Bontás vagy átépítés? A formálódó kormányterv legalább 8–10 különböző lehetőséget kínál majd a házgyári lakások korunkat és igényeinket jobban tükröző és szolgáló, modern élettérré alakításához – válaszolta a HVG kérdésére Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség miniszterhelyettese. A panelépületek különféle mintázatokat követő bontása, mint például a legfelső szintek Lázár János kancelláriaminiszter által felvetett leborotválása, illetve a „farkasfogas” ritkítás, tetőteraszok kialakítása, sávépületek kisebb kockákra vágása mellett más építészeti eszközökre is javaslatot tesz az őszre elkészülő vitairat. Néhány új erkély homlokzatra „akasztása” például jól oldaná a paneltömbök szürke egyhangúságát, míg a földszinti könnyűszerkezetes toldásokban kiváló közösségi terek alakíthatók ki.

Külföldi példák egyre bővülő tárháza segít a programalkotásban, de a miniszterhelyettes abban egyetért László Tamás fideszes országgyűlési képviselővel, a párt korábbi panelszakértőjével, hogy ezek nem vehetők át változtatás nélkül. Különösen igaz ez a német előképekre, hiszen ott az elbontott, illetve átszabott lakások zöme üres önkormányzati bérlemény volt. A magyar panelotthonok viszont szinte teljes egészében magánkézben vannak és lakottak. Abban sincs vita, hogy az új programnak túl kell lépnie a nyílászárócseréken és a szigetelésen. Ezzel ugyanis nem oldották meg a problémát, legfeljebb becsomagolták – fanyalog Csepreghy, ráadásul újat termeltek mellé a penészesedéssel.

Négy évvel ezelőtt László Tamás még nagy ihletettséggel kampányolt a panelfelújítások mellett, negyedik rezsicsökkentésként emlegetve azokat. Már ez is nagy előrelépés volt a 2002-es panelprolizós kampányhoz képest. 2010-ben viszont már nem megítélni, hanem megnyerni szerették volna a lakótelepek népét. Németh Lászlóné fejlesztési miniszter hatéves, 500 milliárdos programot hirdetett. De Panel III. helyett végül három kisebb program indult, kevesebb mint 3 milliárdból.

Ennél nem nehéz nagyobbat álmodni. Az új terv kétségtelenül ambiciózus. Az egyik lehetőség, hogy a kormány a panellakókat is bevonja a családi otthonteremtési kedvezmények (csok) univerzumába. A három évtizedes program végére az ország összes lakótelepe újjászületne. Bár némiképp behatárolja a remények horizontját, hogy a programot a korábbiaktól eltérően nem a szén-dioxid-kvóták kereskedéséből, illetve uniós forrásból, hanem a „hazai költségvetés terhére, ahhoz igazítva” indítanák. Csepreghy korainak mondott mindenféle becslést a keretösszegről, de a HVG kérdésére válaszolva erősen túlzónak tartja a legkevesebb 700–1000 milliárd forintos költségről szóló számításokat. (A Portfolio szerint ennyibe kerülne az elbontandó felső szintek megvásárlása és még ennyibe az átalakítás.) Az viszont bizonyos, hogy a felújításba az állam és az önkormányzat mellett a lakóknak is be kell majd szállniuk. A tulajdonosok anyagi bevonását a kellő motivációval magyarázza a miniszterhelyettes.

A kötelező tulajdonosi önerő egyúttal gátja is lehet a programnak. A lakótelepen élők nem a tehetősek közül kerülnek ki. Az államtitkári tipologizálás szerint a panellakások egy része belépő a (fő)városi léthez, másoknak ez a megfizethető lakhatási maximum, de akadnak olyanok is, akik szeretik ezt a kompakt városi közeget. A lakótelepek korántsem egyformák. Az életminőség erősen függ az építés évétől: az első házak a hatvanas években épültek, az utolsót a rendszerváltáskor adták át. Minél később húzták fel az épületet, annál jobb az alaprajz, használhatóbbak az épületek közötti közterületek.

A lakótelepek olyanok, mint az időkapszulák: itt ragadtak a múltból, építésükkor viszont a jövőt képviselték. A rendszerváltás igen eltérő stációban találta ezeket a házakat. A hetvenes években épültek elkezdtek lerobbanni, a nyolcvanas évekbeliek emelkedőben voltak, míg a hatvanas évek tömbjeiben megkezdődött a generációváltás. A népszerű lakótelepeken élők pedig éppen a lakások jó ára miatt léphettek tovább. Mindezzel együtt aligha lesz könnyű költözésre bírni a bontásra ítélt lakások tulajdonosait. Nagy kérdés, hogy a program elbírja-e a „meggyőzés” felárát. Az átszabott házakban maradók makacskodására is számítani lehet, hiszen az „életminőséget javító beruházás” díját részben nekik kell megfizetniük. A tulajdonosok jó része azonban éppen azért lakik ott, mert nem akart-tudott jobb életminőséget garantáló otthon miatt eladósodni, vagy már így is hitelek alatt nyög.

Az elsőként bejelentett helyszín, Hódmezővásárhely sem az örömtől hangos. A belvárosi Csengettyű köz 1975-ben épült, tízemeletes, 200 lakásos tömbjének társasházkezelőjét már megkereste az önkormányzat, de a cég azzal hárította el a HVG kérdéseit, hogy még nagyon az elején tart az ügy. Az első tervek a házak ötödik emeletig lebontandó teraszos átalakításáról és teljes körű felújításáról szóltak, amelynek teljes költségét az állam fedezné. A HVG kérdésére már óvatosabban fogalmazott az önkormányzat: az épületek felújítása szerkezeti átalakítás és a lakások alapterületének változtatása nélkül is elképzelhető. Aki viszont költözik, az akár nagyobb kertes családi ház vásárlásához is kaphat állami, illetve önkormányzati támogatást.

A panelfazonírozás ötletét Lázár János városa dobta be a Modern városok program (MVP) részeként, mivel az utóbbi években újjászületett belváros látványába erősen belerondítanak a szürke tömbök. Orbán Viktor kormányfő lelkesen el is fogadta, majd meglátva benne a szavazatnövelő lehetőséget, rögvest ki is adta az ukázt a terv állami programmá duzzasztására. A feladatot a Lázár vezette Miniszterelnökség kapta meg, amely őszre készíti el javaslatát. A külföldi példák feltérképezése után az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft. készít átfogó felmérést az itthoni házgyári típuslakások állapotáról és a szükséges beavatkozásokról, beleértve a köztereket és a parkolási helyzetet is. A program részeként módosítanák a társasházi törvényt is, amelyben szigorítanák a közös költségre vonatkozó szabályokat, hogy a felújítás ára majd bizton behajtható legyen.

Nagyon fontos a konszenzus – hangsúlyozta Csepreghy –, ezért öt körben egyeztetnek építész-, mérnök- és pénzügyi szervezetekkel, önkormányzati szövetségekkel, valamint társasházkezelők és szövetkezetek képviselőivel. A végén társadalmi vitára bocsátanák a javaslatot, ami kissé meglepő a kormány döntési mechanizmusának ismeretében. Egyelőre nincs határozat az építészeti programról, de várhatóan nem egy, hanem akár tíz átalakítási javaslatot kínálnak majd. Ezeket előbb 4-5 mintaházon próbálnák ki. Hódmezővásárhelyen ettől elkülönülten, az MVP részeként fut majd a beruházás.