szerző:
Nagy Gergő
Tetszett a cikk?

Venezuelában egyre inkább gazdasági ámokfutásba torkollik a Hugo Chávez 21. századi szocialista örökségét továbbvinni szándékozó új elnök, Nicolás Maduro tevékenysége. Hatóságilag megszabott árak, áramszünetek, őrizetbe vett kiskereskedők, előrehozott karácsony - ez jellemzi ma azt az országot, amely pár évtizede még a régió legfejlettebbjének számított. A gazdaság első számú feladata megszabott: szolgálni a hatalom politikai céljait.

Kifogyó vécépapír, hatóságilag megszabott autóárak, előrehozott karácsony, 50 százalék feletti infláció, őrizetbe vett bolttulajok, folyamatos áramszünetek. Olyan, akár ha a szocializmus egyik országáról beszélnénk, és talán nem is járunk messze a valóságtól. Venezuelában a kormány, illetve az ország államfője (a Hugo Chavez helyére lépett) Nicolás Maduro gazdaságot érintő intézkedései egyre hihetetlenebb állapotokat eredményeznek. Ha azt hittük, hogy a létező szocializmus már a múlté, most itt a példa, hogy ez korántsem igaz. Latin-Amerika olajban egyik leggazdagabb országában a gazdasági téboly jelei mutatkoznak, és úgy tűnik, a java még hátra van.

Egykor Latin-Amerika legfejlettebbje volt

Az 1950–1980-as évek között Venezuela a térség gazdaságilag legfejlettebb állama volt, sok külföldi cég és bevándorló érkezett, az ország gazdasági mutatói a nyugat-európai szinthez közelítettek. Mindez azonban a felfutó kormányzati kiadások, az olajbevételek megugrása, valamint az elszálló hitelek miatt jöhetett létre. Az olajiparban tapasztalható fejlődés a béreket is felfelé hajtotta, az időszak végére a venezuelai munkások rendelkeztek a legmagasabb bérrel Latin-Amerikában.

A jólét azonban nem tartott sokáig. Bár a megugró bevételek sokat segítettek a kormánynak a lakosság egészségügyi, oktatási helyzetének javításán, a 80-as évek olajárzuhanása az addig elért eredményeket jelentősen visszavágta. A gazdaság zsugorodott, a szegénységben élők aránya 36 százalékról 66-ra nőtt 1995-re. Az infláció is eldurvult: 1996-ban majdnem 100 százalékon tetőzött a pénzromlás mértéke. Az elhúzódó gazdasági válság az 1963-as szintre röpítette vissza az ország GDP-jét.

©

Hugo Chávez 1999-es hatalomra kerülése a gazdaság tekintetében igen ellentmondásos helyzetet eredményezett. 1999 és 2001 között a gazdaság nőtt, majd a 2002–2003-as időszakban komoly recessziót élt át Venezuela, amely ebből csak a növekvő olajárak hátán tudott kikecmeregni. Az emelkedő bevételek utat nyitottak a jóléti intézkedéseknek is, amelyekkel a venezuelai kormányzat sikeresen tudta újra csökkenő pályára állítani a szegénységi mutatókat. A gazdaság ugyanakkor rendkívül aránytalan szerkezetűvé vált: a GDP 50 százalékát az olajipar állítja elő, az ország exportján belül a kőolajszármazékok 95 százalékot tesznek ki, vagyis az olajon kívül Venezuela szinte alig visz ki valamit. A belső fogyasztás háromnegyedét importból fedezik, ez pedig kiszívja a még az országban található devizaállományt: az ország devizatartalékai az idei évben első kilenc hónapjában 28 százalékkal, kilencéves mélypontra csökkentek.

Mindezt ráadásul tetézi a hullámzó gazdasági teljesítmény: a 2000-es évek elejének növekedése után az ország a 2008–2009-es globális gazdasági válságot is megérezte. Venezuela GDP-je két százalékkal csökkent, a gazdaság pedig azóta sem tudott magára találni, aminek fő okai a csökkenő olajbevételek, illetve a kormányzat egyre inkább unortodox gazdasági intézkedései. Hogy mennyire szürreálisak – netalán félelmetesek – egyes gazdasági intézkedések, arra álljon itt néhány példa.

