Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Pocokinváziótól volt hangos nemrég a hazai agrárium, a gazdák panaszára és a Nemzeti Agrárkamara kérésére a hatóságok is léptek: a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) nagyobb mennyiségű méreg hosszabb időre kihelyezését engedélyezte a földeken. Részben ennek, részben a csapadékosabbra forduló időjárásnak, illetve a sok helyen zajló őszi mélyszántátásnak köszönhetően mostanra csökkenni kezdett a rágcsálók száma. A fertőzöttség ennek ellenére jelentős, az elmúlt évekhez képest kritikus – írta a hvg.hu megkeresésére Kozsuch Kornél, a Magosz Békés vármegyei elnöke, aki szerint
Egyes gazdáktól tudjuk, hogy milliós nagyságú kárt okozott a gazdaságukban.
Márpedig, mivel a szinte az egész országban problémát okoznak, el lehet képzelni a kár végső összegét. Az elnök szerint Békésben már június elején nőni kezdett a számuk, előbb foltszerűen a déli részeken, majd a teljes megyében, és már aratás előtt megtizedelték az őszi vetésű haszonnövényeket: a gabonákat, majd azok aratása után a kukoricát, napraforgót, szálas és szemes fehérje növényeket és a szántóföldi zöldségféléket is.
Dominkó Sándor, az Orosfarm Zrt. ügyvezetője méri fel a károkat egy mezei pockok által megdézsmált napraforgótáblában Orosháza határában.
MTI / Rosta Tibor
A Nébih szerint a pocokjárást megsínylette Békés, Csongrád-Csanád, Bács-Kiskun, Baranya, Tolna és Heves is. Itt volt a legnagyobb mértékű a fertőzés, a rágcsálók az őszi vetésben is megtelepedtek, súlyos károkat okozva főként a káposztarepce- és az őszi búzatáblák szegélyein. A pockok azonban Fejérben, Komárom-Esztergomban, Hajdú-Biharban, Borsod-Abaúj-Zemplénben, Somogyban és Zalában is elszaporodtak.
Bár a gazdák félreverték a harangokat, semmi meglepő nincs abban, hogy idén ősszel a szokásosnál jóval nagyobb gondot okozott a földeken a mezei pockok elszaporodása. Egyszerűen a mezőgazdaság szempontjából viszonylag normális volt az idei év – a tavalyi rendkívüli aszályhoz képest mindenképpen –, így kiegyenlített volt a csapadékmennyiség, nagyobb volt a biomassza, nagyobb a tápanyagbázis, a termés, amire nemcsak a gazdáknak fáj a foga, hanem bizony a mezei pockoké, illetve a hozzá hasonló egyéb – csalitjáró pockok, sárganyakú erdeiegerek, pirókegerek, güzüegerek – rágcsálóké is – mondta a hvg.hu-nak Hertelendy Péter, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet növényvédelmi szakértője. "Ha ehhez hasonló jó évjárat van, akkor ők is nagyobb szaporodással reagálnak."
AFP / Bruno Cavignaux / Biosphoto
A szakértő ugyanakkor megnyugtat mindenkit. a gazdáknak komoly károkat okozni képes kis élőlények szaporodási időszaka körülbelül eddig tartott, mosntantól kezdve tavaszig nem születik több alom, már csak fogyatkozik a számuk. Ebben komoly szerepet játszanak ragadozóik is, akár “szárnyas fejvadászokról” – ölyvek, vércsék, baglyok –, akár emlősökről – nyestek, nyusztok, görények, rókák –, akár házikedvencekről – házimacskák – legyen szó. Sőt, a vízi gázlómadarak is előszeretettel lakmároznak a pocokcombból. “A nagykócsagnak, a szürke gémnek is kényelmesebb megfogni a szárazföldön cikázó pockot, mint a jeges vízben fagyasztani a lábukat.”
A pockok kórokozói viszont visszaszorultak.
Így a nyúlpestisnek is nevezett tularémia, és egyéb fertőzések, amik az utóbbi 10-15 évben kevésbé ritkítják őket. Ennek pontos okait még nem tudni. Csak sejtések vannak arról, hogy a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoribbá válásával párhuzamosan egyre kevésbé jellemző a hónapokig tartó folyamatosan nedves, párás időjárás, ami kedvezne a pocokpopulációt rendkívül hatékonyan csökkentő kórokozók terjedésének.
