Csóró környéknek csóró szupermarket jár?
Az Egyesült Államokban egyre komolyabb gondot jelent az, hogy az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező embereknek nincs lehetőségük egészséges élelmiszerhez jutni. Az áruházláncok, szupermarketek ugyanis nem települnek be azokba a térségekbe, ahol nincs elegendő vásárlóerő, vagy ha ott is vannak, akkor első osztályú élelmiszert csak nagyon drágán adnak. "Élelmiszer-sivatagok" alakulnak ki. Magyarországon nem ilyen súlyos a helyzet, de nálunk is vannak érdekességek.
Élelmiszer-sivatag. Az Egyesült Államokban így hívják azokat a területeket bizonyos településeken, ahol a lakók nem tudnak normális élelmiszerhez jutni, döntően azért, mert a térségben nem található szupermarket, nagyobb élelmiszerbolt, vagy ha van is, akkor nem árul megfelelő árut, vagy csak nagyon drágán. Az ilyen sivatagok kialakulásának egyik fő oka az USA-ban az, hogy az áruházláncok nem települnek be olyan területekre, ahol úgy vélik, nincs megfelelő vásárlóerő a termékükre. Vagy ha be is be is települnek, akkor alacsonyabb árkategóriájú, és sokszor egészségtelenebb (például kevesebb húst, több zsírt, vagy kevesebb rostot, több cukrot tartalmazó termékeket árulnak) termékekkel vannak jelen. Egy kaliforniai kutatás szerint a kevésbé egészséges élelmiszereket ráadásul a szegényebb kerületekben, térségekben jobban is reklámozzák.
A helyzet egyes amerikai városokban olyan komoly méreteket ölt, hogy külön programot is létrehoztak arra, hogy segítsenek a helyi boltoknak az egészséges(ebb) termékek árulásában. Például teljes “ráncfelvarrást” kapnak az ottani boltok állami segítséggel, ha friss termékeket – és például nem mélyhűtött árut – kezdenek árulni, és azokat kiemelt helyre teszik.
A boltok átalakítása, illetve az egészségesebb élelmiszerek bevonzása azonban csak az egyik oldal: az embereket is rá kell venni arra, hogy egészségesebben étkezzenek. Erre már vannak különböző programok az Egyesült Államokban, ott főként azokat a társadalmi csoportokat igyekeznek megcélozni, amelyek eddig nem tudtak, akartak egészségesen étkezni, ők döntően az alacsonyabb jövedelmi osztályokból kerültek ki. Az látszik, hogy egyfelől a szupermarketeket igyekeznek abba az irányba nyomni, hogy bővítsék a szortiment, egészségesebb termékekkel, másfelől pedig edukálni is igyekeznek az amerikai embereket arra, hogy figyeljenek oda a táplálkozásukra. Nem tudni, hogy mindennek mekkora hatása lesz, ám egyes pontok Magyarország számára is megszívlelendőek lehetnek. Vajon nálunk is ekkora problémát jelent a szegények, illetve gazdagabbak számára szétváló áruházak?
Kicsi a magyar piac
Magyarországon nem annyira sarkos a helyzet, mint az USA-ban, ám vannak érdekességek. Iparági szereplők szerint nálunk több ok miatt sem igazán lehet azt megtenni, hogy egy áruház egy bizonyos terméket nem visz el például a szegényebb észak-magyarországi régiókba. Először is, a magyar piac mérete kicsi, logisztikailag nehezen megoldható, hogy rendkívüli mértékben szétszortírozzák az árut, egyszerűen nem éri meg. Magyarán: túl drága lenne megcsinálni egy ilyen logisztikai megoldást, több pénzt vinne el a rendszer megvalósítása, mint amennyi pénzt tudna hozni a konyhára a megoldás. Ez abból a szempontból is igaz, hogy a regionalitás, az egyes régiókra adaptált termékkörök eljuttatása, a másik oldalról sem működik: például egy badacsonyi áruházban nehéz helyi bort eladni. Mennyiségi problémák vannak itt is, ez bizonyos árszint felett lenne megoldható ez a megoldás – a helyi piaci csak minimális mennyiséget szív fel –, arra meg nincs kereslet.
