Szabó M. István
Szabó M. István
Tetszett a cikk?

Százmilliárdot ígér 2020-ig a kormány Tokaj-Hegyaljának, és azt, hogy rendbe teszik végre a tokaji bort, hogy ne csak idehaza legyen világhírű. Cserébe viszont kérnek is: olyan alapos átvilágítást, amit, ha azt a versenysportra ültetnénk át, könnyen a fokozott doppingvizsgálattal azonosíthatnánk. Az egész változás központi figurája nagy utat tett meg, hogy Csányi Sándor bizalmasából mára Lázár János köréhez tartozzon. Egyelőre egyáltalán nem világos, miért is kell a magánbirtoknak és pincészeteknek azt engedniük, hogy állami képviselők a termőföld vastagságától a borászat készlet- és fajtaanalízisétől a borászok szociológiai háttérvizsgálatáig, vagyis a pincétől a padlásig mindent lajstromba vegyenek.

A Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsa (a továbbiakban: HT) nem az a kimondottan sajtónyilvánosságot kereső szervezet. Tagjai közt ugyan zömmel jól csengő nevű borászok és birtokvezetők találhatók, de a tanács leginkább saját, belső ügyeivel birkózik, melyek ritkán mozdítják meg a média hírértékmérőjének mutatóját. Ezért is meglepő, hogy június végén Tokaj-Hegyaljával kapcsolatban a HT tette meg a nagy bejelentést.

Ennek lényege, hogy az egész borvidéket még az idén átvilágítják (az ültetvényektől, a borászatok ingatlan- és eszközparkján és a pincékben tárolt borkészleteken át a korfa megrajzolásáig több dimenzióban), és az ebből keletkező információs adatbázis lesz a kiinduló pontja a térségre szabott Tokaj-Hegyalja Nemzeti Programnak. Vagyis ezen az adatbázison múlik, hogy a kormány által idénre ígért 33 (az évtized végéig összesen 100) milliárd forintos uniós és hazai forrásból milyen pénzeket hova, mire, kinél, hogyan csatornáznak majd be Hegyalján.

Indul az adatgenerátor

„Pont úgy érzem most magam, ahogyan az új aszúreceptúra kihirdetésekor, tavaly ősszel” – kezdi Mészáros László, a Disznókő borászat vezetője. Úgy érti, hogy „magyarosan, már megint mindent akarunk, és a semmiből húzzuk elő a minden problémát orvosoló szert. Pedig ez szinte soha nem így működik.” A csodaszer az a Tokaj-Hegyalja többdimenziós feltérképezését vállaló program, mellyel a tervek szerint fél év alatt végeznének. Kellő számú szakember, tervek és kontrollelképzelés híján első lépésben mindez önbevallással, egy monstre kérdőív kitöltésével indult el – a mintegy 50 oldalas dokumentumot a legtöbb általunk megkeresett szakember már megkapta.

©
Az adatgenerálás során felmérik a földeket, a szőlészetek, borászatok technológiai, gépészeti állapotát, a pincék készletét és állapotát, és még a szakemberállomány korfáját is megrajzolják.

A tavaly decemberben elfogadott Tokaj-Hegyalja Fejlesztési Program keretében minden parcellát, összesen 11 ezer hektár földterületet vizsgálnak majd meg – olyan földet is, ahol akár 30-40 éve nincs már szőlő. Felmérik a termőterület állapotát, az adottságait, de még a termőréteg vastagságát, illetve a telepített szőlő korát, fajtáját, állapotát is. Erre leginkább azért van szükség, mert igazából senki nem tudja pontosan, hogy ma mekkora szőlőterületet művelnek meg a térségben. Így fordulhat elő, hogy miközben a térségről készült prospektusokban fel-felbukkanó adat, hogy az állami tulajdonú Tokaj Kereskedőház évente 9 ezer hektárról vásárol fel szőlőt, a helyi szakemberek inkább azt valószínűsítik, hogy az egész borvidéken jó, ha 5800-6000 hektárt tesz ki a megművelt terület.

Jóhiszeműség és temérdek pénz

Számos borásszal, birtokvezetővel beszéltünk az elmúlt egy hétben a témáról, akik kivétel nélkül azt mondták, elképzelhetőnek tartják azt, hogy a – cikk további részében bemutatandó – program hatására valóban emelkedik majd a tokaji bor ázsiója. Abban már kevesebben hisznek, hogy az egész kérdés – a kormány elképzeléseinek megfelelően – 2020-ig, és 100 milliárd forintból rendezhető volna.

