El nem fogyasztott tételektől hemzsegő számla, rossz ízű sör, elmaradt nyugtaadás. Úgy érezzük, átvágtak minket. Ismerős, ugye?

A magyar vendéglátósokról mindenkinek van egy-egy rémtörténete, különösen nyáron, amikor bár nem szórják két kézzel szórjuk a pénzt, de mégis csak költünk. Nyaraláskor a legtöbben nem tudják megkerülni, hogy betérjenek egy-egy büfébe, étterembe, kocsmába, vagy más vendéglátó-ipari egységbe. Ekkor fordul elő ha nem is minden esetben, de azért egyszer-egyszer az, hogy valami hibádzik az étellel, itallal, a kiszolgálás minőségével vagy a végszámlával.

Bár egyre kevesebb gasztroátveréssel lehet manapság találkozni, azért a hvg.hu összegyűjtött néhány, még most is alkalmazott vendéglátós trükköt. Több fővárosi vendéglőst is kifaggattunk arról, hogy melyek ma a legelterjedtebb praktikák, és hogy mire figyeljünk vendégként, ha úgy érezzük, át akarnak verni. Zimmer Feri szelleme már nem kísért a fővárosban, ám itt is vannak érdekes megoldások. A Balatonnál a nyári szezon alatt szemérmetlenebbek a vendéglősök, ők még bátrabban alkalmazzák a régi trükköket. A túlszámlázás mindenesetre kortól és tértől független.

Balatoni szocreál

A Balatonnál ma már kevésbé az arcátlan, 80-as, 90-es évekre jellemző átverési praktikákkal találkozunk, inkább szofisztikáltabb lehúzásokkal. Például egy-egy vidéki fesztivál idejére hirtelen fizetőssé tesznek egy korábban ingyenes utcaszakaszt, esetleg a vendéglátóhelyen, ahol fogyasztunk, fizetős a vécé. Vagy egyszerűen csak azzal a nyomasztó sejtéssel nyammogjuk el az ételünket, hogy a minősége köszönő viszonyban sincs az érte adott pénzzel.

Képünk illusztráció

AFP / Saul Loeb

A balatoni vendéglátóhelyeken könnyen az az érzése támad az embernek, hogy nyomtalanul múlt el az idő a rendszerváltás óta. A vásárlók igényei sokszor vagy ismeretlenek, vagy nem érdekelnek senkit. A balatonparti büfék jó részén még mindig tartja magát a jól ismert szocreál, kelet-európai atmoszféra, az érzés, hogy fogadjuk el, amit kapunk, úgysincs ráhatásunk arra, amit a pénzünkért adnak. Ha valaki nincs ehhez hozzászokva, bemelegítésnek kifejezetten ajánlott vonattal menni a Balatonra, így már mielőtt leér, megtanulja, hogy a méregdrága jegyért a kánikulában gyakran a tervezettnél néhány órával több vonatozás jár, épp a túl nagy meleg, vagy az eső miatt.

Egyik olvasónk nagyjából egy hete döbbent rá, hogy Keszthelyen az egyik strandi büfében délután három körül a 34 fokos melegben, hétvégén már nem lehet lángost kapni. Amikor rákérdezett, hogy miért nincs, az eladó csak értetlenkedett, hogy ebben a napszakban már nem szokott lenni, elfogy.

Egy másik olvasónknak Fonyódon volt jó pár kellemetlen élménye a part menti vendéglátóhelyekkel. A strandon üzemelő büfében kért egy penne arrabiatát, ha már ki volt írva, hogy kapható, és kapott egy erős pistás tésztát. Erre elégedetlenkedni kezdett, de az eladók csak értetlenül néztek, és azt mondták, nem tudnak segíteni, ez van. De olyan is előfordult, hogy bár nagy hirdetőtáblán jelezték, kapható bográcsgulyás, fél adagot nem voltak hajlandóak adni.

Az egyik legbosszantóbb a parti büfésorokon, hogy általában egyetlen vécé van, amiért 150 forintot kell fizetni.

Volumencsökkentés terjedőben

Egyre inkább kezd teret nyerni a vendéglátósok körében a méretek, űrtartalmak csökkentése – ez az egész országra jellemző, nem Balaton-specifikus jelenség. Ez nem szabálytalan, feltéve ha oda van írva egy sör mellé, hogy annak korsója 600 forint, de ez csak 4 decit jelent a megszokott fél liter helyett. 30 liter sör eladásánál ez már 15 négydecis korsó pluszt jelent. Kérdés az, hogy ha leviszik a mennyiséget a vendéglátó-ipari egységek, akkor vajon az árból is csökkentenek-e, vagy marad az ár, de 1 decivel kevesebb sörhöz jutunk hozzá. Minden bizonnyal az utóbbi megoldás az elterjedtebb. Így többletbevételhez jut az érintett hely.

