Olyan átfogó csomagról és stratégiáról egyezett meg az Európai Bizottság kedden, mely ütőképessé és háborúra késszé tenné az Európai Unió tagállamainak védelmi iparát. Felpörgetnék a fegyvergyártást, gyorsabbá és egyszerűbbé tennék a fegyverbeszerzéseket, és az uniós programba bizonyos szintig Ukrajnát is bevonnák.

Az újítások mögött természetesen az ukrajnai invázióval megnőtt orosz fenyegetés áll, és az, hogy Donald Trump újraválasztása esetén nagy esély lenne arra, hogy az USA korlátozottabban álljon ki a többi NATO-tagállam mellett. Vagy, ahogy maga a volt amerikai elnök mondta, Amerika nem sietne a szövetségesei segítségére, ha azokat támadás érné, mivel nem költötték védelemre GDP-jük NATO-minimumként előírt 2 százalékát.

Katonai elemzők szerint az ukrajnai háború világossá tette, hogy az európai védelmi ipar nem áll készen bizonyos nagyobb kihívások kezelésére, ideértve a lőszerkereslet hirtelen megugrását. Ezt jól mutatja az is, hogy a blokk egymillió tüzérségi lőszer leszállítását ígérte meg Ukrajnának március elejéig, de ezt nem sikerült tartania. Az igaz ugyan, hogy a putyini invázió kezdete óta több uniós tagállam is felpolcolta a védelmi kiadásait, a Bizottság szerint azonban az egyéni akciók helyett a közös cselekvés hatékonyabb lenne.

Új stratégia és eszközök

“Európának fokozatosan a saját kezébe kell vennie a saját védelmét”, szól a célkitűzés, melynek érdekében az Európai Bizottság most két újdonság megalkotását javasolja: elfogadták az első Európai Védelmi Ipari Stratégiát (European Defence Industrial Strategy, EDIS) és párját, az első Európai Védelmi Beruházási Programot (European Defence Investment Programme, EDIP).

A stratégia egyik fő célja a közös EU-s fegyverbeszerzések elindítása. Az ukrajnai invázió előtt az EU-s tagállamok fegyverbeszerzéseik 60 százalékát az unión kívülről intézték, Vlagyimir Putyin “speciális katonai művelete” kezdete óta pedig ez az arány 80 százalékosra ugrott. Ezt az irányt fordítaná meg az EDIS.

Egyrészt a tagállami védelmi keresletek összehangolásával gyorsabb és olcsóbb fegyverkezést tenne lehetővé az EU-ban, másrészt arra ösztönözné a tagállamokat, hogy a fegyverkezést a lehető legnagyobb arányban hazaiból, vagyis európai védelmi gyártók portékájából oldják meg. Ezzel áttételesen elősegítenék a gyártói kapacitások fejlesztését és új munkahelyek teremtését is az európai védelmi iparban, emellett összehangolnák a termelést, és akár közös gyártói infrastruktúrát is létrehoznának. A stratégia célja az is, hogy az európai védelmi ipar innovációit felpörgesse. Az egészet először egy kísérleti projekttel tesztelnék.

A cél, hogy az uniós tagállamok 2030-ig védelmi felszereléseiket legalább 40 százalékban közös beszerzéssel vásárolják meg, és biztosítani kell, hogy erre az évre az EU-n belüli védelmi kereskedelem értéke az EU védelmi piaca értékének legalább 35 százalékát tegye ki. Cél még, hogy 2030-ra a tagállamok védelmi büdzséjük legalább felét Európában költsék el. 2035-re utóbbi arány a stratégia szerint 60 százalékosra kell, hogy emelkedjen.

Az Európai Védelmi Ipari Stratégia részeként vészhelyzetben megkönnyítenék a tagállamoknak bizonyos gyárak államosítását, és a gyártói kapacitásokat olyanná fejlesztenék, melyek háborús gazdaságban átállíthatók védelmi termékek gyártására – mint régen, amikor a konzervgyárakat lőszergyárakká lehetett alakítani.

Gyártásban hangsúlyosan támogatnák a dróngyártást – potenciálisan Ukrajnával közös drónprogramot indítanának – és a jelzavaró technológiák fejlesztését. Folyamatosan ellenőriznék a gyártási láncokat, hogy időben azonosítsák a szűk keresztmetszeteket, és biztosítsák a láncok zavartalan működését.

Pénz

Mindehhez a cikk elején említett Európai Védelmi Beruházási Program biztosítaná a jogi eszközök mellett az anyagi forrásokat is – de utóbbit tekintve egyelőre nem világos, hogyan. Az EB ugyanis kezdő tőkeként csak 1,5 milliárd eurót határozott meg, ennyit kellene elkülöníteni az aktuális uniós költségvetésből az EDIP-nek 2025 és 2027 között. Ez pedig nem sok.

Thierry Breton belső piacokért felelős uniós biztos egy minapi interjúban arról beszélt, hogy 100 milliárd eurót kellene biztosítani a fenti célokra. Nem világos, ezt hogyan lehetne összehozni, mindenesetre a Bizottság a csomag bemutatásakor felvetette, hogy az invázió kezdete óta Európában befagyasztott orosz vagyonokat vagy az azokon időközben képződött profitokat fel lehetne használni a programra.

A tagállamok közös fegyverbeszerzését nemcsak a hatékonyság és a gyorsaság ígéretével, hanem anyagi ösztönzőkkel is elősegítenék. Erről még nincsenek pontos részletek, de a Bizottság szerint szóba jöhetnek kedvező hitelek, adókedvezmények, vagy akár áfamentesség is.

Ukrajnát is bevonnák

A csomag bemutatásakor elhangzott: az EU az újításokat nemcsak saját fegyverkezése felpörgetésére használná, de ennek keretében is igyekezne Ukrajnának segíteni. Konkrétan “kvázi-tagállamként” kezelnék, a fent sorolt tevékenységek többsége Kijev számára is nyitott lenne. Elhangzott még, hogy az unió még idén rendez egy EU-Ukrajna védelmi ipari fórumot, és nyitnának egy “uniós védelmi innovációs irodát” Kijevben, hogy összhangba hozzák az EU-s start-upokat és innovátorokat Ukrajna iparának és fegyveres erőinek igényeivel.

Az utóbbi hetekben uniós tisztviselők egy része amiatt aggódott, hogy az új csomaggal az Európai Bizottság az eddiginél nagyobb súlyt akar kivívni magának. Valószínűleg a kedélyek megnyugtatására a Bizottság kijelentette, hogy a továbbiakban sem szerez be – nem is tudna – fegyvereket a tagállamoknak, és nem fog – nem is tudna – a tagállamok helyett döntéseket hozni, illetve gyengíteni a tagállamok kompetenciáját.

A fentiek, bár a Bizottság már megegyezett róluk, még mindig csak javaslatok. Ahhoz, hogy elinduljon a stratégia és a hozzá kapcsolt beruházási program, meg kell szavaznia mind a 27 tagállamnak, és jóvá kell hagynia az Európai Parlamentnek is. Ez a megegyezés vélhetőleg nem mostanában fog megtörténni, mivel júniusban új Európai Parlamentet választanak, majd az új Európai Bizottságot.