Szabó M. István
Szabó M. István

Aprópénzt kínálnak a szőlőért a gazdáknak Tokaj-Hegyalján. De nem csak ez szegi kedvüket, hanem az is, hogy falnak vágódhat a Tokaj-Hegyalja fejlesztésére beígért 100 milliárd forintos kormányzati keretösszeg tettekre váltása, mert az alapinformációk begyűjtésével megbízott Hegyközségi Tanács egyelőre hasztalan próbálkozik a magánbirtokok egyes információinak begyűjtésével. Egy 29 oldalas kérdőívet csak kézzel lehet kitölteni, és az adatokat is így kell majd felvinni egy adatbázisba. Az átvilágítás nélkül viszont nincs mire konkrét programot és támogatást írni és hirdetni. A csúszás miatt a figyelem egyre inkább a szüretre tevődik át. Hol marad Tokaj-Hegyaljáról Csányi Sándor?

A Tokaj Kereskedőház, mely júliusban még ültetvényellenőröket és borászokat is keresett, a korábban megszokott időpontnál két héttel hamarabb meghirdette az idei szüretre szóló szőlőfelvásárlási árait. A vezérigazgató, Goreczky Gergely által szignált és pecsételt dokumentumból látszik, hogy az állami vállalat a minőség alapján kettészedi a hegyaljai termelőket.

A váltás, amit Goreczky aláírása szentesített, egy dolgot nyilvánvalóvá tett: a Tokaj Kereskedőház (TK) a továbbiakban nem a mennyiségi borkészítés útját járja. Mással nem magyarázható, hogy a furmint, hárslevelű, zéta, kabar és kövérszőlő esetében az alsó határt jelentő 17 mustfoktól egészen a 23 fokos, kifejezetten jó minőséget jelentő szintig aprópénzt kínálnak.

Tessék szétválogatni, különben kilója csak 60 forintot ér?
©

Az évekkel korábban 90 forint fölé beárazott 17 fokos szőlő kilójáért most 60, illetve 80 forintot kínál a TK (előbbit akkor, ha rothadásos – akár botrytises, vagyis aszúsodó! – fürtökről van szó, vagy ha a szüret vagy a szállítás során „mechanikailag sérült”, utóbbi pedig a teljesen ép fürtökre megadott ár). Az sem jelent gyógyírt, hogy ugyanezt a kottát a TK a sárgamuskotály esetében 110 forintra hangszerelte.

Itt a vége, fuss?

A 17 fokos szőlőt ne sirassa senki. Abból csak olcsó, csontszáraz, gyenge minőségű bor készíthető. De ugyanannyit ajánl a TK a kategóriákkal feljebb sorolandó, már jó minőségű, 22,9 mustfokos szőlőért is. Ebből hegyaljai borászok szerint az következik, hogy az állami cég az édes fehérborok mellett már kizárólag jó száraz bort akar készíteni. Egy néhány hektáron dolgozó szőlősgazda mondta a hvg.hu-nak: szakmailag teljesen indokolatlan, hogy a TK nem differenciál a 17-23 mustfok közötti szegmensben. Szerinte ezzel az állami felvásárlók azt is kockáztatják, hogy a jobb szőlőt, pláne, ha sok lesz belőle, egyszerűen nem a Kereskedőháznak adják majd el a gazdák.

Egyszerűen hangzik, hogy a Tokaj Kereskedőház eztán csak jó és kiváló minőségű szőlőt vásárol fel, és így majd csak jó borokat készít, de a TK által meghirdetett „tokaji minőségi forradalom” mögött azért van más látnivaló is. Leginkább az, hogy a cég 1994 óta leginkább azért maradt állami tulajdonában, mert a térség szőlőtermelő családi gazdaságainak megélhetési kérdését az éppen regnáló kormányok csak így tudták (úgy, ahogy) kezelni. Mivel a TK a 70 hektár saját birtokán túl mintegy 2400 családtól felvásárolt szőlőből él, értük, feléjük felelősséggel is tartozik.