További trükközés lehet még az is, hogy például fél kiló hal helyett csak 40 dkg hal kerül a tányérunkra, ez viszont már egyáltalán nem a szabályos kategória. Lemérni nem igazán tudja a vendég a halat, így tippelgethet, hogy vajon tényleg súlyra is megfelelő-e a kért étel. Ugyanakkor itt is életbe lép a lebukás nagy veszélye: ha felkerül a Facebookra, Twitterre, Tripadvisorra, hogy trükköztek a helyen, akkor majdnem hogy be is lehet csukni a boltot.

A felszolgálásnál ugyanakkor lehetnek gondok

Az örök divat a túlszámlázás – ha nem is annyira gyakran, mint 10-20 éve, és nem is olyan széles körben, mint annál az étteremnél, ahova külföldi vendégek térnek be, de ma is előfordul szép számmal. Az egy dolog, hogy pár tétellel többet terhelnek rá a számlánkra, de olykor a szervizdíjat, ami mellesleg szinte kötelezően fizetendő, eldugják több tétel közé, nem emelik ki, így nem szúrja ki a szemünk.

Ez leginkább akkor történhet meg, ha egy nagyobb társasággal vagyunk, és egy-két ember nem igazán követi az este folyamán, hogy mennyit fogyasztott. A rutinos fogyasztók kis cetlire húzogatják maguk előtt az elfogyasztott söröket, borokat – Csehországban például a pincérek teszik ezt meg –, így elkerülhető az, hogy pluszban kiszámlázzanak számunkra el nem fogyasztott tételeket. Ez a helyzet nem csak azért lehet kellemetlen, mivel nehezen lehet bizonyítani, hogy nem rendeltünk olyan tételt, ami a nyugtán szerepel, ám ha a társaságból többen távoznak a buli vége előtt, akkor az onnan utoljára távozók járhatnak a legrosszabbul, ha egyben megy a fizetés. Célszerű lehet ezért külön fizetni, esetleg a pultnál vásárolni, elkerülendő a felmerülő problémákat.

Egy ominózus jelenet a kávéfőzés rejtelmeiről a Zimmer Feri c. filmből:

Kihalóban a 90-es évek praktikái

A köztudatban lévő, hagyományosnak mondható vendéglátós átverések – ilyen például a sör felvizezése, ásványvíz újratöltése csapvízzel, vagy az étel újrafelhasználása – forrásaink szerint már nem annyira jellemzőek ebben a szektorban a fővárosban. A 90-es években volt igazán szezonja ezeknek a trükköknek (legalábbis általános szinten, egyedi esetek előfordulhatnak). Azért sem alkalmazzák már ezeket a praktikákat oly széles körben, mivel ezek nem kifinomult trükkök – könnyű lebukni –, emellett pedig az éttermek, kocsmák már egyre kevésbé engedhetik meg maguknak az ilyen trükközgetést. A válság abból a szempontból jót tett a vendéglátásnak, hogy "kiradírozta" a piacról azokat a vendéglátó-ipari egységeket, melyeket a rövid távú haszon megszerzése érdekében hoztak létre. Ezzel pedig a trükközések száma is lecsökkent, illetve átalakultak a formák.

Először is, be lehet rendezkedni arra, hogy rövid időn belül megszedje magát egy vendéglátó-ipari egység, ám forrásaink szerint ebből ma nem lehet jól kijönni. Ha egyszer ugyanis elterjed a helyről, hogy ott nem megfelelő a minőség – étel, ital vagy kiszolgálás –, például kétszer főzik le ugyanazt az őrölt kávét, akkor annak a híre rendkívül gyorsan elterjed. Külföldi turisták körében a Tripadvisor például szinte mindenható: hallottunk olyanról, hogy 2-3 komment igencsak lehúzott egy helyet, ott a forgalom majdnem egy hónapig komolyan vissza is esett, rengeteget kellett dolgozni azért, hogy újra visszajöjjenek a vendégek.

