A végtelen lehetőségek iparága
Az űripar végtelen lehetőségeket nyit meg a vállalkozások előtt. Támogatási források is rendszeresen elérhetők a szektorban érdekelt piaci szereplők számára.
A közgazdászguru összehasonlította Európát az Egyesült Államokkal, és arra a megállapításra jutott, hogy a tengerentúlon jobban kezelték a pénzügyi válságot. A statisztikai adatok kiábrándítóak: amikor az USA-ban 10 százalék fölé ment a munkanélküliség 2009-ben, akkor ezt mindenki tűrhetetlennek érezte. Mára le is ment 5 százalékra. Az eurozónában is 10 százalék fölé ugrott föl a munkanélküliség a pénzügyi válság idején, de ott is maradt. Sok országban a fiatalok munkanélkülisége ijesztően magas.
Német-amerikai receptpárbaj
Az eurozóna már kezdettől fogva problematikus volt, mert nem hozták létre azokat az intézményeket, melyek képesek lennének azt hatékonyan működtetni. Ráadásul piaci fundamentalizmus jellemzi a gondolkodást az eurozónában mindenekelőtt Németországban. Az Európai Központi Bank fő célja az, hogy küzdjön az infláció ellen. Az USA-ban nem ez a helyzet. A jegybank szerepét betöltő Federal Reserve Banknak (FED) csak az egyik célja az infláció elleni harc. Ugyanilyen fontosnak tekinti a gazdasági növekedést, a munkanélküliség csökkentését és a stabilitás megteremtését. Németország sikernek tekinti a saját receptjét, és példaként állítja magát az eurozóna többi állama elé. 2007 óta a németek 6,8 százalékos növekedést értek el, ez évente mindössze 0,8%-ot jelent. Az USA esetében ez évi 1,2 százalék.
Az átalakulás vesztesei
Érthető, ha az eurozóna vezetői bírálják a depresszióval küszködő országokat. Nem akarják saját magukat bírálni, nem hajlandóak elismerni, belátni, hogy nem hozták létre azokat az intézményeket, melyek a hatékony működéshez szükségesek lennének. Ráadásul a piaci fundamentalizmus vagy neoliberalizmus az IMF és a Világbank gondolkodásmódját is meghatározza. Ezzel magyarázható Afrika elvesztegetett 25 éve és az, hogy a kelet-európai országok és a Szovjetunió egykori tagországainak áttérése a piacgazdaságra enyhén szólva is kiábrándító eredménnyel járt.
A baj nem jár egyedül
A gazdasági gondok politikai problémákhoz is vezettek: a nemzetállam egysége került veszélybe Spanyolországban és Olaszországban. Nagy-Britannia pedig kilépni készül az Európai Unióból. Jean-Claude Juncker nyilván nem úgy akar bekerülni a történelembe, mint az EU Bizottságának az az elnöke, aki alatt megkezdődött a szervezet dezintegrációja. Ezért fenyegeti büntetőszankciókkal Nagy-Britanniát. De hát az EU-nak vonzónak kellene lennie!
Stiglitz: A görögök csak alamizsnát kaptak, de nagy árat fizettek érte
A Nobel-díjas közgazdász szerint a Görögországgal szembeni irreális elvárások még mélyebbre taszítják az országot, a tárgyalások pedig sokkal inkább az erőről és a demokráciáról szólnak, mint a pénzről és a gazdaságról. Miközben Görögország nagy részt vállalt abból, hogy az európai bankrendszer kikerüljön a csávából, az ország rendelkezésére bocsátott összegek nem jutottak el oda, ahová szánták őket - írta Joseph Stiglitz.
Stiglitz és a görög válság
A görög válság idején élesen bírálta Németországot a közgazdász. Álláspontja szerint az a mód, ahogyan Berlin a görög adósságválságot kezeli, súlyos, megrendítő csapást mért Európára.
"Nem lehet működtetni az euróövezetet egy minimális szintű szolidaritás nélkül. A válság teljes egészében aláássa a közös víziót és az európai szolidaritást. Ez katasztrófa"
- mondta Stiglitz, aki szerint ésszerűtlen lenne, ha a brüsszeli tárgyalásokon újabb követelményeket támasztanának Görögországgal szemben. A közgazdász kitért arra, hogy a nyugati országok offshore technikákat alkalmaznak az adóelkerülésre, amit most számon kérnek a görögökön.