Márpedig éppen a magánvállalkozói szőlők zöme nem a jobb helyeken vannak, nem a legjobb felszereltségűek, és nem is a legjobb minőségű szőlőt termelik meg Tokaj-Hegyalján, amiből az következik, hogy az idei felvásárlási árakban az alsó és középső minőségi szegmensek összemosása leginkább rajtuk csattan. A soha nem túl bőkezűen meghatározott felvásárlási árak már évekkel ezelőtt 90 forint feletti szintről indultak, így ki lehet számolni, hogy a termelői oldalon, 100 mázsánként csak ez több mint 200 ezer forint bevételkiesést okozhat.

Ennél fogva hiába írta azt július végi sajtóközleményében a TK, hogy „a prémium Tokaji márka építéséhez szükséges termelési és szüretelési módszerek alkalmazására ösztönzi a Tokaji Borvidék szőlőtermesztőit”, ha ez az ösztönzés az árak meghirdetésében most és így, ennyiben ki is merül. Ezen az sem változtat, hogy a cég azt hangsúlyozza, hogy „a kiszámíthatóság jegyében (…) minden eddiginél korábban” hirdeti meg a felvásárlási árakat, mert július végén már rég kényszerpályán mozog az idei termés. A szőlősgazda legfeljebb a szisztematikus szétválogatást és szemezgetést választhatja majd a nagyobb bevétel elérése reményében – ahogyan egyébként eddig is tehette.

A júliusban hullott 120-140 mm csapadék és sok napfény akár a a tavalyihoz hasonló, jó szüret lehetőségét is fenntartja – feltéve, hogy a máris gyilkoló lisztharmatfertőzés és korai rothadás keresztül nem húzza a számításokat.

A lebegő 100 milliárd

Nem igaz, hogy Tokaj-Hegyalján eddig ne lettek volna olyan, nagyrészt a TK éppen regnáló vezetése által vezényelt kezdeményezések és programok arra, hogy a kiöregedő szőlőültetvényeket fiatalítsák, valamint a minőségi termelésre való átállást segítsék. Igaz, amikor a legjobban ment az állami cégnek, akkor is legfeljebb évi 100 millió forintot tudott visszaforgatni efféle feladatokra a saját költségvetéséből, amiből csak elméletileg jutott forrás 20 hektár újratelepítésére.

Ez a január végén a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, Lázár János által belengetett, majd a nyár elején kicsit konkrétabb elképzelésekkel reflektorfénybe tolt 100 milliárd forintos állami mankóhoz mérve elenyésző összeg. De az már legalább megvan, míg a Borvidék-Tokaj-Hegyalja Fejlesztési Programmal kapcsolatban az ígéreteken kívül jelenleg annyi látszik, hogy az az első kanyarban kisodródik.

Tessék kitölteni. Kézzel. Csak 29 oldal

Mint azt korábban megírtuk, a 2020-ig beígért 100 milliárdos – főként uniós forrásokból finanszírozni képzelt – állami vállalás célja, hogy rendbe teszik végre a tokaji bort, hogy a Tokaji ne csak idehaza legyen világhírű. Cserébe viszont első lépésben egy igen alapos átvilágítást kérnek. Az idei évben elvégzendő felmérés során az ültetvényektől, a borászatok ingatlan- és eszközparkján és a pincékben tárolt borkészleteken át a szakmai korfa megrajzolásáig minden adatot szisztematikusan rögzítenének, hogy az ebből létrejövő adatbázis a kiinduló pontja lehessen annak, hogy Tokaj-Hegyalján milyen pénzeket hova, mire, kinél és hogyan csatornázzanak majd be. A felmérés első fordulója, egy önbevalláson alapuló kérdőív azonban máris a felmérés operátorául jelölt Hegyközségi Tanács (továbbiakban: HT) torkán akadt.

A kérdőív, amit kéretik saját kézzel kitölteni
©

A kérdőívvel – amely a hvg.hu birtokába jutott – azonban sok baj van, leginkább az, hogy a HT előzetesen nem tartott a témában konzultációt. De a dokumentumot például csak kézzel lehet kitölteni, összesíteni is manuálisan lehet, és bár elvileg mindenkinek elküldték, aki a borvidéken borral kereskedik (a pontos megfogalmazás szerint: akinek a borágazatban adóraktára van), többekkel azonban mi is beszéltünk, akik mégsem kapták meg máig a 29 oldalas dokumentumot.

