Ötödik éve nő az esküvők száma Magyarországon. Ez a házasoknak nyújtott bőkezű támogatások hatása, netán konzervatív fordulat történt? A válások száma hullámzó, így kérdés az is, mennyire lesznek tartósak az új házasságok.
Van az a pénz, amivel a politika rá tud venni párokat, hogy házassági pecsétet kérjenek a kapcsolatukra. Ha a magyarok többségére nem is igaz a fenti állítás, az ilyen kapcsolatban élőknek járó speciális támogatások, illetve adókedvezmények, úgy tűnik, sokakat sarkalltak arra, hogy az anyakönyvvezető előtt is összekössék a sorsukat. Akár ezért, akár másért: mintha megjött volna a kedvük a magyar pároknak, hogy – ami korábban nem különösebben volt fontos – hivatalosan is „lepapírozzák” a kapcsolatukat.
A házasságkötések száma – és ami ennél is egzaktabb mutatószám: az ezer lakosra jutó aránya – húsz éve nem volt olyan magas, mint 2016-ban. Tavaly már november végéig (eddig vannak 2016-os adatok) több frigy köttetett, mint 2015-ben egész évben, és tízezerrel több, mint 2014-ben.
A növekvő trend annál is látványosabb, mert a rendszerváltás előtti lassú, majd azt követően gyorsuló lejtmenet után következett be. A mélypontot jelentő 2010-es év éppen egybeesett a kormányváltással, azóta pedig töretlen a növekedés. Így – bár a jóléti intézkedéseknek a népességre és a demográfiai változásokra gyakorolt hatása végérvényesen csak hosszabb távon ítélhető meg – a mostani történéseket nehéz lenne elválasztani a második, majd a harmadik Orbán-kormány családpolitikai intézkedéseitől.
A számok alapján úgy tűnik, Magyarország – a nyolcvanas és a kilencvenes évek kitérői után – visszatért Európa konzervatívabb felfogású országai közé. Túlzás lenne azonban azt állítani, hogy a kormánypártok ideológiai preferenciái merőben átalakították a magyaroknak a „helyes” és „helytelen” családformákról vallott felfogását. Történelmi távlatokból nézve a házasság intézménye ma is súlyos válságban van, amit az is jelez, hogy egyre elterjedtebb a házasságon kívüli együttélés, az élettársi kapcsolat. A párkapcsolaton alapuló 2,2 millió család mintegy ötöde ilyen, s ez az arány háromszor magasabb, mint a rendszerváltáskor volt. Ráadásul egyfajta öngerjesztő mechanizmus is a növekedés irányába hat: jóval többen választják az élettársi kapcsolatot azok közül, akiknek a szülei is így éltek, illetve akiket egyedül nevelt az anyjuk.
Ahogy az az utóbbi évek gyermekvállalási trendje kapcsán is megfigyelhető volt, a házasságkötések többletének egyik legjelentősebb forrását is az elhalasztottak pótlása, a frigyek későbbi megkötése adta. Miközben 2010 óta minden érintett korosztályban nőtt a házasságkötések száma, a 40–49 éves nők körében az átlagosnál is nagyobb mértékben. Azt, hogy nem az újraházasodási kedv növekedése dobta meg a statisztikát, jelzi: a többlet-házasságkötések 79 százalékában mindkét fél első ízben állt az anyakönyvvezető elé. Újabb kutatások híján csak tippelni lehet arra, hogy az idősebb korban frigyre lépők közül sokan valószínűleg a párválasztás nehézségei, illetve a környezetükben látott rossz házasságok miatt is halogathatták a döntést. Mindenesetre ennek is köze lehet ahhoz, hogy az először házasulók átlagéletkora tovább emelkedett: 2015-ben a nők átlagosan 29,6, a férfiak pedig 32,4 éves korukban szánták rá magukat, hogy anyakönyvvezető elé álljanak. A kései házasságkötések többségét ugyanis jellemzően már hosszabb együttélés, élettársi kapcsolat előzte meg.