Ezt a pizzát ma már nem igazán hasznosítják újra, bezzeg a 90-es években - képünk illusztráció

Fülöp Máté

A tulajdonos a pincérek kezére csap

A vendéglátás egy rendkívül tőkeigényes szektor, a tulajdonosok komoly pénzeket kockázatnak. Nem igazán engedhetik meg maguknak, főként a nívós helyeken, hogy egy ezerforintos boron elcsússzon egy 100 millió forintos beruházás. Ha egyszer kiderül, hogy egy vendéget átvágott egy munkavállaló, akkor ott nem csak a pincér útját adják ki, hanem előfordul, hogy a legtöbb munkavállalótól megválnak.

Egy másik elem még az, hogy a válság a vendégkört is megszabdalta: az étterembe járás már nem létszükséglet – csakúgy, mint a nyaralás –, így itt lehetett először költséget megvágni. Ma már az emberek, akik még járnak étterembe, nem csak azért járnak ide, hogy egyenek és pénzt költsenek, hanem valamilyen pluszélményt, különleges extrát is szeretnének kapni. Ha ez nincs, akkor nem alakul ki törzsvendégkör. Egy nem minőségi szolgáltatással ilyet nem lehet kialakítani, és az étterem, kocsma csak tengődni fog.

Gátat szabhat a trükközésnek az is, hogy a sört vagy kávét beszállító cégek általában hosszabb időre igyekeznek szerződést kötni a vendéglátó-ipari egységekkel, sok esetben utána is érdeklődnek az adott gárdának, aki viszi a helyet. Ugyanis a berendezéseket – sörcsap, kávégép – ők biztosítják a kocsmának, étteremnek, és ha például két hónap múlva bezár az egység, akkor futhatnak a több százezer forintot érő gépeik után, illetve megint lehet új helyre telepíteni ezeket a berendezéseket.

Ki lehet szúrni a NAV-osokat, de megy a para

Biztos mindenki találkozott már azzal a vendéglátásban, hogy elmarad a nyugtaadás. Ez különösen azokon a helyeken fordulhat elő, ahol egy megszokott vendégkör működik, az adott étterem, kocsma pincérei, pénztárosa ismeri a vásárlókat, és tudja, hogy ők nem pattognak a nyugtáért. A megszokott balatoni kiskocsmában így nem biztos, hogy feltétlenül kapunk nyugtát a két sörünkhöz. Egyik forrásunk szerint az új típusú, NAV-hoz bekötött pénztárgépek bevezetése óta talán még fontosabb lett az ügyeskedő vendéglátóhelyeknek az, hogy egyes tételeket ne üssenek be a pénztárgépbe, hiszen ott már egyből látszódik az adóhatóságnál a bevétel, azt nem lehet kitörölni, így jobb, ha oda be sem kerül a tétel. Természetesen "valamekkora forgalmat kell mutatni", így minden 2., 3. vásárlást azért beütnek a gépbe.

A nyugtaadás elmulasztásához kapcsolódhat még egy olyan trükk is, hogy csak egy fogyasztási összesítőt adnak az ember kezébe, ez nem a nyugta, csak az látszik rajta, hogy mit fogyasztottunk. A gyanútlan vendég azt hiszi, nyugtát kapott, ám ez nem pénztári blokk, azt ezen esetekben nem ütötték be a gépbe.

A nyugtaadás elmulasztása ugyanakkor felveti annak a kérdését is, hogy az adott vendéglátó-ipari egység megbukhat egy adóhatósági ellenőrzésen (a NAV-osok ráadásul már szerteágazó területeken indulnak próbavásárlásokra). Bár egyik forrásunk szerint felismerhetőek az adóhatóság dolgozói – általában egy nagy ásványvizet kérnek, soha nem isznak alkoholt, és elfogyasztanak egy pizzát (keveset költenek) –, ám a vendéglátósok egyre kevésbé merik megkockáztatni, hogy nem adnak nyugtát. Ha ugyanis rászállnak egy cégre a revizorok, és ha a tulajnak vannak más vállalkozásai is, akkor azokra is rámennek az adóhatóság emberei.

Egy vendéglátós forrásunk mindemellett megjegyezte, hogy a nyugta visszatartásával épp ellentétes irányba hat az, hogy egyre több helyen van szükség arra, hogy kártyával is lehessen fizetni. Egy külföldi vendég például a legtöbb esetben már kártyával fizet, ha pedig ez így van, akkor annak nyoma is marad, nem lehet eltüntetni. Ahol sokat fizetnek kártyával, ott az a jellemző, hogy adnak nyugtát is, ugyanis annak kiadását el sem lehetne kerülni.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalára, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Ha a cikkre az ismerősei figyelmét is felhívná, akkor a "Megosztom"-ra is kattintson! A közösségi oldalon plusztartalmakat is talál.