Emellett, bár az adatbázissal „a tokaji minőségi forradalmat” készítenék elő, a kérdőív nemigen foglalkozik a szőlővel. A 3. fejezet ugyan a "Szőlőtermesztés" alcímet viseli, de a három alfejezetben csak a saját, a bérelt, valamint az egyéb termőterületek nagyságára kérdez rá. Nincs kérdés viszont az ültetvények korára, az eddigi termésátlagokra vonatkozóan, ahogyan arra sem, hogy például milyen módszerrel metszik a szőlőt.

Fazekas: letiltva

A Borvidék Tokaj-Hegyalja Fejlesztési Program szakmai beágyazatlanságát mutatja, hogy a mezőgazdasági tárca vezetője, Fazekas Sándor még egyetlen alkalommal sem szólalt meg a kérdésben. Közeli munkatársaitól tudjuk, hogy mindez nem véletlen, mivel a minisztert egyszerűen kizárták az ügyből azután, hogy tavaly év végén nem értett egyet Tokaj-Hegyalja 33 milliárd forintos kormányzati támogatásával. A források szerint a miniszter szakmai nonszenszek tartja, hogy a magasztos célok meghirdetése előtt nem készült konkrétumokat is tartalmazó koncepció, hogy máig senki nem látott háttérszámításokat, és főként: hogy kihagyták a témából a szakmai egyeztetést, miközben Fazekas arra külön hangsúlyt helyezett az utóbbi időben, hogy a hazai borvidékek közti kényes egyensúlyt egy tanácsadó szervezet létrehozásával megtartsa. A projekt 100 milliárdosra pumpálásával Lázár János csak később, 2014 elején állt elő.

A HT által kiküldött dokumentum ezzel szemben inkább arra kíváncsi, hogy az egyes pincészetekben, borászatokban mennyi és milyen borok vannak; a kérdőív 13 oldala a saját borkészlet lajstromba vételét kérné a borászoktól.

Ez utóbbit több birtok vezetője azért furcsállja, mert az adatok – igaz, nem egyben, de – megtalálhatók az adóhatóságnál, a HT-nál, valamint az eredetigazolást és a kereskedelmi engedélyeket kiadó szerveknél, márpedig így az egész kérdezősködésbe akár az is belelátható, hogy az adatbekérés mögött más szándék is van, mint amit a HT hangoztat. Ezek az adatok rossz kezekbe kerülve képesek a birtokok piaci, kereskedelmi pozícióját is rontani, így nem meglepő, hogy a legutóbbi, július közepén a témában tartott HT ülésen a tagság két táborra szakadt.

Dühösek lettek a gazdák

A kérdőív kitöltéséből ügy lett, a felmérés megfeneklett. Mivel többen is aggályosnak nevezték, hogy a birtokok legféltettebb adatait ki kellene adni, a HT elnöke, Prácser Miklós – aki a vita hevében kimondta: ha nem rendezik a kérdőívkérdést, nem lesz támogatás se – végül azzal zárta a július közepi tanácsülést, hogy az érintettek a kérdőívvel kapcsolatos észrevételeiket írásban tegyék meg, és tegyenek javaslatokat a dokumentum elfogadhatóvá tételére, ami alapján elképzelhető, hogy átdolgozzák a kérdőív egyes részeit.

Jelenleg ez a pont a mondat végén, mert azóta – több mint három hete – hivatalosan semmi nem történt. A HT nem küldött új kérdőívet, és bár a borászok közt többen is voltak, akik elküldték a javaslataikat (volt, aki az adatok digitális feldolgozhatóságra is javaslatot tett), Prácser Miklós egyelőre senkinek nem válaszolt – holott a július közepi ülésen tudomásunk szerint azt ígérte, egy héten belül küldik az új kérdőívet.

Pénzosztás: majd ezt is Lázár?

Július elején megalakult a Tokaji Borvidék Fejlesztési Tanács, melynek feladata az NGM kezdeményezésére "figyelemmel kísérni a 2014–2020-as uniós költségvetési időszak operatív programjainak végrehajtását, és elkészíteni a térség területfejlesztési koncepcióját". A kormányzati portálon kiadott közlemény azonban azt is kész tényként kezeli, hogy e szervezet hatáskörébe tartozik a borvidék gazdasági és környezeti vizsgálata, annak értékelése, valamint a borvidék fejlesztési terveinek és programjainak véleményezése, a területfejlesztési koncepció elkészítése, és a programok ellenőrzése is. Vagyis minden, amire az évtized végéig azt a bizonyos 100 milliárdos fejlesztési támogatás Tokaj-Hegyaljába csatornázását ígérte.