Mezei pocok járata Orosháza határában
MTI / Rosta Tibor
A pockok ugyanis míg számos szélsőséges időjárási helyzetet jól bírnak – még a hideg, havas telet is: a hó alatt vígan elvannak a hó és a föld alá vájt, tartalékokkal jól ellátott járataikban –, van egy kivétel: a nedves, párás idő. Ha ugyanis a lucskossá vált föld alatti üregekben sem tudják megszárítani átnedvesedett bundájukat “elkapja őket valami kórság.”
Mindenesetre az utóbbi csapadékos időszak ilyen szempontból kedvező volt, mint a Nébih írta, ennek köszönhetően
a vemhes nőstények könnyen felfáznak, és legyengülnek a hideg, nedves járataikban.
Csakhogy a csapadékosabb időjárás a klímaváltozás miatt valóban egyre későbbre tolódik – mint arra meteorológusok is felhívták a figyelmet – így pockok is tovább tudnak szaporodni – ahogy idén is –, és ha valahol szélsőségesen elszaporodnak, akkor zaklatni, üldözni kezdik egymást, és vándorolásba kezdenek. Ez általában az általuk igen kedvelt “ruderális” magterületeikről – elgazosodott, nem bolygatott akár pár méter keskeny árokpartokról, felhagyott gyümölcsösökből, 3-4 éves lucernaföldekről, sőt autópályapihenőkből (sok az ételmaradék, az emberi jelenlét miatt nem férnek hozzájuk a ragadozók, az itteni pockok jellemzően nem is félnek az embertől) – zajlik, a bőséges táplálékkal kecsegtető frissen vetett termőföldek felé.
Lassan már a szeptembert is a nyári hónapok közé sorolhatjuk
Az indián nyár helyét átveszi a nyár. Eddig is azt tapasztalták a meteorológusok, hogy egyre inkább kitolódik a nyárias időszak, de idén már bő három héttel tovább tartott. Ha ez így megy tovább, a teljes szeptember, sőt október eleje is nyárias maradhat, de nem örülhetünk felhőtlenül annak, hogy kevesebbet kell fűteni.
Terjedésükhöz ráadásul egy mezőgazdasági technológiai hiba is hozzájárul a szakember szerint: mostanság nagyon korán vetik a repcét, ami az ősz végére nagyra nő: a 15-18 leveles példányok alatti dzsungelben pedig nem férnek hozzájuk a szárnyas ragadozók – mondja Hertelendy Péter. A repcéből aztán annak betakarítása után kalászosokba is átmennek, mostanra pedig sok helyen megjelentek az őszi búza és -árpa vetésekben is (ahol tavasszal, szaporodási időszak elején már ott lesznek, előrevetítve a jövő évi károkozást).
Itt is új járatokat fúrnak a földbe, és nem restek táplálkozni: egy-egy ilyen pocoktelep vagy pocokvár 1-2 méteres környezetében mindent felfalnak, elhordanak. Távolabb csak azért nem mennek (hacsak nem vándorolnak), hogy ne kerüljenek túl messzire a biztonságot nyújtó üregektől.
Nem csak magot rágnak, kidöntik hozzá a növényt is
A pockok – az egérfélékhez képest – ráadásul jóval nagyobb közvetett kárt is tudnak okozni. Ők ugyanis, “rövid kis csutka farkuk lévén”, nem képesek felmászni a kalászosok szárán, és ott megrágni a szemeket, mint az egerek teszik. Ehelyett a növény szárának esnek neki, és szinte ledöntik a földre a kalászt, hogy hozzáférjenek a magvakhoz. A földre került kalászokat aztán, még ha a pockok hagynának is benne magvakat, gombák támadhatják meg. Ezt betakarítani is nehezebb, és a fertőzött kalászokból toxinok kerülnek a betakarított magok közé. “Érdemi, jól eladható termést ilyen földről nem lehet betakarítani.”
Mezei pocok által elrágott napraforgó Orosháza határában
MTI / Rosta Tibor
Ezért aztán érdemes odafigyelni a megelőzésre: szóba jöhet a talajművelés – nem túl mély szántás, forgatás, amivel feltárhatók a járatok, apríthatók a kis állatok, és akár egyharmadával is képes csökkenteni populációt. Ez azonban nem mindenütt célravezető: a friss vetést emiatt nem fogja beszántani senki, és vannak olyan gazdálkodók, akik a talaj termőképességének megtartása érdekében minimalizálják, vagy el is hagyják a szántást – divatos kifejezéssel élve no till gazdálkodás folytatnak. Ezekben az esetekben is a “szárnyas fejvadászok”, vagyis a fentebb említett ragadozómadarak tudnak segítséget nyújtani.