| Támogatási formák |
Számos állami intézkedés áldásaiból a házaspárok igen, az élettársak viszont csak korlátozott mértékben részesülhetnek. – A családi otthonteremtési kedvezmény (csok) igényléséhez nem szükséges házastársi kapcsolat. Az élettársak azonban – ellentétben a házasokkal – előre vállalt gyermekre nem, csak a már meglévő(k)re kaphatnak csokot. – A családi adókedvezmény megosztásánál az élettársak tavaly januárig nem vehették figyelembe egymás gyermekeit (csak a közös gyerekeket). Az adókedvezményre az élettárs akkor jogosult, ha a családi pótlékban részesülő gyermekkel közös lakóhellyel rendelkezik, és a szülővel élettársként legalább egy éve szerepel az Élettársi nyilatkozatok nyilvántartásában. – Az első házasok kedvezményéhez, az akár 24 hónapig igényelhető havi 5 ezer forint állami nászajándékhoz elegendő, ha az egyik félnek ez az első házassága. – A házasság idejére vagyonközösség keletkezik, így – ha csak előzetes szerződés másként nem rendelkezik – osztatlan közös tulajdonukat képezi az, amit a pár tagjai akár együtt, akár külön-külön szereznek. Az élettársak vagyoni viszonyaira nincs ilyen törvényi vélelem, erről azonban szerződésben megegyezhetnek. Ennek hiányában viszont a kapcsolat felbomlása esetén bírósági perben kell a közös vagyonszerzést bizonyítani. – A közös vagyonnal mindkét házastárs egyenlő mértékben jogosult rendelkezni, annak terhére kötelezettségeket vállalhat, szerződéseket köthet. Ilyen esetben a másik házastárs hozzájárulását a törvény vélelmezi. – A házastársak egymás törvényes örökösei. Az élettárs végrendelet útján örökölhet az elhunyt társa után. – Élettársi kapcsolat esetén csak névváltoztatási procedúrával lehet a társ nevét felvenni. – Volt házasfelek esetében tartás kérhető. Az élettársától ezt csak az követelheti, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, és ő is csak akkor, ha az életközösség legalább egy évig fennállt, és a kapcsolatból gyermek is született. – A Ptk. szerint a házastársak hűséggel tartoznak egymásnak, kötelesek közös céljaik érdekében együttműködni és egymást támogatni. Az élettársak esetében nincs ilyen kötelem. Ennek a családjogi perek esetében, például gyermekelhelyezésnél lehet gyakorlati jelentősége. |
Valamifajta gondolkodásbeli, mentalitásbeli változásra utalhat ugyanakkor, hogy a házasságkötési többlet több mint fele olyan frigyből származott, amelyben a menyasszony a húszas éveiben járt. Jelentős az emelkedés a 25 év alatti férfiak esetében is. Ez pedig azt bizonyítja, hogy nem csupán az elhalasztott házasságkötések pótlásáról van szó. A fiatalon házasulók esetében egyfajta régi-új mintakövetés is megfigyelhető, amelynek társadalom-lélektani alapját Spéder Zsolt demográfus kutatásai szerint az adja, hogy a húszas éveikben járók esetében már nem megy ritkaságszámba, hogy a környezetükben valaki megházasodik, ez pedig hatással lehet a kortársakra. (Ahogy persze ennek az ellenkezője, a halogatás is.)
A változások összességében azt a benyomást keltik, hogy a hatvanas-hetvenes évek beatnemzedékének a kiüresedő társadalmi konvencióktól megszabadulni akaró gyermekei, ha nem is tömegesen, de nem elhanyagolható mértékben kezdenek visszatérni nagyszüleik konzervatív világához. Ez abban is megmutatkozni látszik, hogy amíg például a „liberális” fővárosban évtizedeken át erős szkepszis volt érzékelhető a hagyományos együttélési formákkal szemben, az ezredforduló óta újra divatba jöttek az esküvők. Miközben – a korábban a tradicionális erkölcsök védelmezőjének tűnő – vidéken egyre nagyobb ütemben veszített népszerűségéből a házasság intézménye.
A korábbi demográfiai elemzések a házasságkötések évtizedeken át tartó ritkulását azzal hozták összefüggésbe, hogy kitolódott a továbbtanulási kor, nehezebbé vált a pályakezdés, a munkahelyi karrier és a magánélet összeegyeztetése, problémás a lakásszerzés. Ezekben az objektív körülményekben azonban az utóbbi időben nem történt olyan mértékű változás, ami a trend látványos átalakulását megmagyarázná. Ráadásul – mint az a Magyar ifjúság kutatás 2016 című elemzésből is kiderül – a családalapítással kapcsolatos anyagi biztonság iránti igény a magyar fiatalok körében rendkívül magas, nemzetközi összehasonlításban szinte túlzott. A fokozott kockázatkerülés pedig szintén bénítólag hat a nagy elhatározásra.