 

Lázár János, háttérben a forradalomra váró Tokaj Kereskedőház logója
©

Ez azt jelenti, hogy a projektről, a súlypontokról és a pénzek elosztásáról egyáltalán nem a Hegyközségi Tanács (HT) dönt majd, hanem egy olyan ad hoc szervezet, amiben a HT elnöke is csak egy tag a sok közül. Ráadásul Prácser Miklós talán a leggyengébb láncszem a tanácsban, mert a testületnek tagja még a B.A.Z. Megyei Közgyűlés elnöke, a Tokaj Kereskedőház fb-elnöke (vagyis: Tombor András), a nemzetgazdasági miniszter (Varga Mihály), valamint a miniszterelnökséget vezető miniszter (Lázár János), illetve egy-egy képviselőjük. Ilyen leosztásban nehéz elképzelni azt, hogy ne Lázár János akarata érvényesüljön, illetve ne az általa a Tokaj Kereskedőházba küldött „meghosszabbítása”, Tombor András mondja majd ki, mi lesz jó egész Tokaj-Hegyalja számára.

Utat és hidat is építenek

A 100 milliárd forintos keretet nem kizárólag szőlőre, borra és birtokfejlesztésre költi majd a kormány, mert noha konkrétumokról egyelőre szó sincs, a környék és a megye egyes, a területen érintett fideszes képviselői közül többen is úgy tudják, hogy vélhetően ebből (is) finanszírozza majd a kormány a Miskolc–Szerencs közti szakaszra megálmodott 2x2 sávos országutat és Tokaj új hídját is. De a borvidék dűlőútjainak felújítását, illetve megépítését is felveszik a listára; erre vonatkozóan a TK korábban készített költségszámításokat: a mintegy 400 km-nyi „dűlőúti rekonstrukció” 9-10 milliárd forintba kerülhet.

Informálisan elhangzott az is, hogy a borvidéken akár kétezer hektár új szőlő telepítésére is sor kerülhet majd „igen rövid időn belül”, és a már elköltött 3 milliárd forintos márkaépítési szerződésen túl sokat kellene költeni bormarketingre is. Ez az, illetve: ennek hiánya az, ami a már kész, sokszor nagyrészt exportra termelő birtokokat a leginkább nyomasztja. Az exportárakat ugyanis nem vagy csak minimálisan sikerült az utóbbi 5-8 évben felfelé tornászniuk, és a piaci terjeszkedés katalizálása is erősen forráshiányos. Az egyik, több mint 35 hektáron gazdálkodó birtok vezetője ezzel kapcsolatban elárulta, egyszer végigszámolták, mibe kerülne nekik, ha csak az általuk preferált 50 európai nagyvárosban szeretnék magukra vonni a borkereskedők és a potenciális fogyasztók figyelmét. A birtok éves költségvetéséből erre rendelkezésre álló keretből generációk nőnének fel, mire mindenhová eljutnának.

Márpedig költeni kéne reklámra, marketingre, sokkal többet mint eddig – ezt a borágazati listákon bérelt első helyet produkáló Törley példája világosan mutatja. A teljes hazai borágazat közel 80 milliárd forintos éves bevételre képes, a Törley ebből évi 15 milliárddal veszi ki a részét. Egymilliárd forint körüli eredménnyel működik a cég, miközben csak idehaza mintegy 480-500 millió forintot költ el reklámra. Eddig, ilyen magasságokról a borászatok még csak nem is álmodhattak.

A szlovák Tokaji volna Csányi Sándor Jolly Jokere?

Amikor 2012-ben Goreczky Gergelyt kinevezték a Tokaj Kereskedőház élére, többen is azt találgatták, hogy a pénzügyi vonalról, OTP-s múlttal érkező új vezér mögött mikor válik majd láthatóvá Csányi Sándor alakja. E hipotézis, hogy az OTP elnök-vezérigazgatója valamilyen módon érdeklődik majd Tokaj-Hegyalja iránt, azonban azután sem látszik igazolódni, hogy a kormányoldalról bemondták a grandiózus fejlesztési keretösszeget.