Zsöllye a szárnyasoknak
Őket pedig a legegyszerűbben – a számukra kényelmes ülőhelyet biztosító – úgynevezett T-fákkal lehet odacsábítani a pocoktelepek közelébe, hiszen “nem szeretik egész nap a levegőt taposni”. A T-fákról – amiket bármilyen a kert végében félredobott faanyagból össze lehet eszkábálni, hogy miből készül, arra egyáltalán nem finnyásak – a madarak jól rálátnak rágcsálókra és szívesen tizedelik őket.
Hertelendy Péter szerint fontos az utánkövetés – ha napközben már nem gubbaszt ott madár, az arra utal, hogy elfogytak a kártevők –, ekkor érdemes áthelyezni a következő lehetséges helyszínre a T-fát, legyen szó akár a friss vetésről, akár a felhagyott gyümölcsösről, akár a gazos árokpartról. Persze azért nem árt gondoskodni arról, hogy hozzájuk is férjenek a madarak, vagyis érdemes lekaszálni a magasra nőtt gazt, és vannak olyan helyek – például az idősebb lucernás – ahol érdemes tartósan otthagyni ilyen eszközt. Mindezzel jó eséllyel megakadályozható, hogy kialakuljon egy pocokgóc, ahonnan megindulhat az elvándorlás.
Ez a fajta védekezés persze több odafigyelést, a megszokástól eltérő hozzáállást, nagyobb nyitottságot kíván. Pedig a T-fák alkalmazása – mondja Hertelendy Péter –, nem a biogazdálkodók monopóliuma, mint sokan hiszik, hanem valóban hatékony módszer a rágcsálók kordában tartására.
Sajnos sokaknál még mindig az a fő kérdés ilyenkor, hogy milyen szert vegyenek a gazdaboltban, mintha nem is létezne egyéb módszer.
Ezek alkalmazása híján viszont nagyobb eséllyel alakul ki olyan helyzet, amikor elkerülhetetlen a méreg alkalmazása. Ha ugyanis beindul a pockok szaporodása, akkor exponenciális lesz a növekedés: “Olyan mint egy sáskajárás". “A természetes populációszabályozás a gradáció szakaszában már nem működik, nem elégséges” – írta ezzel kapcsolatban a Nébih is.
A méreg csak az utolsó mentsvár
Hertelendy Péter ugyanakkor jelezte, hogy a hivatalok nagyon szigorúan szabályozzák és ellenőrzik ezeknek a szereknek a használatát. Nem véletlen például, hogy “őskori”, vagyis régi fejlesztésű, de gyorsan lebomló véralvadásgátló hatóanyagot használnak az engedélyezett (Pocok Tox MAX és Rodent Stop) szerekben. A gyors lebomlásnak azért is nagy a jelentősége, mert az ily módon elpusztított károkozóból esetleg lakmározó további állatok számára már ne jelentsen veszélyt. Az pedig, hogy csak a rágcsálók járataiba engedik kihelyezni a készítményt, arra szolgál, hogy más – akár védett – állatok még véletlenül se fogyasszák és pusztuljanak el.
Rágcsálóirtó szer kihelyezése Pusztaföldvár határában
MTI / Rosta Tibor
Pedig – mint Kozsuch Kornél jelezte – a gazdák jobban örültek volna, ha felületkezelésre adják meg az engedélyt – vagyis ha csak kiszórhatják a földekre a mérget – “mivel a kijuttatáshoz szükséges kézi munkaerő igénye jelentősen megnövelte a használat költségét és hatékonysága is alulmarad a felületkezeléssel szemben”.
Ez valóban drágább lehet: minden pocokvár minden járatába egyesével kell a méreganyagot bejuttatni, egyes mérgek használati útmutatójában még az is szerepel, hogy előbb be kell taposni a járatokat, és másnap újraellenőrizni, és csak oda szórni, amit kipucoltak a pockok. Az is növeli a költségeket, hogy ezt a munkát növényvédelmi szakembernek is felügyelnie kell. Erre a sokszor pepecselős munkára pedig sok gazdaságban még elég ember sem feltételnül van.
Hertelendy Péter azonban jelezte, vannak olyan eszközök, amivel hatékonyan, gyorsan, földre kuporodás nélkül lehet a járatokba bejuttatni a szert: ilyen például a pocokpuska, de arra is emlékeztetett, hogy a drágán megvásárolható méreg, drága munkaerővel kijuttatásánál sokkal olcsóbb, ha igénybe veszik a természet ökoszisztéma-szolgáltatásait, és időben kihelyezik a T-fákat a megfelelő helyekre. A Völgy-híd Természetvédelmi Alapítvány ennél is tovább megy: vércseládák telepítését is ajánlja, amivel egész ragadozócsaládok csábíthatók a pocoktelepek közelébe.
