Szednünk kell a lábunkat, ha nem akarunk lemaradni Franz Meurer tiszteletes mögött, aki templomának katakombáin keresztül vezet minket raktárához. A 71 éves férfi gyerekruhákkal tömött dobozok, telepakolt könyvespolcok, egymásnak támasztott kerékpárok mellett vezet el bennünket.

„A biciklikből évente 3000 darabot osztunk szét a rászorulók között”, mondja, és közben egy zöld munkaruhás férfit üdvözöl sietve.

Egy kölni egyházi gyülekezet élelmiszeradományokkal segíti a rászorulókat.

Peter Hille/DW

Aztán egyszer csak megáll, felkap egy iskolatáskát egy kupacból és megnézi az árcédulát. „259 euró (100 ezer forint). A létező legjobb minőség!”

400 ilyen táskát osztanak szét a templom környékén élő gyermekek között, Köln keleti részén, mindet adományból. „Sajnos ez a város legszegényebb része. De összetartunk. És nem hagyjuk, hogy a gyerekeinknek nejlonzacskóval kelljen iskolába járniuk.”

Meleg vízben zuhanyozni

Meurer tiszteletes Szent Theodorról elnevezett temploma Kelet-Köln Vingst nevű negyedében áll – egy majdnem 1000 négyzetméteres pince felett. Itt bújik meg az idős férfi által létrehozott adományközpont, ahol ma már több száz segítő is dolgozik: gyűjtik és válogatják az adományokat, osztják az élelmiszert és a ruhát, korrepetálást tartanak, kerékpárokat javítanak, és megszervezték a város legnagyobb szünidei táborát is azoknak, akik nem tudták volna fizetős táborba küldeni a gyerekeiket.

Franz Meurer: A szegénység ellen harcol.

Peter Hille/DW

Franz Meurer segélyező bázisa most, az energiaárak elszabadulása után kapcsolt igazán gőzerőre.

„Már észleltük az első jeleket”, magyarázza a tiszteletes. „Sokgyermekes családok ugyanis azt mesélik nekünk, hogy a gázárnövekedés miatt már nem tudnak meleg vízben zuhanyozni. Mások, akiket áramdíjelőleg-fizetésre köteleztek, azzal hívnak fel minket, hogy az ehhez szükséges pénzt sosem tudnák előteremteni.”

Elkapkodják az adományokat

Hogy a szegényebb rétegek mostanában még szűkösebben élnek, az a Szent Theodor templom ruharaktárán is látszik. „Megtöltjük a polcokat, és azt vesszük észre, hogy pillanatok alatt megint üresek”, meséli az egyik önkéntes, Renate Wesierski és a bébi-kezeslábasok meg a télikabátok közötti nagy résre mutat. Azután a 62 éves asszony gondosan összehajtogat egy ágyneműt, és két fiatal babakocsis nőnek adja.

Renate Wesierski ruharaktárába szünet nélkül érkeznek a rászorulók.

Peter Hille/DW

„Jóval többen jönnek, mint korábban”, mondja az önkéntes.

Az emberek félnek a téltől, fel akarnak készülni rá, de egyre fogy a pénzük.

Az egyik nő gumicsizmát keres hatéves kislányának. Ám Renatének sajnos haza kell küldenie az édesanyát: ebben a méretben jelenleg nincs lábbelijük. „Jöjjön vissza a jövő héten”, búcsúzik.

Az élelmiszeradományokat osztó Norbert Zeyß is attól tart, hogy hamarosan egyre több rászorulót kell üres kézzel hazaküldenie: „Hetente 180 kölni családot etetünk”, mondja. „Tavasz óta pedig további 45 család érkezett Ukrajnából. Az emberek mindenféle élelmiszert elfogadnak, amit csak adni tudunk nekik.” A kölni szupermarketek adományaiból további körülbelül 30 családot tudnak ellátni ennivalóval. „De aztán lassan kimerül a keret, és akkor azt kell mondanunk az embereknek: bocsánat, itt a vége.”

Nyugdíj mellett is dolgozni kell

Marianne Miebach azt reméli, neki még jut valami. A 66 éves nyugdíjas asszony órák óta vár a sorára az esőben, a Szent Theodor előtti ételosztáson. „A legrosszabbat valószínűleg én már nem érem meg”, mondja. „De négy gyermekemért és öt unokámért nagyon aggódom. Egész életükben a lakbérért meg az élelemért kell majd küzdeniük.”

Hosszúak a sorok az adományokért

Peter Hille/DW

Hogy kevés nyugdíját kiegészítse, Miebach asszony kora reggelente újságot hord ki. Ezzel 1400 euróra (580 ezer forint) tudja feltornázni a havi bevételét. Kis lakásának bérleti díját és közüzemi díjait azonban nemrég 730 euróról (300 ezer forint) 950 euróra (400 ezer forintra) emelték, így nem marad túl sok ennivalóra. Ezért örül a paprikának, a kenyérnek és a csokoládés keksznek, amit ma hazahúzhat gurulós bevásárlótáskájában.

Miebach asszonyon kívül ma körülbelül kétmillió ember szorul élelmiszeradományra Németországban

– legalábbis ennyire becsüli létszámukat a „Tafel” nevet viselő adományosztó ernyőszervezet, amely mintegy ezer segélyezőhelyet üzemeltet országszerte. Tavaly átlagosan 1,1 millióan fordultak hozzájuk segítségért, mostanra ez a szám csaknem megduplázódott. Az áremelkedés és a fenyegető gazdasági recesszió veszélye miatt a szakértők és a segélyszervezetek is még nagyobb rohamra számítanak a téli hónapokban.

Sok kicsi sokra megy

Németországban egyre nagyobb a társadalmi vita arról, hogy hogyan lehet az életszínvonal-csökkenését kiküszöbölni. A berlini kormány pedig nemrég egy gigantikus, 200 milliárd eurós mentőcsomagot fogadott el. „Engem az egész vita, úgy, hogy van, nem érdekel”, állítja Meurer lelkész. „A politikusok és néha az újságírók is folyton azon igyekeznek, hogy mindent megváltoztassanak. De ez nem helyes.” A tiszteletes szerint sokkal fontosabb kicsiben kezdeni, a saját környezetünkben, ahol magunk is tudunk változtatni. „Nekünk itt nincsenek is ennél nagyobb ambíciónk”, teszi hozzá.

A kerékpárokat is gyűjtik.

Peter Hille/DW

A kicsihez Franz Meurer szerint az is hozzátartozik, hogy karácsony előtt még Köln legszegényebb részén is ünnepi fények árasszák el az utcákat. Már a pincében őrzik azt a 130 szabadtérre kiakasztható karácsonyi LED-csillagot, amit segítői minden adventi időszakban felszerelnek a kerület kandelábereire. Vajon idén is megengedhetik majd maguknak, hogy fényárban úsztassák a környékbeli utcákat? Ez ugyan még nem dőlt el, mindenesetre elképzelhető, hogy az energiaárakra való tekintettel az idén a kölni Szent Theodor környékén is sötétebb lesz az advent.

Szerző: Peter Hille. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette. A cikket Diseri Dóra szerkesztette.

További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatóak.