Kis János: Könnyen rajtaveszthet Orbán a választások megpuccsolásán
Kis János szerint most az a kérdés, hogy megpuccsolhatja-e a 2026-os választásokat a Fidesz vezetője.
A középkori bányászok évszázadokon át féltek az ezüstszürkés, mérgezőnek tartott kobalttól, amely csak gondot okozott, mivel főként más fémekkel együtt fordult elő, de értéktelennek számított. A kobalt – amely ezért a mélyben lappangó koboldról, a német mitológiában szereplő dévaj és gonosz manóról kapta a nevét – most újra problémát jelent, de egészen más okból. A lítiumionos akkumulátorokban nélkülözhetetlen fém kurrens árucikké vált, a kereslet iránta töretlenül nő, és a hosszabb távon elégtelennek tűnő kínálat a legnagyobb akadálya lehet az elektromos autózás forradalmának.
AFP / Samir Tounsi
A kobalt tonnánkénti ára a Londoni Fémtőzsdén (LME) 70 ezer dollár körül mozog, ami csaknem háromszoros drágulást jelent 2016 óta. Áprilisban a 90 ezer dollárt is elérte a jegyzés, az azóta bekövetkezett áresés pedig minden bizonnyal csak átmeneti lesz. A kobalt iránti kereslet ugyanis a következő tíz évben több mint a duplájára emelkedhet. Egyrészt nő az igény a fém hagyományos felvevőszektoraiban, például a repülőgép-hajtóművek gyártásában, másrészt az elektromosjármű-ipar kereslete a következő évtizedben megtízszereződhet, ha nem következik be valamiféle áttörés az akkutechnológiában.
Egy elektromos autó akkumulátorához átlagosan 10 kilogramm kobalt kell. Tavaly egymillió ilyen autót adtak el globálisan, 2030-ra pedig 340 milliósra nőhet a termelés. Az akkumulátor pozitív elektródáján felhasznált kobalt drágább, mint a katódon szintén szükséges lítium, nikkel, magnézium vagy alumínium, a fémek ára pedig összesen az akku költségeinek a negyedét teszi ki.
A kobalt kínálatának bizonytalanságát több tényező is okozza. Az egyik, hogy egymagában ritkán fordul elő, tavaly például 69 százalékban a réz-, 29 százalékban pedig a nikkelbányászat melléktermékeként került a felszínre. Így a kobalt kínálata nem kis részben a másik két fém piacától függ, ha ugyanis csökken például a réz iránti kereslet, a kitermelés még tovább növeli a kobalt árát. A másik gond, hogy tavaly a 114 ezer tonnás globális kobaltfelhozatal kétharmadát a világ egyik legszegényebb országa, a Kongói Demokratikus Köztársaság adta. És az afrikai ország részesedése csak tovább nő a következő években: az idén már 70, az évtized végére pedig 75 százalék lesz.
AFP / Junior Kannah
Kongó ingatag, fegyveres konfliktusok által sújtott ország, amelynek egyik fontos bevételi forrása az ásványkincsek exportja. Kinshasa márciusban stratégiai fémnek nevezte a kobaltot, januárban jelentősen megemelte a szektor adóját, és 2-ről 10 százalékra növelte a bányatársaságok által a kormánynak fizetett járadékot. A kitermelés néhány nagy nemzetközi nagyvállalattól – így a svájci Glencore-tól – és kínai befektetőktől függ, de a fémet kisebb helyi cégek is bányásszák, amelyek munkásai gyakran puszta kézzel dolgoznak.
A kongói bányászatban jelentős a gyermekmunka, és óriási a korrupció, ami miatt az amerikai kormány többféle nyomozást is folytat például a Glencore ellen. A vállalat elismerte, hogy kapcsolatban áll egy helyi üzletemberrel, Dan Gertler izraeli születésű milliárdossal, akinek a cég – szerződés alapján – bányászati jogdíjat kénytelen fizetni. Gertler – aki ellen tavaly decemberben a washingtoni kormány szankciókat léptetett életbe korrupció és megvesztegetés vádjával – Joseph Kabila kongói elnök jóbarátja, és az évek során jelentős befektetéseket halmozott fel a közép-afrikai ország bányászati ágazatában. A Glencore súlyos dilemma elé került: Gertler ejtésével elveszítheti kongói érdekeltségeit, az izraeli milliárdossal folytatott üzleteléssel viszont az USA türelmét teszi próbára.
AFP / Samir Tounsi
Bár Kabila a hazai és a nemzetközi nyomásnak engedve bejelentette, hogy nem indul az idén decemberre tervezett elnökválasztáson, minden bizonnyal kiszemelt utódja, Emmanuel Ramazani Shadary követi őt az elnöki székben. Így aligha változik a kongói helyzet, a külföldi cégek kiszolgáltatottak maradnak a Gécamines állami bányatársaságnak. Utóbbival a Glencore júniusban új megállapodást kötött, melynek értelmében a svájci cég egyszeri 150 millió dollárt fizet a Gécamines-nak, és gyakorlatilag rendezi a kettejük közös vállalata által felhalmozott adósság több mint felét, 5,6 milliárd dollárt. A kongói kormány tudatában van a kobaltpiacon elfoglalt monopolhelyzetének, a Gécamines például közvetlen megállapodásokra készül az akkumulátorgyártókkal. Erre a másik oldalon is van igény, hiszen az amerikai Apple, valamint a német BMW és a Volkswagen is azt tervezi, hogy közvetlenül a bányatársaságoktól szerzi be a szükséges kobaltot.
AFP / Junior Kannah
Közben pedig a kínaiak is nyomulnak. A legnagyobb beruházást a China Moly hajtotta végre, amely tavaly egy 3,8 milliárd dolláros ügylet keretében többségi részesedést szerzett Kongó egyik legnagyobb bányájában. Az pedig még beszédesebb, hogy a finomított kobalt közel 60 százalékát Kínában állítják elő, de a piac ötödét ellenőrző Finnország is a China Moly többségi tulajdonában lévő kongói bányából szerzi be a nyersanyagot. Ráadásul a GEM kínai akkugyártó megveszi a svájciak kobalttermelésének a harmadát. Ha pedig a China Moly úgy dönt, hogy nem Finnországba, hanem hazaszállítja a fémet, Kína rövid időn belül a kobaltfeldolgozás 95 százalékára is ráteheti a kezét.
KERESZTES IMRE
A cikk eredetileg a HVG 2018/36. számában jelent meg.