Arra azonban egyikük sem vállalkozott, hogy akár csak megsaccolja, ha valóban megérkezik 100 milliárd forint Hegyaljára, akkor az mire lehet elég. Az infrastruktúraépítés (de már egy egyszerű útépítés is) köztudottan temérdek pénzt képes elnyelni. De hasonló méretű kanállal mérik a szőlész-borász szakmában a magas szintű szakmai képzéseket is, ahogyan a globális marketing költségeit is.

©

Ez utóbbival kapcsolatos hír, hogy a kereskedőház néhány hete 3 milliárd forint értékű szerződést kötött a Claessens International márkatanácsadó céggel, mely korábban a Chivas Regal és Johnnie Walker whiskyket, valamint a Mumm pezsgőt is népszerűsítette. Ennek, ahogyan az egész Tokaj-Hegyalján zajló változásnak központi figurája Tombor András, a TK felügyelőbizottságának elnöke.

Ki az a Tombor András?

Hegyalján a rendszerváltás óta megszokták már, hogy a Tokaj Kereskedőházat az aktuális kormányzati széljárásnak megfelelő vezérigazgatóra bízza az állami tulajdonos. Ez a tavaly januártól regnáló Goreczky Gergelyre is áll, az azonban már újdonság vele kapcsolatban, hogy ő az elődeivel ellentétben nem borász, hanem pénzintézeti szakember volt korábban, és az OTP-től érkezett. Eleve a pénzügyi menedzselésre kérte fel Goreczkyt a nemzeti vagyonkezelő (MNV), cserébe a bor „értéséhez” megszerezték a cég számára Áts Károlyt, a jövő kereskedőház-víziójához pedig azt a Tombor Andrást, akiről megjelenéséig, 2012 novemberéig aligha tudta bárki is Hegyalján, hogy az kicsoda.

„Nagyon megnyerő figura, bárkihez közel férkőzik, és aztán manipulálja őket” – jellemezte a TK felügyelőbizottsági elnökét egy névtelenséget kérő, a Fidesz-vezetés háttérviszonyait ismerő forrás. Tombor korábban éppen a jelenlegi kormánypárt felső köreiben forgott – és nem csak annak köszönhetően, mert ő jegyezte a szóbeszédben az új magyar elitet képző intézményként ismert Matthias Corvinus Collegiumot. Tombor András az első Orbán-kormány idején miniszterelnöki biztonságpolitikai főtanácsadóként dolgozott.

Országos ismertségre mégis csak 2008-ban tett szert, azzal, hogy nyilvánosságra került egy felvétel, ami közvetetten az MDF-vezetés megpuccsolását ecsetelte. Az Almássy Kornél mögé bújt, úgynevezett Ybl-klubos társaságnak Giró-Szász András, Lantos Csaba és Stumpf István mellett Tombor András is oszlopos tagja volt. Sőt, éppen az ő neve hangzik el az UD Zrt. lehallgatási botrányának egyik nyilvánosságra került hangfelvételén, melyen Tóth János, a biztonsági cég vezetője Csányi Sándornak arról számol be, hogy Tombor lehallgatást rendelne a cégtől. Visszatekintve egyértelműnek látszik, hogy ez volt az oka annak, hogy Tombor bukott a csoportban a legnagyobbat.

Az ügyről 2008-ban írt egyik Index-cikk megemlíti: Tombor azzal rázta le őket, hogy a politikától 2002-ben elbúcsúzott, és csak a reálgazdasággal foglalkozik. Annyiban valóban igaz ez az állítás, hogy a lehallgatási ügy előtt főként Csányi Sándor bizalmasaként tartották számon. Ezt leginkább annak köszönhette, hogy 2004-ben, még a Multireklám ügyvezetőjeként sikerült rávennie az akkori tulajdonost, Sopronyi Jánost, hogy adja el a céget a Bonitás 2002 Kft.-nek. A 3 milliárd forint körülire saccolt vételár 2007-ben állítólag Tombornak is busásan megtérült, miután az osztrák Epamedia 20 milliárd forint körüli összeget fizetett érte Csányi Sándor érdekeltségének.

Azt követően, hogy Orbán Viktor végül megbocsátott Giró-Szászéknak, Tobor András Lázár János környezetében bukkant fel.