A borvidéken azonban továbbra sem hiszik, hogy Csányi tüntető távollétére pusztán annyi volna a magyarázat, hogy az üzletember megelégszik a villányi Teleki pincészettel.

Az egyik, borász és szőlész körökben ismert verzió szerint az OTP első embere realista, és nem lát ma valódi üzleti lehetőséget az észak-kelet magyarországi borvidéken. Egy másik, kissé homályosabb, de nagyon népszerű elképzelés viszont arról szól, hogy az üzletember Tokajival kapcsolatos tervei inkább a szlovákiai Szőlőskéhez kötődnek, sem mint a kormánypárti politikusoktól és érdekeltségeiktől hemzsegő Mádhoz, Tokajhoz, vagy a TK központját is magába foglaló, de az Orbánékhoz köthető sárazsadányi szőlőbirtoktól is csak egy domboldalnyira lévő Tolcsvához.

Szőlőske (szlovákul: Viničky) a történelmi tokaj-hegyaljai területen még belül található, alig 500 lelket számláló falu. A település határában, a Bodrog jobb partján, egy déli fekvésű mészkő domboldalban magyar-szlovák tulajdonú cég évekkel ezelőtt összevásárolt, és strukturálisan a Hétszőlő birtok létesítéséhez hasonló módszerrel újjáépített egy közel 100 hektáros, kiváló adottságú birtokot. A tulajdonosok egyike az Orbán-családdal évtizedek óta bizalmas viszonyt ápoló, Tokaj-Hegyalján korábban afféle kormányzati iránytűként figyelt Kékessy Dezső, volt francia nagykövet. A szlovák oldalról azonban az a Mikulas Vareha lett az üzlettárs, aki bokszolóból, illetve csendőrből lett a helyiek mai megfogalmazása szerint „a tipikus keleti oligarcha megtestesítője”. Kékessy pechjére azonban Vareha a 2010-es szlovák kormányváltást követően, éppen akkor került vizsgálati fogságba – különböző pénzügyi machinációk miatt –, amikor a birtoképítés befejezéséhez a legnagyobb szükség lett volna rá. Illetve a pénzére.

Így hiába, hogy a birtok kiépítéséhez évekre megnyerték a térségben elérhető legjobb szabad szakembert (azt a Hegedűs Zoltán, aki az első Orbán-kormány idején vezérigazgatóként éppen a Tokaj Kereskedőházat irányította), és hiába, hogy a szőlőtelepítés, a borászat, de még a domboldalba vájt pincerendszer felszerelése is lényegében befejeződött, mert a jelentős részben a szlovákiai OTP bank leányvállalati hiteléből finanszírozott üzlet zátonyra futott. Mivel Vareha a hitelrészleteket nem fizette, a tulajdonrészéről viszont nem mondott le, Kékesi is tehetetlenné vált, és a szlovák-magyar közös csúcs Tokaji készítésről szőtt álmai is lassan kezdtek szertefoszlani.  Előbb Hegedűs hagyta ott haraggal évekig élete fő művének tartott munkáját, majd a terület teljesen gazdátlanná vált. Azután pedig végképp a lassú pusztulás csúszdájára került, hogy két éve betörtek a védelem nélkül hagyott pincébe, ahol némi vandálkodás után több mint százezer liter kész bort egyszerűen kiengedtek a tartályokból.

Vareha az idén februárban 11 év letöltendő szabadságvesztést kapott a Szlovák Legfelsőbb Bíróságtól. Több hegyaljai és szőlőskei magyarral is beszéltünk, akik hisznek abban, hogy a birtok túlélésére egyetlen esély volna: ha a hiteltartozások fejében a tulajdonjog a bankra szállna (vagyis: ha áttételesen is, de Csányi Sándor látómezejébe kerülne). Erre azonban egyelőre semmilyen konkrét lépés nem utal, és így akkor is meglehetősen ködös elképzelésnek számít, ha a birtokban – a jelenlegi állapota ellenére – valóban ott rejtőzik még a legnagyobb szlovákiai tokaji borok elkészítésének potenciája.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!