításnál azt is érdemes figyelembe venni, hogy a lisszaboni szerződést is évekbe tellett elfogadni – hangsúlyozta Gálik.
A közép-európai uniós tagállamok számára a fő mozgatórugó a csatlakozáshoz a nagyobb stabilitás elérése, ráadásul az új gazdasági kormányzati rendszerben az érdekérvényesítő képességük is nagyobb lehet úgy, ha a "klub" tagjaivá válnak. Lengyelország ráadásul egyértelműen az unió meghatározó tagállama szeretne lenni, ehhez pedig az euróövezeti tagság elengedhetetlen. Az euró, a mostani válság ellenére, alapvetően sikertörténet – tette hozzá Gálik Zoltán. Magyarország számára egy valódi transzferunióhoz való csatlakozás vonzó lehet. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy jelenleg 10 olyan ország van, amely nem tagja az övezetnek, de ez a szám az idő előre haladtával gyorsan csökkenni fog, a szűkülő csoportban pedig egyre nehezebb lesz nemzeti érdekeink képviselete.
Elstartolt a hvg.hu gazdasági rovatának a Facebook-oldala, a hvg gazd. Kövesse a rovat híreit a közösségi oldalon. Plusztartalmakkal!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
