Az afgán gazdaság törékeny és nemzetközi segélyektől függő - így jellemezte az országot a Világbank jelentése pár hónappal a tálibok hatalomátvétele előtt. Ez persze a hivatalos, statisztikailag mért afgán gazdaságra vonatkozik. Annak alapján az ország GDP-je 2020-ban 19,8 milliárd dollár volt. Összehasonlításképpen a negyedakkora népességgel rendelkező Magyarországé 155 milliárd dollár.

Az afgán gazdaságot a drogok hajtják

Afganisztán rendkívül szegény ország, de annyira azért nem szegény, mint ahogy a hivatalos számok mutatják. A tényleges afgán gazdaság jelentős része ugyanis nemhogy nem mért, de illegális, a máktermesztésen és az abból előállított drogok (és egyéb narkotikumok) kereskedelmén alapul. Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala (UNODC) szerint a világ ópium- és heroinkereskedelmének 80 százaléka Afganisztánhoz köthető.

Az ópiumelőállítás csúcspontja 2017 volt, amikor közel 10 ezer tonnát állítottak elő a drogból.

Az UNODC becslése szerint az ópium előállításához szükséges importtal, a helyi fogyasztással, a szállítással, kivitellel együtt a teljes ópiumgazdaság mérete abban az évben 6,6 milliárd dollár lehetett. Vagyis nagyságrendileg a hivatalos afgán gazdaság harmadával megegyező összeg.

Az USA az évek során rengeteg pénzt, becslések szerint több milliárd dollárt ölt a kábítószeripar felszámolásába Afganisztánban. Kevés sikerrel. Cserébe a tálibok egyik legfontosabb bevételi forrása évek óta a kábítószeripar “adóztatása” – illetve európai szemmel inkább védelmi pénzek szedése. Az arra vonatkozó becslések nagy szórást mutatnak, hogy a táliboknak mekkora bevételük származik drogokból. A szám valahol évi 40 millió dollár és 200 millió dollár között lehet. Az viszont biztosra vehető, hogy a legális, hivatalos afgán gazdaság összeomlásával párhuzamosan a drogtermelés súlya nőni fog. Különösen, hogy a tálibok aligha fognak fellépni ellene, mint az amerikaiak.

A tálibok bemondásra adóztatnak, de működik

Afganisztánban a gazdaság és az állam jórészt informális, és ennek köszönhetően tudtak a tálibok az elmúlt években is jelentős bevételekhez jutni – erről beszélt a hvg.hu-nak Wagner Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója, aki többször járt Afganisztánban. Arról is beszélt a lapunknak adott interjúban, hogy annak a pénznek egy része, amelyet az amerikaiak elköltöttek útépítésre, építési projektekre, a tálibokhoz került, például ha a beruházás olyan területeket érintett, amit a tálibok tartottak az ellenőrzésük alatt. Wagner az interjúban példát is hoz hasonló esetre.

Wagner Péter szerint az egész rendszer erre a korrupcióval átitatott informális társadalomra épül. Differenciált adóztatás van a kábítószerpiacon is: másképp adóztatják az ópiumot, másképp a heroint, másképp az amfetamint, de rugalmasak. Ha egyik évben rossz a termés, akkor kevesebb adót szednek be, ha jobb a termés, akkor többet, sokszor bemondásra kalkulálják ki, mennyit adóztassanak, mert ha valaki hazudik, akkor egy ilyen informális társadalomban előbb-utóbb úgyis kiderül.

Segély-lélegeztetőgépen

Az ország legális, külkereskedelmi negatívuma a mért, legális GDP harmadát közelíti, amit elsősorban külföldi támogatások ellensúlyoztak. Mármint a tálibok hatalomátvétele előtt, azóta ugyanis már több ország bejelentette, hogy a továbbiakban nem fog segélyeket folyósítani Afganisztánnak. Mások mellett Németország, ahol Heiko Maas külügyminiszter azt nyilatkozta, “egy centet sem adnak”, ha a tálibok átveszik a hatalmat, és bevezetik a sária törvénykezést.

A nemzetközi segélyek jelentős szerepet játszottak a (látható) afgán gazdaság növekedésében. Ami nem volt elhagyagolható, 2003 és 2012 között átlagban évi 9,4 százalékot ért el, bár azóta jelentősen lassult. 2009-ben az országba érkező segélyek még a GDP 100 százalékát tették ki, 2020-ra ez 42,9 százalékra apadt.

Az sem segíti a tálibok helyzetét, hogy az Afgán Központi Bank (DAB) nagyjából kilencmilliárd dolláros tartalékának mindössze 0,1-0,2 százalékához férhetnek hozzá – legalábbis Adzsmal Ahmadi, a pénzintézet külföldre menekült elnöke szerint. Az összeg nagy részét ugyanis nemzetközi tartalékok teszik ki, például amerikai államkötvények, vagyoneszközök és arany formájában, pusztán kisebb hányada van a dél-ázsiai országban készpénzben. Afganisztánban a jegybanknak "a nullához közelít" a dollártartaléka, mivel a radikális felkelők offenzívájára tekintettel nem kapták meg a tervezett szállítmányt külföldről. "A soron következő pénzszállítmány nem ért célba. Úgy tűnik, hogy partnereink sejthették, hogy mi fog történni" - fogalmazott.