A regionalitás másrészt meg sem fordul az áruházláncok fejében, bár a vásárlóerő természetesen számít az áruház felépítésekor és a szortimentnél is, mivel ez komoly imidzsvesztést jelenthetne: ha például egy almalé kapható például nem kapható egy vidéki áruházban, de az onnan pár tíz kilométerre található nagyvárosban igen, akkor abból csak magyarázkodás lenne. Marketing szempontjából ez egyáltalán nem mutatna jól. Sokszor természetesen lehet az, hogy nem kapható egy bizonyos termék az egyes áruházakban – ez különösen a diszkontláncokra lehet jellemző, ott limitáltabb a készlet –, ám itt a készlethiány, esetleg a gyorsabban fogyó áru jöhet szóba.
Az viszont egyes áruházláncoknál működik, hogy bizonyos termékekből kevesebbet rendelnek be, vagy csak minimális volument szállíttatnak azokba az áruházakba, ahol lehet tudni, hogy kisebb a forgalom, vagy az olcsóbb termékeket vásárolják. Ha például olasz tésztákat terít egy lánc, akkor minden valószínűség szerint elképzelhető, hogy egy budapesti áruházba nem a minimum mennyiséget (egy kartont) fognak rendelni, hanem sokkal többet, míg egy vidéki egységbe berendelik a legkisebb kérhető volument. Még ha nem is fogy el ez az egyetlen karton sem, a lánc nem teheti meg azt, hogy ne szerepeltesse a kevésbé tehetős régióban található áruházában az exkluzívabbnak tekinthető termékeket. Lesz belőle, de nem sok, ám valószínű, hogy az a kevés sem fog elfogyni, így vesztesége keletkezik azon a terméken a láncnak, ám ezt "lenyelik".
| Mennyi zöldséget, gyümölcsöt lehet kapni az áruházakban? |
| A Kopint-Tárki 2012-ben végzett egy kutatást arról, hogy mekkora területen is árulnak zöldséget, illetve gyümölcsöt a nagy áruházláncok (Tesco, Auchan, Cora – utóbbi egységeit közben megvette az Auchan). Azt találták, hogy csökkent a zöldséges-gyümölcsös terület nagysága, ezzel párhuzamosan nőtt a cikkelemek száma. Zöldségeknél nem is annyira a választék szélessége, tehát a termékkategóriák száma nőtt, hanem a választék mélysége, azaz egy-egy termékkategórián belül a cikkelemek (fajták, csomagolási egységek) száma. A kutatásnak akkor az volt a megállapítása, hogy ma már mindegyik hipermarketben legalább 10-féle paprikát, paradicsomot, burgonyát, gombát, salátakeveréket vagy almát vásárolhatunk. A gyümölcscikkelemek száma 10 év alatt nem változott számottevően (1 cikkel bővült a lista), ezen belül azonban a hazai termelésből a téli szezonban nem elérhető fajok (barack, szilva, szamóca) és a déligyümölcsök, egzotikumok száma csökkent, az almáé és a körtéé viszont nőtt. A biozöldség és -gyümölcs aránya a kínálatban 3-ról 7 százalékra emelkedett. Meg kell még jegyezni, hogy az import 2000-ben szinte csak a magyarországi termelésből a téli szezonban nem elérhető fajokra korlátozódott, de az uniós csatlakozással megszűnt a korábbi erős vámvédelem és a behozatal megugrott. A hipermarketek kínálatában a külföldi zöldség-gyümölcs aránya 35 százalékról 2012-re 50 százalékra emelkedett. A lehetőség a fentiek tükrében tehát adott az egészségesebb étkezésre, a kérdés az, hogy mennyire élnek vele a magyarok. |
A helyzet Budapesten ugyanakkor teljesen más, itt az országos átlagot lényegesen meghaladja a vásárlóerő, ezért pedig a láncok komoly versenyt is folytatnak (már amennyire a plázanyitási stop engedi – ez jövőre is érvényben maradhat) egymással. Ezt jelzi az is, hogy a magyar fővárosban például sorra nyílnak a belvárosi üzletek, a láncok igyekeznek kiaknázni azt, hogy átalakulnak a vásárlási szokások, a városszéli áruházak mellett a belsőbb kerületekben található boltokat is egyre inkább kedvelik a fogyasztók (kevesebb így az üzemanyagköltség).