Új elnök jól seper? Oh, wait…

A Hugo Chávez 2013 tavaszi halála után megrendezett rendkívüli elnökválasztáson a szocialista vezér volt alelnöke, Nicolás Maduro nyert – az ellenzék által vitatottan. A gazdasági nehézségeket megöröklő új elnökre vár a Chávez által elindított "21. századi szocializmus" sikeres megvalósítása, ő pedig ezt az utóbbi másfél évtized szocialista "vívmányainak" kiszélesítésével igyekszik elérni. (Természetesen szemmel tartva a december 8-án esedékes helyi választásokat.)

A már eddig is hihetetlen mértékben agyonszabályozott és állami vállalatokkal túlsúlyos venezuelai gazdaságra Maduro – az elnököt időközben rendeleti kormányzati feljogosító jogkörökkel ruházta fel az ország törvényhozása – és kormánya újabb terheket pakol. Az országa vezetése április óta képtelen leszorítani az éves szinten 50 százalék fölé is kicsapkodó inflációt, az országban egyre kevésbé lehet amerikai dollárhoz jutni, a feketepiacon egy a hathoz váltják. A nemzetközi olajárak eközben csökkennek, ami létfontosságú bevételektől fosztja meg az állami költségvetést, a szűkös dollárkínálat pedig a kereskedőket arra ösztönzi, hogy a feketepiacon vásárolják meg a fizetőeszközt, amiért árut hozhatnak be az országba. Ez természetesen hajtja az árakat is szépen felfelé, illetve egyes termékekből hiány is van.

Az ország kormánya minderre úgy reagált, hogy a kereskedőket "kapitalista parazitáknak" nevezete, a hadsereget pedig kivezényelték több üzletlánchoz is, hogy a vegyék át az irányítást, és így az emberek a kormány által biztosított "fair" – jelentősen olcsóbb – árakon tudják megvásárolni a termékeket. Ezek azonban rendszerint nem az alapvető élelmiszerek és egyéb termékek közül kerülnek ki. Az utóbbi hetekben viszont sokszor lehetett találkozni elégedetten mosolygó, új lapostévéket cipelő venezuelaiakat ábrázoló fotókkal. Az elnök még bátorította is a polgárokat, hogy "seperjék le a polcokat".

©

Az országot ráadásul folyamatosan áramszünetek is sújtják (legutóbb épp a héten volt egy komoly kimaradás), amire az elnök nyomban ellenzéki szabotázsakciót kiáltott ("árampuccs"). Ám valószínűbb, hogy az elmaradt beruházások, illetve az állami árkontroll a felelős a leállását. Az ország villamosenergia-szektorának nagy részét ugyanis még Chávez alatt államosították (a vízművekkel egyetemben).

Ha még mindez nem lenne elég, Venezuela polgárainak a karácsony is előbb érkezett el idén, mint a világ többi lakója számára. A novemberre előrehozott keresztény ünnep azt is jelenti, hogy a közszféra dolgozói és a nyugdíjasok előbb kapják meg év végi járandóságuk egy jelentős részét, ami nyilván nem jöhet rosszul a politikai támogatottság biztosításához a december eleji helyi választásokra. A kormány mindeközben a minimálbér drasztikus emelésébe is kezdett: idén először 20, majd kétszer újabb 10-10 százalékkal emelték a minimumfizetéseket, ez pedig nyomást helyez az állami büdzsére, mely a már említett olajárcsökkenés miatt amúgy is rendkívül feszített. A költségvetési hiány ráadásul a 10 százalékot verdesi, a külföld irányába fennálló adósság pedig tízszer annyi, mint tíz évvel ezelőtt. A gazdasági úthenger ugyanakkor nem áll meg: az elnök most az alacsony jövedelműek banki megtakarításaira adott kamatokat is megemelné.

Ki fog így bármit is árulni?