Több közös kép is megjelent róluk, és nem csupán amiatt, mert a Miniszterelnökséget vezető miniszter gyakrabban jár mostanság Tokaj-Hegyalájára. A borvidéken emiatt Tombort a kormányzati akarat meghosszabbításaként kezelik. Ez lehet a magyarázat arra, hogy senki sem csodálkozik azon, hogy noha Tombor papíron továbbra is csupán az állami cég fb-elnöke, a médiában rendre egész Tokaj-Hegyalja jövőjével kapcsolatban nyilatkozik. Erős befolyása van a borvidékre, az is előfordult már, hogy a Hegyközségi Tanács saját korábbi döntését megváltoztatva, inkább kitért előle. Sokat utazik, főként a fővárosból dolgozik, de ha lehetősége van, nem mulasztja el azt sem, hogy előkelő közegben a tokaji bor luxusmárkává építéséről beszéljen. Így viszont azt az elméletét is többen is hallották már, hogy az igazán sikeres újjáépítéshez a teljes összeomláson át vezet a biztos út.

Titkokat rejtő pincék

Az átvilágítás fontos fejezete, hogy a HT képet akar kapni arról is, mi minden van ma a tokaj-hegyaljai pincékben. Ennek érdekében minden termelő borkészletét lajstromba veszik (borfajtára, mennyiségre és minőségre is szűrve), és bár első körben ezeket az adatokat is a kérdőíven gyűjtik be, azonban lesz majd ötfős felügyelő, ellenőrző testület is. Elvileg bárki pincéjébe bemehetnek majd, ott ellenőrizhetnek, mintát vehetnek, és be is vizsgáltathatják az egyes tételeket, de hogy kik kapnak ilyen jogosítványt, és hogy kötelezhető-e bárki arra, hogy kinyissa előttük a pinceajtót, arra Prácser Miklós, a HT nem tudott válaszolni. Pedig azt ő is tudja, hogy a készletnyilvántartás kényes téma: azt mérettől függetlenül, minden pince titokként kezeli.

©

Kedden, a hegyközségi tanácsülés előtt a tagok e témában egymás közt is csak barkochbáztak. Nem világos, hogy mi biztosítja a leendő bizottság(ok) elfogulatlanságát, azt, hogy a felméréssel a HT-nél egy kézbe kerülő adatok ne kerülhessenek nyilvánosságra, és az sem, hogy dönthet-e úgy bárki, hogy még a pályázati indulás sem ér annyit, hogy kitöltse a kérdőívet.

Ha szirup, akkor tokaji helyett zempléni lesz a bor

A készletnyilvántartás esetleges tabudöntése mellett azonban a pincék átvilágításának van más kényes vetülete is. Az ilyen ellenőrzések ugyanis szolgálhatnak olyan célt is, hogy a tokaji borokkal szemben végre kritériummá válhasson a hozzáadott cukorsűrítmény tiltása. A jelenleg csak az aszúkészítés során érvényes szirupmentességi regulák kiterjesztése ugyanis súlyos gazdasági kérdést hoz majd felszínre, mivel az eredendően gyenge minőségű, de nagy tömegben készülő borokat kizárná a Tokaji márkából, és egyetlen menekülési utat jelölne ki, az átcímkézést.

Azt, hogy Tokaji helyett Zempléni legyen a bor neve, utóbbi esetében továbbra is megengedve a szirup használatát. Ezzel a Tokaji bor kategóriát „minőségileg alulról zárnák” ugyan, ezzel közvetlenül katalizálva a „megtisztulást”, de azt is látni kell, hogy az tömegeket hoz a jelenleginél rosszabb helyzetbe, hogy a Zemplénit nem lehet Tokaji áron értékesíteni. Ez pedig lavinaszerű átrendeződést indíthat el, így nem meglepő a háttérben komoly erők is dolgoznak az elképzelés felpuhításán is.

Három kaszt, három paraméter

Prácser Miklós szerint azért fontos felmérni a földek mellett a borászati infrastruktúrákat is, mert tudniuk kell, hogy „főként a kis-, és közepes birtokokon mi van, és hogy mire volna szükség”. Ez alapján a HT három kasztra osztotta egész Tokaj-Hegyalját. Az egyikbe – egyedüli nagyüzemként – a Tokaj Kereskedőház (TK) került. Az elnök el is hadarja, hogy a fejlesztési program szűrőjén keresztül a TK-nak az üzemméretéhez képest nincs megfelelő technológiai felkészültsége a célok eléréséhez, és hogy „miközben a szakmai tudás a minőségi forradalomhoz adott, nincs átfogó marketingje sem”.

A Tokaj Kereskedőháznál
©

A második halmazba az átlagosan 50-80 hektáron gazdálkodó középbirtokok kerültek (olyan ismert borászatok, mint például a Szepsy, a Disznókő, a Hétszőlő, az Oremus) ahol a prognózis szerint a szakmai tudás és a technológiai szükséglet is túlnyomó részt adott, de a marketingből itt is többre volna szükség. A harmadik kasztba a zömmel 8-10 hektártól hektáros kisbirtokokat sorolták; itt a több tucat szereplőnek nagy valószínűséggel mindhárom területen komoly pótlásra lesz szüksége.

