Minden takarékszövetkezeti elnököt le fog váltani a szektor átszervezését levezénylő, két héttel ezelőtt létrehozott integrációs szervezet igazgatósága – ez a hír terjedt el az elmúlt napokban a takarékszövetkezeti vezetők körében. Nem tudni, valóban létezik-e ilyen központi szándék, az viszont igaz, a kormány megteremtette ennek lehetőségét a szektor államosítását elindító, július 12-én hatályba lépett integrációs törvényben. A jogszabály szerint a többségi állami befolyás alá kerülő Takarékbank vagy az integrációs szerv igazgatósága felfüggesztheti a takarékszövetkezetek vezetőit, és új tisztségviselőket nevezhet ki.

Emiatt már a törvény parlamenti elfogadása óta attól tartanak a szektorban, hogy teljes tisztújítás söpör végig a takarékszövetkezeteken, és az eddigi elnökök helyére a kormányzat, illetve a kormánypárt kiválasztottai kerülnek. A fenyegetett helyzetbe került szövetkezeti vezetőknél azonban könnyen elpattanhat a húr a következő, augusztus végén esedékes takarékszövetkezeti közgyűléseken, amelyeken egy új, központilag diktált alapszabályt kell elfogadtatniuk a szövetkezeti tagokkal. „Ha arról van szó, hogy mindenképpen leváltják az elnököket, könnyen átmennek ellenállásba, és elindíthatnak egy lázadást” – fogalmazott a szektor egyik képviselője.

Erőltetett menetrend

Július közepén információink szerint minden takarékszövetkezet megtartotta közgyűlését, ahol a tagoknak abba kellett beleegyezniük, hogy takarékszövetkezetük gyakorlatilag lemond a Takarékbankban szerzett eddigi részesedéséről cserébe egy úgynevezett „C” típusú, kétezer forintos részvényért. Mást nemigen tehettek, ugyanis az integrációs törvény alapján, ha a takarékszövetkezet nem rendelkezik ilyennel, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) bevonja a működési engedélyét.

Záróra

Stiller Ákos

A takarékszövetkezetek önállóságát felszámoló törvény végrehajtásának következő fontos állomása, hogy a szövetkezetek tagságának augusztus 27-ig új alapszabályt is el kell fogadnia, mégpedig az integrációs szervezet igazgatósága által meghatározott szöveggel. Mint arról a hvg.hu beszámolt, a szervezet igazgatósága két hete kiküldött levelében már bekérte a takarékok jelenlegi működését biztosító alapszabályokat vagy alapító okiratokat, hogy kidolgozzon egy egységes „minta alapszabályt”.

Az augusztus végi határidő azt jelenti, hogy az integrációs szervezet igazgatóságának legkésőbb augusztus elsején vagy másodikán (most csütörtökön vagy pénteken) ki kell küldenie a takarékszövetkezeteknek az új alapszabály szövegét. Miután megkapják, a takarékszövetkezeteknek el kell küldeniük azt saját igazgatóiknak, és egyúttal 8 napos határidővel össze kell hívniuk egy igazgatósági ülést. Amennyiben az igazgatóság egyetért az alapszabály szövegével, 15 napos határidővel hívhatja össze a takarékszövetkezet közgyűlését, amelyen a tagok elfogadhatják az új alapszabályt. Ez így nagyon erőltetett tempónak tűnik, és ha az integrációs szervezet igazgatósága megcsúszik a szöveg kiküldésével, a takarékszövetkezetek nem fogják tudni elfogadni az új alapszabályukat a törvényben előírt határidőre.

Mi van, ha átírják?

A szektor átszervezéséről szóló törvény a központilag meghatározott alapszabály kötelező elfogadásával ellentmond a hatályos jogszabályoknak. A takarékszövetkezetek ugyanis a szövetkezetekről szóló törvény szerint önálló jogi személyek, és alapszabályukat a szövetkezetek tagjai fogadják el a közgyűlésen. Vagyis a törvény eredetileg arról szól, hogy a tagok döntik el, mely szabályok alapján működjön az általuk létrehozott takarékszövetkezet.

Az integrációs törvény szerint viszont az integrációs szervezet által megalkotott alapszabályt úgy kell elfogadniuk, ahogyan azt a központi szerv megszabja. Ez így már nehezen értelmezhető önálló döntésnek, és a szektorban egyre erősebbek azok a vélemények, melyek szerint előfordulhat, hogy a tagok nem fogadják el a központi szöveget, vagy legalábbis nem teljesen úgy, ahogyan eléjük teszik.

A hvg.hu megkereste az integrációs szervezet igazgatóságát, ahol arról tájékoztatták, később születhet döntés arról, hogyan kezeljék a sajtó megkereséseit. A szervezettől azt szerettük volna megkérdezni, ki készíti el a minden takarékszövetkezetre kötelező új alapszabályt, és kikérik-e erről a véleményüket. Ezen kívül azt is megkérdeztük volna, mi történik, ha a közgyűlés a diktált szöveggel nem ért egyet, kiegészíti azt, vagy éppen valamit kihagy belőle. A törvény alapján ebben az esetben elvileg a bármilyen ellenszegülésre előírt szankció következhet: a takarékszövetkezetet elvileg kizárhatják az integrációból, és emiatt a PSZÁF visszavonja a működési engedélyt.

Fellázadnak?

