Radikális változás megy végbe a világgazdaságban. Vége a Nagy Önmérséklet korának, amely évtizedekig tartott a hetvenes évek stagflációja után – írja Nouriel Roubini a Project Syndicate-en. Mi jellemezte a Nagy Önmérséklet korát a gazdag országokban? Alacsony infláció, robusztus növekedés, amelyet csak ritkán szakított meg egy-egy recesszió. Alacsonyak voltak az államkötvények hozamai, hiszen alig volt áremelkedés. A tőzsde virágzott.

Hogy sikerült alacsonyan tartani az inflációt? Úgy hogy a szuperglobalizációnak ebben a korszakában Kína és más feltörekvő államok aktív részeseivé váltak a világgazdaságnak: olcsón szállítottak árukat, energiát és nyersanyagot a gazdag országokba. A nagy bevándorlási hullám alacsonyan tartotta a munkabéreket a fejlett államokban. A stabil helyzet lehetővé tette, hogy a termelést jelentős részben kiszervezzék az alacsony munkabérű országokba.

Ez a rendszer már recsegni-ropogni kezdett a nagy pénzügyi válság idején, majd jött a Covid-pandémia. Mindkét esetben sikerült megfogni az inflációt, mert keresleti sokk lépett fel, és a jegybankok laza pénzpolitikát alkalmaztak, hogy elkerüljék a deflációt.

Először el sem hitték, hogy létezhet, most újra ez fenyegeti a világot: mi az a stagfláció?

Egyre gyakrabban hangzik el, hogy az 1970-es évek után újra stagflációba süppedhet a világ. A 2010-es években hozzászoktunk ahhoz, hogy egyszerre nagy a gazdasági növekedés, csekély a munkanélküliség, alig van infláció, és alacsonyak a kamatok, és még 2020-21-ben is hihettük azt, hogy csak a járvány okozott ideiglenes visszaesést, de mostanra egyre biztosabban látszik: ennek az időnek vége van.

Infláció és deglobalizáció

Az infláció most visszatért, és felerősödtek a globalizációellenes tendenciák. A kettő összeg is függ: a munkavállalók a fejlett államokban egyre nehezebben viselték el a növekvő jövedelemkülönbséget. Megindult az ár-bér spirál, amely felerősíti az inflációt, amelyet a világméretű túlkereslet indított el. A globalizációt visszaszorító protekcionizmus pedig akadályozza a kereskedelmet és a tőke szabad áramlását a világban.

A világgazdaság balkanizálódása mélységesen stagflációs tényező. Mindezt rontja az, hogy a társadalom egyre inkább elöregszik nemcsak a fejlett államokban, de ez olyan országokban is gondot jelent, mint Kína. Márpedig amíg a fiatal generációk általában termelnek és megtakarítanak, az öregek költenek.

A stagfláció irányába hat a jelenlegi geopolitikai feszültség is. Az amerikai dollárt az Egyesült Államok fegyverként használja. Ez pedig elvezethet oda, hogy gyengül a dollár tartalékvaluta szerepe, emiatt pedig végső soron a dollár is gyengülhet. Ez pedig újabb inflációnövelő tényező lehet – fejezi be fejtegetését Nouriel Roubini a Bloomberg és a Project Syndicate oldalon.