Vannak kijelölt "upmarket" áruházak
Egy iparági forrásunk szerint az alapszortiment mindenhol megtalálható, ám vannak eltérések a boltok választékában. Ez leginkább azonban a mérettől függ, hogy mennyi árut lehet bepakolni egy üzletbe. Ugyanakkor az egyik nagy hazai láncnál például ki van jelölve majdnem 20 olyan üzlet, melyet úgynevezett upmarket termékekkel látnak el. Ezeket az 50-60 termékeket kifejezetten a tehetősebb vásárlók számára viszik be a boltokba. A termékek körét és bevezetését a lánc szabja meg, általában a nagyobb forgalmú áruházakat célozzák meg ezekkel. Az ilyen upmarket áruházak jellemzően Budapesten, vagy nagyvárosokban találhatóak, kisebb településekre és például a szegényebb régiókba ilyen termékeket nem visznek el a hipermarketláncok. Ugyanakkor a legtöbb termék mindegyik áruházban megtalálható, azokban a régiókban is, ahol kevésbé erős a vásárlóerő.
| Megkérdeztük a láncokat |
| A hvg.hu megkérdezett pár nagy áruházláncot is, hogy náluk mi a gyakorlat az áruházak elhelyezése kapcsán, ám későbbre ígértek tájékoztatást. |
Az árak tekintetében nincs nagy különbség a régiókat illetően, itt is inkább az áruház méretétől függ, hogy melyik áru mennyibe kerül. A kisebb szupermarketekben jellemzően drágábbak, míg a hipermarketekben kedvezőbb árúak a termékek.
Úgy lehet jó árat adni, ha mindenhol ugyanaz van
Az egész arról szól, hogy egy kereskedő felméri a piacot és megnézi, milyen termékkört tudna eladni, mekkora rés van a lokális piacon – mondta Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára arra a kérdésre, hogy vajon a nagy áruházláncok mi alapján döntenek az áruházak nyitásáról. A kereskedelemben állandó a verseny Vámos szerint, a cégek folyamatosan azt vizsgálják, hogy milyen más piaci szereplők vannak a piacon, és hogyan tudnának nagyobb szeletet kihasítani. Ennek kapcsán a helyi vásárlóerőt is vizsgálják, ám nem csak ez alapján döntenek az OKSZ főtitkára szerint. Fontos a vállalatok számára például a piacszerzés is: lehet, hogy elsőre úgy tűnik, már telített a piac, de egy új szereplő belépésével igekszik vásárlókat elszipkázni a többi áruháztól. Egy cégvezető mondta nekem, hogy ők kifejezetten a versenytársak mellé telepednek le, és aláígérnek azon vállalat árainak, így szereznek vevőket – emelte ki Vámos.
Szerinte általában nézve nem igaz az, hogy hatalmas eltérés lenne az áruházak választékában aszerint, hogy azok milyen vásárlóerővel rendelkező településeken találhatóak. Az áruházak szerinte azért tudnak sok esetben ilyen árakat biztosítani, mivel mindent uniformizálnak (például az áruházak kialakítását, vagy a munkamódszereket), mindenhol ugyanazokat a termékeket lehet megkapni, így nagy mennyiségben tudnak vásárolni jobb áron – tette hozzá Vámos.
Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalára, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Ha a cikkre az ismerősei figyelmét is felhívná, akkor a "Megosztom"-ra is kattintson! A közösségi oldalon plusz tartalmakat is talál.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