Ha az új alapszabály is diktátum lesz, amely teljesen gúzsba köti a takarékszövetkezetek vezető testületeit (ezekben az igazgatóság tagjai mellett általában helyi potentátok – jogászok, vállalkozók, önkormányzati munkatársak – ülnek), lehet, hogy nem fogadják el azzal a szöveggel, amit küldenek nekik. „Ezek az emberek könnyen rájöhetnek, hogy semmi értelme ott ülniük és felelni mindenért, ha a döntéseket úgyis a központban hozzák, és nekik semmi beleszólásuk nincs” – mondta a szektor egy vezető pozícióban dolgozó munkatársa.

Már a törvény közzétételét követően nagy volt a hőzöngés és megugrott az érdeklődés a tagok körében. Békeidőben jellemzően a tagok 10-15 százaléka ment el a takarékszövetkezeti közgyűlésekre, a legutóbbi közgyűléseken viszont egyes becslések szerint a tagság 45-55, más becslések szerint 50-70 százaléka is jelen volt.

A diktátum elfogadása több helyen már most sem ment simán, és volt olyan hely, ahol „végig úgy tűnt, a tagság nem fogja elfogadni”. Egy szövetkezeti elnök az általa vezetett takarékszövetkezet közgyűlésével kapcsolatban óriási felháborodásról és kemény vitákról számolt be, és mint fogalmazott, „volt olyan fél óra, amikor úgy nézett ki, a nemek vannak többségben”. A helyzetet úgy értékelte, a tagság egy része lázadna, hiszen nincs sok veszíteni valója, a szövetkezetek vezetői pedig fogják vissza őket, hiszen ők felelősek például a szövetkezetek dolgozóiért is, akiket esetleg szélnek kellene ereszteni, ha a PSZÁF megvonná a működési engedélyt. 

Egy közgyűlésen részt vevő takarékszövetkezeti vezető azt mesélte, hogy „a tagság körében vannak olyan biztosítóban dolgozók, jogászok, akik értik a helyzetet, fel is akartak szólalni, de intettünk nekik, hogy inkább ne”. „A következő alkalommal már nem fogjuk vissza őket” – tette hozzá. A szektor képviselője szerint az új alapszabály elfogadása már nem lesz olyan zökkenőmentes, ha egy második diktátumra is igennel kell szavazni.

Egyesítik a forintokat a méhecskék

Túry Gergely

Az igaz, hogy az alapszabály összetettebb helyzetet teremthet, mint a „C” típusú részvényről szóló igen/nem döntés a múlt heti közgyűléseken, de nem valószínű, hogy ez lázadást vált ki  a tagok körében – vélekedett egy másik takarékszövetkezeti vezető, és azzal érvelt, hogy ha a tagok meg akarták volna akasztani a szektor átalakítását, múlt héten is megtehették volna, ha nemet mondanak a „C” típusú részvény elfogadására.

„Ez egy ördögi munka”

A takarékszövetkezetek számára ebben a helyzetben úgy tűnik, nincs jó lépés, csak egy rossz és egy még rosszabb. A legrosszabb döntés valószínűleg a lázadás lenne: ha a tagság nem fogadja el a központi diktátumokat, azzal feladja a takarékszövetkezet önállóságának maradékát is, és gyakorlatilag egyetlen lépéssel a Takarékbank fiókjává teszi a takarékszövetkezetét.

Az integrációs törvény szerint ugyanis, ha a PSZÁF bármely okból visszavonja a szövetkezet működési engedélyét, akkor a hatóság kezdeményezi a végelszámolását vagy felszámolását, és felügyeleti biztost küld ki a hitelintézethez. Ez a szektor képviselőinek olvasatában azt jelenti, hogy a felügyeleti biztos átveszi a hatalmat a takarékban, tovább működteti a szövetkezetet a központi kívánalmakhoz igazodva. Ezzel párhuzamosan a törvény előírása alapján a felügyeleti biztos 60 napon belül átadja a takarékszövetkezet betéteseinek pénzét a Takarékbanknak, és ezzel megszűnik a szervezet pénzügyi önállósága. Egyes takarékszövetkezeti értelmezések szerint az egész integrációs törvény arról szól, hogyan lehet kizárni a takarékszövetkezeteket az integrációból, és takarékbanki fiókká tenni őket.  

Akkor is megszűnik azonban a szövetkezet önállósága, ha követi a központi utasításokat. Ezzel csak névlegesen maradhat független: gyakorlatilag ugyanis az integrációs szervezet igazgatósága fog „dirigálni” a szervezetnek mindenben. Az igazgatóság már két hete blokkolta a takarékszövetkezetek szokásos üzletmenetbe nem tartozó ügyleteit, és minden hitelnyújtást az igazgatósággal kell engedélyeztetni.

A szövetkezeteknek a mérlegüket is jóvá kell majd hagyatni a fővárosi központtal. Utóbbi legfontosabb következménye az lesz, hogy azt is Budapesten döntik majd el, a szövetkezet fizethet-e osztalékot. Ez lesz a tagok számára a leginkább húsba vágó kérdés, ugyanis egy átlagos szövetkezeti tag számára az osztalék a legfontosabb motiváció. Mint egy takarékszövetkezeti vezető mesélte, eddig minden évben kijött egy erősebb betéti kamattal egyenértékű osztalék, és erről sok tag nem szívesen mondana le. Azonban akár a lázadást, akár a behódolást választják, a jövőben már nem szólhatnak bele ebbe, hiába az övék a takarékszövetkezet.

Nem véletlenül jellemezte az integrációs jogszabályt félig elismerően egy neve elhallgatását kérő, a szektor működésére rálátó szakember a következőképpen: „Ez egy ördögi munka. Aki ezt a törvényt írta, aprólékosan ismeri, hogyan működik a pénzügyi rendszer.”

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Nem bánja meg!