Ahmadi kiemelte, hogy a valutatartalék hiánya nagy valószínűséggel a nemzeti fizetőeszköz, az afgáni leértékelődését, valamint az infláció emelkedését fogja okozni. Továbbá rámutatott, hogy a tálibok komoly nehézségekbe ütközhetnek, ha hozzá akarnak jutni a jegybank nemzetközi tartalékaihoz, minthogy a csoportot a világ számos országa, köztük az Egyesült Államok is terrorszervezetként tartja számon, s így szigorú szankciók vannak ellene érvényben.

Afganisztánban a magánszektor rendkívül kicsi, a foglalkoztatottak 44 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, és a háztartások 60 százalékának származik bevétele az agráriumból. A hazai össztermék (GDP) negyedét a mezőgazdaság adja. Összehasonlításképpen Magyarország esetében a mezőgazdaság mindössze a GDP 3,9 százalékát adja, és csak a foglalkoztatottak 4,8 százaléka dolgozik ebben a szektorban. A mezőgazdaság ugyanis alacsony hozzáadott értékkel termel, a fejlett(ebb) gazdaságokban a folyamatok jelentős része automatizált, ezért nem igényel jelentős élőmunkát.

A magyar jelenlét

2015 és 2020 között tömegében két-, értékében háromszorosára növekedett a magyar export Afganisztánba, 4676 tonnáról 9900-ra, értékében 1,7 milliárdról 4,2 milliárdra emelkedve. Ennek nagy részét járművek és más szállítóeszközök; közúti vontatók, használt tehergépjárművek, karosszériák, alkatrészek, valamint gépek és motorok tették ki. 2020-ban a harmadik legnagyobb értékben, 85,8 millió forintért élelmiszer-alapanyagokat adtunk el az afgánoknak: ezek leginkább étrendkiegészítők és alapanyagok, adalékanyagok voltak – írta az mfor.hu. A listán vannak szürreálisabb elemek is: 4,9 millió forintot tesznek ki íjászathoz, víváshoz való felszerelések, szánkók és játszótéri játékok, és 782 ezer forint értékben adtunk el körhinta-alkatrészeket is. De vásároltak tőlünk páncélszekrényt, bútort és ékszerutánzatokat is. A másik irányban kevésbé élénk és színes a kereskedelem, 2020-ban már csak 262 kilogramm árut importáltunk 20,6 millió forint értékben. Ezek között LCD-monitorok, elektronikai termékek és alkatrészek, ízesített teakeverékek és sáfrány szerepeltek.

Amíg nincs stabilitás, nincsenek külföldi beruházások

Az afganisztáni helyzetet jól érzékelteti, hogy a hadsereg és a rendőrség fenntartására a GDP 28 százalékával megegyező összeg ment el 2019-ben. Ez az afgán állam összes kiadásának 57 százaléka volt.

Az ENSZ adatai szerint az elmúlt két évben nem jelentettek be új zöldmezős (vagyis a nulláról kezdett) külföldi beruházást Afganisztánban. A 2014 óta eltelt éveket nézve is az ilyenek száma mindössze négy. Ez nem csak a feltörekvő országokhoz képest nagyon kevés. Nepálban például tízszer ennyi külföldi zöldmezős beruházás indult, Srí Lankán ötvenszer több.

Pedig az ország jelentős ásványkincs-vagyonnal rendelkezik, ami vonzóvá tenné a külföldi befektetők szemében. Feltéve persze, ha a beruházások üzleti, jogi, sőt fizikai biztonsága garantálható lenne.

Az országban több érclelőhely található, egyebek közt réz, kobalt, szén és vasérc. Továbbá olaj, földgáz és drágakövek.

De a 21. századi világgazdaságban a legfontosabb nyersanyag, amiből Afganisztánban rengeteg van, az a lítium. Amely a jelenleg legelterjedtebb akkumulátortípus alapanyaga, márpedig manapság egyre több berendezésben alkalmaznak akkumulátorokat a mobiltelefonoktól kezdve a fejhallgatókon át a személygépjárművekig. 2010-ben az amerikai hadügyminisztérium egyik belső jelentése szerint Afganisztán lehetne a “lítium Szaúd-Arábiája” – utalva az olajnagyhatalom arab országra.

Kína ott van a szomszédban

Nem véletlen, hogy Kína már júliusban tárgyalóasztalhoz ült a tálibokkal. Pekingnek akad néhány gazdasági érdekeltsége Afganisztánban (egy rézbánya és néhány olajkút), de ennél fontosabb, hogy a szomszédos Pakisztánban 50 milliárd dollárnyi beruházása van. Földrajzilag Afganisztán egyértelműen Kína érdekszférájába tartozik, azonban 2001-ben, mikor az USA bevonult, Kína még nem volt az a gazdasági és katonai szuperhatalom, mint manapság. Az biztos, hogy Peking érdeke egy stabil, békés Afganisztán.

Az még a jövő zenéje, hogy lesznek-e jelentős kínai beruházások Afganisztánban. Alapvetően Peking a globális befolyásszerzés eszközeként tekint a nagyberuházásokra (ld. Budapest–Belgrád vasút), azonban ha Afganisztánban fennmarad az éles polgárháborús helyzet, vagy ha a tálibok véres elnyomást tartanak fenn, Peking aligha fog kockáztatni, és inkább távol tartja magát, és pusztán biztonsági kockázatként tekint Afganisztánra.