A Balaton mindenkié – aki meg tudja fizetni

Retro. Talán ez az első szó, ami azután juthat eszünkbe, hogy végigjárunk több balatoni strandot. Általánosítani persze nem lehet, de Balatonaligán és Balatonalmádiban a fizetős strandon, Keszthelyen pedig a szabadstrandon is hasonlókat tapasztaltunk: mintha megállt volna az idő, ósdi öltözők, régi vízibiciklik, rozsdás zuhanyzó, újszerű, de a moderntől messze elmaradó csúszdák mindenütt - már ahol van egyáltalán csúszda. A strandokon található büfék is évtizedek óta változatlanok, a külsejükben legalábbis sok újítást nem lehet felfedezni.

A Balatonra azért indultunk el, mert kíváncsiak voltunk, valóban kiszorultak-e a kispénzűek a tóról, ahogy arra nemrégiben Hoffmann Henrik, a Balatoni Turizmus Szövetség elnöke utalt. Hoffmann egy interjúban azt mondta, "téves és abszurd az a megközelítés, hogy osztályharcot csinálnak egyesek abból, hogy kié a Balaton, ez a nosztalgia a szakszervezeti üdültetés korszakát idézi, amikor a SZOT-üdülőben mindenki lemehetett napozni, azonban ez nem tartható fenn ebben a formában (…) A világon mindenhol vannak olyan kiemelt üdülőhelyek, amelyeket a kevésbé tehetős vendégek nem engedhetnek meg maguknak, és vannak olyan helyek is, ahol a tehetősebbek nyaralnak. Például

a francia munkásosztály sem Monte Carlo-ban vagy St. Tropez-ban üdül, de ők is megtalálják a számukra megfelelő és kedvelt pihenőhelyeiket."

Ezért Hoffmann szerint el kell fogadnunk, hogy jut hely mindenkinek, de nem mindenhol, vagy mindenféle formában, a vendégeknek a pénztárcájukhoz szabott turisztikai szolgáltatást kell és érdemes igénybe vennie.

De milyenek ezek a szolgáltatások?

Első állomásunk Keszthely, ahol 1600 forintért eszünk egy salátát, további 1000 forintért egy hamburgert. A városi strandra 1000 forintért mehetnénk be, ezt viszont kihagyjuk, és megnézzük helyette a város egyetlen és utolsó szabadstrandját - amit idén bezárnak. Kutyás strand lesz belőle, fizetős.

Egy zsebkendőnyi területre érkezünk, ahol a WC kívülről felújított, belülről viszont hányingert kelt. A zuhanyzó őskori, de annál legalább lehet kezet mosni, nem úgy a WC-ben. A fű gazos, és ahogy az ott pihenők mesélik, a vízbe is jobb mezitláb nem bemenni, sok a kagyló és a kő, emiatt pedig nem biztos, hogy megúsznánk sérülés nélkül. Csúszda, napágy még csak mutatóban sincs. Keszthelyen tehát ez jut a legkisebb pénzűeknek, és hogy a felső tízezernek mi, azt néhány kilométerrel arrébb, a városközpontban tudjuk meg. “Legyen részese ennek a luxusnak minden nap! A tetőtér hatalmas napozóteraszán 2 modern jacuzzi, 2 szolár zuhany és 12 napozóágy áll kizárólagosan az épület lakóinak rendelkezésére.” Így hirdetik a város egyik legszebb részén lévő vadiúj lakóparkot, amelynek már a harmadik üteme készül. A hatalmas komplexumban egy 2 szobás, 72 négyzetméteres lakás 50,5 millió forintba kerül.

A lakópark két fizetős strand között helyezkedik el, nem mintha ez számítana, a luxuslakások mellé ugyanis egy saját strand is dukál. “Egy úszómóló lesz, kártyás megoldással, amit kizárólag a tulajdonosok tudnak majd használni” - tájékoztat telefonon egy hölgy, akinél a részletekről érdeklődünk. Kiderül az is, hogy a part ezen részét nem lehet teljesen lezárni a külvilág elől, a sétányt ugyanis bárki használhatja, de az elképzelhetetlen, hogy itt fürödjenek is, mivel “óriási kövek vannak”, és az érintett szakasz egyébként sem alkalmas fürdésre. A Balaton vizét itt tehát csak a kiváltságosok tudják majd élvezni a nekik kialakított mólóról.

