A magyar kormány váratlanul kihátrált a globális minimumadóról szóló megállapodásból (amelyben az USA és az EU is részt vett volna az eredeti tervek szerint), erre az Egyesült Államok válaszul felmondta az 1979-ben megkötött, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló magyar-amerikai egyezményt – idáig világos.

A magyar döntéshozók szerint az Egyesült Államok nyomást akar gyakorolni a felmondással a minimumadó-megállapodás felmondásáért az országra, és ez a megállapítás nagyrészt valószínűleg tényleg igaz, az pedig már más kérdés, hogy a kormányunk arról nem tesz említést, hogy a minimumadó vétójával ők is nyomást akartak gyakorolni. Ennek a részleteibe itt lehet belemélyedni:

Inkább egy nagyobb játszma része, hogy a kormány megint úgy döntött, nem kell a globális minimumadó

A szokásos propagandapaneleken túl a kormánynak vannak érvei, miért vétózták meg a globális minimumadó bevezetésének megágyazó uniós direktívát. Az érvek nem is légből kapottak, ezzel együtt biztos, hogy a kormánynak hátsó szándékai vannak a vétózással: Orbánék az uniós helyreállítási alap pénzeihez való hozzáférést akarhatják kizsarolni.

De most koncentráljunk egy kicsit csak a kettős adóztatási egyezményre, tegyük félre a minimumadó ügyét. Miért fontos mindez nekünk, egyáltalán, tényleg annyira fontos-e?

A kettős adóztatást kizáró egyezményeket rengeteg országgal kötött Magyarország – ha valaki az Egyesült Államokkal kötött egyezmény szövegét szeretné olvasni, itt megteheti –, ezeknek nagyon röviden és leegyszerűsítve a lényegük az: kizárják annak a lehetőségét, hogy mindkét országban megadóztassák azokat a jövedelmeket, amelyek itt is, ott is adókötelesek. Tehát jelen esetben az egyezmény felmondásával azt kockáztatnák, hogy ha egy amerikai cég Magyarországon is jelen van, vagy egy magyar vállalat az Egyesült Államokban üzletel, akkor az adóköteles jövedelmeit mindkét helyen megadóztassák.

Ennek inkább elviekben és presztízsveszteségként lehet hatása – mondta kérdésünkre Vadász Iván adószakértő, azt hozzátéve, hogy az egyezmény felmondását bejelentő hivatalos dokumentumot nem olvasta. Azonban „a gyakorlatban alkalmazni brutális volna” mindkét ország cégeinek, emiatt valószínűbbnek tartja azt, hogy valójában nem megy el a falig a két kormány. Vagyis szerinte gyakorlati hatása akkor sem lenne a mostani lépésnek, ha nem volna benne a felmondásban egy késleltetés.

Csakhogy benne van. Azzal ugyanis, hogy június 30-a után értesítette az amerikai fél a magyarokat, elérték, hogy nem 2023. január 1-jétől, hanem 2024 első napjától lesz hatályos a felmondás. Czoboly Gergely, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője is arra hívta fel a figyelmet: nem kizárt, hogy másfél év alatt sikerül egy új adóegyezményt tető alá hozni, még az előtt, hogy a korábbi hatályát vesztené. Ez szerinte azt jelzi, hogy az amerikai cél a nyomásgyakorlás, nem a gazdasági kapcsolatok megszakítása, addig „talán nem fajulnak a dolgok”.

Képünk illusztráció

AFP / NICOLAS GUYONNET

Czoboly Gergely részletesebb példákkal is szemléltette, mit jelentene a felmondás élesedése a gyakorlatban. Ha például egy magyar befektető most egy amerikai vállalat részvényét vásárolja meg, akkor az adóegyezmény garantálja számára, hogy ez adózási szempontból pont ugyanolyan, mint ha magyar részvényt vett volna. Arra az osztalékra ugyanis, amelyet egy amerikai vállalat fizet, legfeljebb 15 százalékos amerikai forrásadót lehet felszámítani, ezen belül pedig személyi jövedelemadót nem kell fizetni. Ha viszont nem lenne adóegyezmény, akkor az amerikai osztalék után 30 százalékos forrásadót kellene fizetnie, amire a magyar szja-törvény még 5 százalék személyi jövedelemadót is rátenne.

Azok a magyar cégek is rosszul járnának, amelyeknek az Egyesült Államokban van leányvállalatuk. Ezeknek az osztalék után eddig 5 százalék amerikai forrásadót kellett fizetniük, az egyezmény nélkül 30 százalékot kellett volna.

Hogy ez mekkora problémát jelentene, az nem teljesen világos. Volt olyan makrogazdasági elemző, aki annyit mondott kérdésünkre, hogy a teljes gazdaságot érintő hatása sok nem lenne ennek a lépésnek. Egyéni vagy céges szinten már lehetnek problémák. Vadász Iván szerint „függünk annyira a külföldi tőkebefektetésektől, hogy nem játszadozhatunk”, és Czoboly Gergely is úgy látja: mivel az USA Magyarország legnagyobb EU-n kívüli befektetője, a két ország gazdasági kapcsolataiban komoly zavarokat okozna, ha nem volna adóegyezmény, Magyarország tőkevonzó képessége pedig lecsökkenne.

És az amerikaiak sem biztos, hogy jól járnának. Az itt üzletelő amerikai cégeknek fizetett osztalék és kamatjövedelmek után Magyarország most egyáltalán nem vet ki forrásadót, a magánszemély befektetők is csak a 15 százalékos szja-t kell, hogy befizessék, amit ráadásul be is tudnak számítani az otthon fizetendő adóikba. Csakhogy ha nincs egyezmény, akkor a magyar kormány bármikor dönthetne úgy, hogy magas forrásadót vetne ki – emelte ki Czoboly.

AFP / NICOLAS ECONOMOU

A magyar kormány egyik fontos érve az, hogy hamarosan fordulhat a kocka az amerikai politikában: novemberben félidős választásokat tartanak a törvényhozásban, és jelen állás szerint nagyon komoly az esély arra, hogy az alsóházban a republikánusok szerzik meg a többséget, és a Szenátusban is nekik áll a zászló, bár ott egy fokkal kevésbé lefutott ez. Vagyis ha jön a papírforma, akkor jobboldali hatalomátvétel nem lesz ugyan az USA-ban, de sokkal komolyabban meg lesz kötve Joe Biden keze, mint most.

Csakhogy Vadász Iván arra hívta fel a figyelmet: az adóügyeket még egy totális republikánus győzelem esetén is a kormány intézné, vagyis legkorábban 2025 januárjáig nem várható túl nagy változás. Az már más kérdés, hogy nagyobb politikai alkuk mindig lehetnek, amelyekben változhat az ottani kormány álláspontja is.