Az egyre inkább drámai állami fiskális helyzet és a politikai célokra történő fókuszálás egy lefelé tartó spirált eredményez. Ha a kiskereskedőkkel fillérekért kiárusíttatják portékájukat, akkor ők árut többet biztos nem hoznak be üzleteikbe (az már más kérdés, hogy ha bezárnak, akkor boltjuk az ott dolgozók tulajdonába kerül az állami szabályozások szerint). Így mint több termék tűnhet el a polcokról, a hiánygazdaság pedig tovább fűti a feketepiacot. Eközben a gazdasági káosz és a rohamtempóban emelkedő árak az alsóbb, szegényebb rétegeket sújtják leginkább. Itt pedig be is zárul a kör, hiszen a kormányzat ezeknek a neki kedves rétegeknek szeretne kedvezni, ami további hatósági árleszállításhoz, boltátvételekhez vezet. Jellemző például, hogy a kormány már a gépkocsik árát is megszabná, az állam pedig a gyártól egészen az eladási pontokig belelépne a rendszerbe. Hozzá kell tenni, hogy Maduro mindehhez valami Chávez-miszticizmust is társít: legutóbb például azt mondta egy őt hallgató tömegnek, hogy a volt elnök szellemszerű alakja jelent meg egy caracasi metróépítkezésen.

Mindeközben a nagybefektetők sem feltétlenül bíznak az országban, nemrég például az orosz Lukoil és a malajziai Petronas is kihátrált egy-egy nagyobb projektből. A pénzügyi befektetők egyelőre várakozó állásponton vannak, ám nem tudni, hogy a gazdasági káoszt milyen mértékig tolerálják majd. Ha Venezuela fizet hitelei után, akkor a kockázatért járó magasabb prémiumot beseperhetik a befektetők, és továbbra is finanszírozhatják az országot, ám ez pengeélen táncoló politika. Igaz, az ország mindeközben Kínával egyre szorosabb kapcsolatokat épít ki, az ország a hatalmas ázsiai állam egyik fontos olajszállítója is, Maduro pedig kínai hitelekkel igyekszik megtámogatni országa gazdaságát, ha már máshonnan nem tudnak pénzhez jutni.

Mindent összevetve, a venezuelai helyzetből az kerekedik ki, hogy Nicolás Maduro az elődje által kijelölt irányvonal foglya – ahogy erre az Economist brit hetilap is rámutatott. Ha nem követi a radikálisabb irányvonalat, akkor reformista árulónak bélyegezhetik, ha viszont továbbra is az egyre inkább szürreális gazdasági intézkedések irányába mozdul, akkor az végképp taccsra vághatja az országot.

Analógia Magyarországgal?

Az utóbbi hónapokban több szakmai blog, úgymint a Guruló Hordó és az Alapblog is többször állította egymás mellé a venezuelai és a magyarországi államosítási törekvéseket, esetleg vont párhuzamot a két ország kormányzati intézkedései között. A párhuzam erős lehet, ám van benne némi ráció is. Ha mesterségesen alacsonyra szabjuk ugyanis bármilyen termék árát, akkor abból az következik, hogy nem lesz belőle elég – fejti ki Zsiday Viktor, a Concorde elemzője. A venezuelai és más, a lakosságnak kedvezni akaró kormányok komolyan élnek ezzel az eszközzel, amiből viszont például az energiaipar területén az következik, hogy a cégek nem ruháznak be eleget, a hiányok, áramszünetek állandósulnak. Abból a szempontból – Zsiday Viktor szerint – lehet párhuzamról beszélni, hogy ha nálunk is rendkívül alacsonyra viszik le a megtérülést, akkor itt sem lesznek beruházások az energiaszektorban, ezzel pedig akár megbízhatatlanná is válhat a szolgáltatás. Ez viszont a Concorde elemzője szerint sok esztendő múlva következhet esetleg be, mivel az elmúlt 20 évben a szolgáltatók komoly összegeket áldoztak a rendszerek fejlesztésére, és több évnek is el kellene telnie ahhoz, hogy ezek leépüljenek.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Limitált kiadású és elektromos ez a retró Fiat Panda 4x4

Limitált kiadású és elektromos ez a retró Fiat Panda 4x4

Medgyessy szerint hibázott a DK, amikor a keleti vakcinák ellen beszélt

Medgyessy szerint hibázott a DK, amikor a keleti vakcinák ellen beszélt

A Jóbarátok reunion forgatásáról posztolt egy fotót Matthew Perry

A Jóbarátok reunion forgatásáról posztolt egy fotót Matthew Perry