Az illiberális államról
Joseph Stiglitz hitet tett a liberális demokrácia, mint a jólét garanciája mellett, a magyar kormány több tagja pedig mindezt élőben hallhatta Budapesten, 2014 novemberében. Egy nagyon határozott nem – így válaszolta meg egyből saját előadásában megfogalmazott kérdését (Teremthetnek-e illiberális demokráciák fenntartható fejlődést, és prosperitást?) Joseph Stiglitz. Arról is beszélt, hogy az utóbbi kétszáz évben többszázszorosára nőtt a nyugati világban az életszínvonal és az átlagjövedelem. A hosszú évszázadokon át tartó stagnálás, és az utóbbi kétszáz év kiugró fejlődése nemcsak a technikai, technológiai fejlődéssel, a termelékenység megugrásával magyarázható, hanem Stiglitz szerint a demokrácia, a társadalmi különbségek csökkentésére irányuló erőfeszítések is hozzájárultak ehhez, beleértve az oktatás elterjedését.
Autoriter rezsimek soha nem tudnak olyan gyors, rugalmas választ adni a világ kihívásaira, mint a liberális demokráciák. A társadalmi egyenlőtlenségek nem csak morálisan okoznak problémát, de összességében a hosszú távú gazdasági fejlődést is aláássák, a gazdasági különbségek politikai egyenlőtlenségekhez vezetnek, ami a demokrácia stabilitását veszélyezteti, „ördögi körök” indulhatnak be. Ilyen például, amikor a „jogállam” címén az elit saját magát kezdi jogi eszközökkkel körülbástyázni, mint az jelenleg például Oroszországban is zajlik, ez csak még további egyenlőtlenséghez vezet.
| Joseph Stiglitz |
Az amerikai közgazdászprofesszor korábban a Világbank alelnöke is volt, több könyvben bírálta a piaci fundamentalizmust. Nézete szerint az a feltevés, hogy elegendő az inflációt kézben tartani, és akkor a piac majd magától növekedést produkál, nem más, mint illúzió. A globális piac önmagától nem produkál növekedést, ha a fogyasztás nem serkenti a keresletet. Ha viszont a lakosság jelentős részének a reálbére stagnál vagy csökken, akkor a fogyasztás növekedése aligha várható. Ezért fontosnak tartja a foglalkoztatottság növekedését és a reálbérek emelkedését. Azért bírálta a Nemzetközi Valutaalapot és a Világbankot, mert a neoliberális gondolkodást követve a pénzügyi szigort képviselték mindenütt a világban, és közben gyakran megfeledkeztek a növekedésről, a fogyasztás fokozásáról. |
Hány férj, hány feleség?
Az eurozónát sokan egy rossz házassághoz hasonlítják. Csakhogy ott két partner van, itt meg 19. De a kérdés ugyanaz: érdemes-e megmenteni a házasságot? Nem fizetünk-e túl nagy árat a válásért? Az eurozónát nem lehet megmenteni neoliberális ideológiával, amely oly nagy szerepet játszott az elmúlt század utolsó harmadában az euró létrejöttének idejében. Ne tévesszük meg magunkat: az euró eszköz és nem cél! Ha jól használják, akkor fokozza a jólétet, ha nem, akkor alacsonyabb életszínvonalat eredményez a polgárok többsége számára. Fontos, hogy tanuljunk a múltból és gazdasági és politikai gondolkodást fejlesszünk ki! - tanácsolja Stiglitz professzor az európai vezetőknek.
Joseph Stiglitz: The Euro and Its Threat to the Future
Magyarul megjelent könyvei :
A viharos kilencvenes évek: a világ eddigi legprosperalóbb tíz évének új története (The roaring nineties)
A globalizáció és visszásságai (Globalization and its discontents)
A kormányzati szektor gazdaságtana
Euró 2020-ban? Na hiszen, de szép lenne
Az évtized végén csatlakozhat Magyarország az euróövezethez - latolgatta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a minap. Bejelentése meglepetésként hatott. Az Orbán-kormány tagjai ugyanis 2010 óta alig-alig beszéltek az euró átvételéről, és az áprilisban Brüsszelnek benyújtott konvergenciaprogram nem jelölt meg céldátumot.