Ha valaki nem akar saját lakást, ellenben igényli a luxust, megszállhat majd Keszthely legújabb, sokcsillagosra tervezett szállodájában. A beruházás összege várhatóan 10 milliárd forint lesz, ebből 1,8 milliárd forintot az adófizetők állnak. A pénzt a titokzatos Minerva ingatlanalap kapta meg. A helyi ellenzék szerint a kérdéses összeg kiemelkedő, különösen annak fényében, hogy az átlagturistákra amúgy mennyi pénz jutott. “Az biztos, hogy a szállodára szükség lesz, mivel nincsen semmi, és valahol el kell indulni. Mindegy, hány csillagos lesz, ez a beruházás előbb-utóbb értéket, és remélhetőleg munkahelyeket teremt, csak várjuk, hogy megtörténjen. Ezzel együtt viszont az is fontos, hogy közben a Balaton-parton annyi történt, hogy csináltak egy sétányt, ez talán az egyetlen, ami a keszthelyiek és az idelátogatók számára hasznos, illetve a kastély egy részét is fejlesztették, de lenne mit csinálni a keszthelyi városi strandon is. A parton ráadásul nincs hotel, ahol meg lehet szállni. Minden hely, ami működött, felújításra vár” - mondja a HVG-nek Czuth Zoltán László, a helyi ellenzék polgármester-jelöltje, hozzátéve, teljesen abszurd az is, hogy hiába vásárolta fel a NER fél Keszthelyet, egyáltalán nem fejlesztenek. A Tiborcz-Mészáros körhöz köthető Hullám és a Balaton szálló lepusztult, a szintén Mészáros Lőrinchez köthető Helikon Hotel nem üzemel, egyedül a Tiborcz-közelinek mondott jachtkikötőnél történtek változások.

A leszakadó rétegeket elvesztette a Balaton

"Biztosan vannak olyanok, akiknek ma már csak álom a Balaton-part, a leszakadó rétegeket elvesztette a tó. A szálláshelyek inkább a tehetősebbeknek szólnak, illetve a kevésbé tehetősek csak rövidebb időre tudják azt igénybe venni. Ugyanakkor a beruházásokon keresztül egyre erőteljesebben jelenik meg a magyarországi gazdasági elit. Divat lett a Balaton-parton üdülni és nyaralót vásárolni, vitorlást üzemeltetni” - ezt már Szalai Gábor, Balatonfüred MSZP-s önkormányzati képviselője mondja. Őt azért kerestük meg, mert a városban egy bizonyos területen szintén látványos beruházásokba kezdtek. A Mészáros Lőrinchez köthető Balatontourist által üzemeltetett kempingről van szó, ahol egyrészt felépült egy luxuslakópark, amely a helyszínen készített képeink alapján két külső medencével és egy saját partszakasszal rendelkezik (és ahol egy 61 négyzetméteres lakás 87,1 millió forintba kerül). Másrészt szintén a kemping területén jöhet létre egy hotel - a Vitorlás Szövetség, a Kajak-kenu Szövetség és a helyi önkormányzat konzorciuma bábáskodásával, amelyre 1,7 milliárd forintot adott az állam. Az ugyancsak erre található kikötőt is fejlesztik, szintén közpénzből, 2,5 milliárd forintért.