A párválasztás önmagában is egyre többeknek okoz szinte megoldhatatlan problémát. Miközben ugyanis a virtuális térben, a neten – hála a Facebooknak és társainak – megnőtt a társas aktivitás, „élőben” inkább szűkültek a személyes kapcsolatok. Az idézett ifjúságkutatás szerint a fiatalok 40 százaléka nem jár olyan helyekre, ahol jó eséllyel megismerkedhetne a jövendőbelijével. Ha pedig csodák csodájára mégis megérkezik a nagy Ő, gyakran az elköteleződésre való képtelenség állja útját a házasságkötésnek. Pedig a fiatalok kétharmadának tervei között továbbra is szerepel az esküvő; a gondolattól irtózók aránya még csökkent is az utóbbi időben (a 2012. évi 8 százalékról 6 százalékra).
A házasságot helyettesítő élettársi kapcsolatot különösen az alacsonyabb státusú társadalmi rétegek preferálják. A magasabb státusúak, iskolai végzettségűek, illetve a városiak esetében ez gyakran inkább csak a házasság megelőző fázisát jelenti. Az együttélés lepapírozását az utóbbiak esetében azért is motiválhatják inkább a családpolitikai juttatások, mert azok létezéséről a nyolc általánosnál kevesebbet végzettek gyakran nem is tudnak. Vagy ha igen, egy sor lehetőséggel – például az első házasoknak járó adókedvezménnyel, a lakásvásárláshoz nyújtott hitellel – egy munkanélküli vagy közmunkás házaspár nem is tudna élni.
A tradicionális családok jogi és anyagi előnyökben részesítése az Orbán-kormány részéről azzal az ideológiai indoklással is történt, illetve történik – például a csak férfi-nő kapcsolaton alapuló házasság alaptörvénybe foglalásakor vagy a családjogi törvény elfogadásakor –, hogy az ilyen kapcsolatokból több gyermek születik. A KDNP-s körökben készült Cselekvési tervnek is ez volt az egyik érve a szingliadó bevezetése mellett (HVG, 2016. január 16.). Csakhogy a házasság és a gyerekvállalási hajlandóság közötti összefüggés egyre halványabb. Ha a jelenlegi trend folytatódik, a három év múlva esedékes újabb népszámlálás idejére gyakorlatilag már nem is lesz eltérés a házas- és az élettársak gyermekvállalási hajlandósága között. Az újszülötteknek már ma is csaknem a fele szabad párkapcsolatból érkezik, és az a gyakorlat is megkopóban van, hogy ha bepottyan egy szerelemgyerek, akkor a szülők az állam – s netán az egyház – előtt is törvényesítik a kapcsolatukat.
A jövő egyik nagy kérdése, hogy az utóbbi időben megkötött házasságok mennyire lesznek tartósak. Az elmúlt évtizedben magas szinten beállt – 2004 és 2008 között kissé emelkedett – a válások száma, majd 2010 és 2014 között 18 százalékkal csökkent. 2015-ben viszont az előző évhez viszonyítva már ugyanilyen mértékű növekedés mutatkozott.
A kapcsolatok szilárdságának megítélése szempontjából korántsem mellékes a hűség fogalmának lassú, de biztos átértékelődése. A polgári törvénykönyvben – igaz, szankció nélkül – kötelezően előírt házastársi hűség például már nem feltétlenül azt az életre szóló elköteleződést jelenti, amit évszázadok során, és amelyben a hűtlenség a félrelépés szinonimája volt. Ma egyre inkább úgy tűnik, a hűségen leginkább az „egyszerre egyvalakivel” értendő: hűség mindig ahhoz, akivel éppen vagyok, legyen szó akár a sokadik házasságról vagy élettársi kapcsolatról.
Belső feszültségek, rég elvétett politikai ritmus, tévedhetetlensége látszatát veszítő vezető – számos jel szerint mély sebeket ejt a Fideszen, hogy Magyar Péteren nem tud fogást találni. Forrásaink szerint a közvélemény-kutatások miatt nő a feszültség a pártban, de az egység még nem bomlott meg.
Új helyzet van.
Orbán Balázs és az MCC hazugsággal vádolja a HVG-t, pedig saját számaikkal állnak konfliktusban.
Budapest hozzászürkült az országos átlaghoz. A legjobb teljesítményt ugyan a belvárosi iskolák diákjai nyújtották, de átlagban Budapest már nincs az élen.
A több mint másfél millió gyorshajtónak mintegy hatoda nem fizetett.
A MagNet Bank helyi fiókját próbálták meg kirabolni. A rendőrség keresi az elkövetőt.
Még lakat sincs a kapun.