Kovács Tibor, a Hétszőlő birtok birtokigazgatója úgy látja, hogy alapvetően nem a közepes vagy nagyobb birtokokkal, és a több tucat manufakturális, kézműves borokat készítő, kisbirtokkal van az igazi probléma, mivel ezek zömmel kompakt egységként működnek, eleve a piacra termelés volt a céljuk, és így mind tisztában kerültek a lehetőségeikkel. „Nincs generális problémájuk – már azon túl, hogy sokkal többet kellene bormarketingre költeniük" – mondta. A baj onnan ered, hogy ők összesen legfeljebb a borvidék 15 százalékát jelentik, a többiek viszont jó, ha ugyanott járnak, mint 20 évvel ezelőtt.

Hagyjuk a csudába a víziókat, mi lesz az idei szürettel?

Az újjáépítési terv következő fontos tézise, hogy az állami földalap tevékenyen részt vegyen a munkában. Ez azt jelenti, hogy az állam vételi szándékot jelent majd be bizonyos földterületekre. Főként a most még parlagon lévő, de az állapotfelmérés után értékesnek bizonyuló földterületekről van szó, ezek borászati reaktiválása lenne a tokaji életpályamodell bázisa. Ide nyernének meg új szakembereket, friss erőt és szaktudást azzal, hogy a bérbe adott földeken kiemelten támogatnák a birtokok felfuttatását.

"Nagyon szép tervek, de Tokaj-Hegyalján eddig még soha nem az volt a valódi kérdés, hogy mi lesz 5-10-25 év múlva, hanem az, hogy mi lesz az aktuális szürettel” – kontrázza meg a víziót egy Tolcsva közeli szőlőültetvény tulajdonosa. Állítja, az idén is ott tartanak, hogy valójában senki nem tudja, mi lesz az idei termésével. A kereskedőházból megpendítették, hogy az idén sokkal kevesebb szőlőt vásárolnak fel, ráadásul tiltottá vált a borvidékről a szőlőkivitel. Utóbbi az össztermés 30 százalékát tette ki, így elképzelhető, hogy akár 100 ezer mázsa eladatatlan szőlő érik a tőkéken.

Varázsszó: közösségi infrastruktúra

A Tokaj-Hegyalja Fejlesztési Program három pillérre épül. A "Tokaji Életpálya"-modellre, a helyileg illetékes állami földalap kérdésének rendezésére, valamint a közösségi infrastruktúra fejlesztési programjára. Ebbe illeszkedve a HT megvizsgáltatja azt is, hogy ki, milyen eszközzel és technológiával műveli a szőlőt, illetve mivel, hogyan borászkodik. Az így létrejövő adatbázisból kiolvasható krízispontokon a HT majd besegít (főként kis-, és középbirtoknak), hogy bizonyos gépeket, technológiákat meg tudjanak pályázni, el tudjanak érni.

Molnár Péter, a Patrícius Borház vezetője szerint a programnak leginkább erről kell szólnia. Arról, hogy azokat kell a legjobban támogatnia, akiknek jelenleg a szükséges fejlődésre, kitörésre nincs meg önerőből a lehetőségük. Molnár, aki a vidékfejlesztési tárca mellett működő Tokaji Borbizottságnak is tagja, úgy látja, hogy ehhez azon keresztül vezet az út, hogy a hegyközségi vezetés az adminisztrátori szerepéből egyre inkább operátorrá változzon.

A 7 hektáron dolgozó Demeter Zoltán szerint a mobil palackozók bevezetésének volna értelme, mert azzal kontrollálni lehetne a nam a palackokban elszivárgó készleteket. Ugyanakkor a kis szőlőket is a minőségi borkészítés felé terelné, de a közösségi infrastruktúra részeként használt közös traktorban nem hisz. Abban viszont igen, hogy sokkal világosabbá kellett volna tenni, a programban végül hova is megy majd a pénz. A valódi adatokra épülő adatbázissal nincs baja, azt azonban nem érti, hogy „miért kell mindent mikroszkóppal átvizsgálni”, ha az övéhez hasonló, működő birtokok adatai nagyrészt ma is napra készen lehívhatók, mivel egy részük éppen a Hegyközségi Tanácsnál, illetve a földhivatalban és az adóhatóságnál van.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!