A hotelről egyelőre sok mindent nem tudni, csak annyit, hogy négy csillag surperior besorolású lesz, a kikötő pedig 142 férőhelyes, és egy kétszintes kiszolgáló központ is épül mellé. Bóka István fideszes polgármester - aki egyben a Balaton Fejlesztési Tanács elnöke is - kérdésünkre, hogy mindeközben az átlag turistáknak milyen fejlesztések szóltak az elmúlt években, azt feleli, többek között szinte a teljes sétányrendszer megépült, parkokat újítottak fel, ahogy a kiserdőt és a szabadtéri színpadot is, illetve további partszakaszok megnyitását is tervezik. Szerinte ezek a beruházások összességében bőven meghaladták a hotelre adott 1,7 milliárd forintnyi MTÜ-pénzt. Az is tény viszont, hogy a városban szabadstrand egyáltalán nincs, a legolcsóbb szálláshely pedig (augusztus végén-szeptember elején) éjszakánként két főre 14 ezer forint - kicsit drágább, mint Horvátország, ahol egyébként ingyen lehet fürödni, igaz, a repülőjegy vagy autópályadíj árát ki kell fizetni.

“Egy év 365 napból áll, és ebből legalább 200-250 olyan nap van, amikor normális árszínvonalon lehet üdülni” - mondja Bóka István. Kérdésünkre, hogy a többi napot illetően mi a helyzet, azt feleli, a Balatonon rengeteg hely van, kempingszolgáltatás, 3 csillagos szálloda, baráti üdülés, gyerektáborok, a tó rengeteg hangszeren játszik.

„Azt látni kell, hogy a Balaton véges, ráadásul vannak adottságok, amelyeket nem lehet nem figyelembe venni. A többség egy bizonyos időszakban szeretne üdülni, akkor, amikor jelentős túligény van és akkor nyilván az árak is magasabb. De főszezonban is egész más az árazás hétfőtől csütörtökig, illetve péntektől vasárnapig. Ha Balatonfüreden szeretne nyaralni, azt nem tudom garantálni, hogy péntektől vasárnapig tudok szálláshelyet biztosítani, de elfogadható áron, ami az ön igényeinek megfelelő, biztos vagyok abban, hogy Balatonfüreden fog kapni vasárnap, hétfőn vagy kedden főszezonban is” - állítja.

Drága a kávé a Club Aligában - de az legalább jó

Hogy mi történik a Balaton-part egyes részein, jól mintázza az is, ami a Club Aliga területén található strandra jellemző. Itt se változott semmi, minden ugyanaz, mint ami a milliárdos Mészáros-Tiborcz páros megjelenése előtt volt. Életveszélyes épületek, elhanyagolt fű, minimális szolgáltatás - fejenként 1200 forintért.

Bár itt a cég azt mondja, a jövőben lesz fejlesztés. Megkeresésünkre közölték, a tulajdonváltást követően megkezdődött a terület és az ahhoz tartozó épületegyüttesek állapotfelmérése, „amely során egyértelművé vált, hogy az üdülő egyes részeinek állapota indokolttá teszi a fejújítást, továbbá a korábbi tulajdonos által készített hasznosítási tervek felülvizsgálata is megkezdődött, amely jelenleg is tart.” Egyben hozzátették: a társaság célja, hogy a jelenlegi turisztikai trendeknek megfelelő és üzletileg is fenntartható üdülőkomplexumot hozzon létre, a folyamat során pedig a társaság fontosnak tartja a helyi közösségek bevonását, így folyamatos konzultációt folytat a helyi lakosokkal, a nyaralótulajdonosokkal, illetve a balatonvilágosi önkormányzattal.”

Az ott nyaralók viszont addig is csendben nyugtázzák a helyzetet, köztük azt, hogy a csúszda gyerekenként ma már 2 ezer forint, egy félliteres víz 400 forint, egy kávé 600 forint (de legalább finom).

A Balaton drága, de mindig is az volt-  ebbe, úgy látszik, mindenki kénytelen lesz szépen-lassan belenyugodni. Akkor is, ha kispénzű, és akkor is, ha az egyébként ma már csak nyomokban létező középosztály tagja. Lázár János mondását, hogy A Balaton mindenkié viszont úgy tűnik, muszáj lesz módosítani, valami olyasmire, hogy A Balaton mindenkié - aki meg tudja fizetni.