Miért kell már most foglalkozni a 2040-es klímacéllal, miközben csak nemrég zárultak le a megemelt 2030-as uniós célhoz kapcsolódó jogalkotási eljárások? Hogyan és milyen mértékben kellene Magyarországnak hozzájárulnia a tervezett 90 százalékos uniós szintű csökkentési célhoz, amelyet az Európai Bizottság javasol? Mennyiben jelentene mindez eltérést az eddigi kibocsátás-csökkentési pályához képest?

Ezekre a kérdésekre kereste a válaszokat friss elemzésében a Green Policy Center (GPC) szakmai műhely, amely az Európai Bizottság 2040-es uniós klímacélra vonatkozó javaslatának Magyarország klíma- és energiapolitikai céljaira és eszközeire gyakorolt potenciális hatásait vizsgálta meg. Az anyaggal azt a hiányt igyekeznek pótolni, hogy a Bizottság hatásvizsgálata csak uniós szinten készült el, és nem adja meg a tagállami szintű hatásokat. Az elemzést a GPC senior klímapolitikai szakértője, Koczóh Levente András foglalja össze jelen írásban a hvg.hu-n. A bizottság februári javaslatáról itt olvashat bővebben:

Az uniós klímacéljavaslat lehetséges hatásai a hazai klímapolitikára

A szakmai műhely szerint már most időszerű lenne dönteni a 2040-es klímacélról annak érdekében, hogy mindenki számára világos legyen a 2050-es klímasemlegességi célhoz vezető pálya minden eleme, és kiszámíthatóbban tudjanak tervezni. A másik érv, hogy az EU jó példával járjon elől az ENSZ égisze alatt zajló klímatárgyalásokon, ezzel más nagy kibocsátókat is inspirálva. Az ENSZ klímatárgyalásain ugyanis az egyes országoknak jövőre kell bemutatniuk a 2030-at követő időszakra vonatkozó éghajlatvédelmi vállalásaikat.

A Bizottság 2040-es célértékjavaslata 1990-hez képest 2040-ig az EU egészére az üveghatású gázok (ühg) kibocsátásának 90 százalékos csökkentését tűzne ki.  Összességében, csak kevéssel kellene többet tenni annál a gyors ütemnél, mint amivel az EU a 2020-as évek második felében haladni tervez. Az új cél elfogadása esetén a 2030-as években már a nehezen csökkenthető kibocsátási kategóriákkal (például ipari folyamat-emissziók, a mezőgazdaság egyes elemei) is érdemben kellene foglalkozni. Ez persze előbb-utóbb mindenképp elkerülhetetlen lesz.

Az új pályával az EU és Magyarország is elérheti a 2050-es klímasemlegességet, méghozzá 2040-ig a lineárisnál gyorsabb pályán haladva.  

A 2031-2040-es időszakra vonatkozó feladat pontos nagysága attól is függ, hogy a kormány a Nemzeti Energia- és Klímaterv frissítésének véglegesítése során elfogadja-e az Európai Bizottság által 2030-ig ajánlott pályát (ezt a GPC korábban szintén elemezte). Ennél alacsonyabb ambíciószint esetén 2030-at követően még többet kellene teljesíteni. 

A tanulmányban arra jut a szakmai műhely, hogy Magyarország tagállamként is képes lehet elérni akár a nettó 90 százalékos ühg-csökkentést 2040-ig 1990-hez képest, de ez jelentős változásokat feltételez mind a fogyasztási szokásokban, mind az alkalmazott technológiákban.

Ezek a folyamatok Magyarország számára is jelentős előrelépést jelentenének az egészségesebb élet és környezet, illetve a törvényben kitűzött 2050-es nemzeti klímacél felé, miközben gazdaságilag is előnyösnek tűnik.

Ugyanakkor a klímasemlegességi cél biztos és igazságos elérése érdekében az uniós szintű 90 százalékos cél támogatása javasolt az erről szóló tárgyalások során, az Európai Klímaügyi Tudományos Tanácsadó Testület javaslatával összhangban.

A legfontosabb újdonságok, túlmenően az energiahatékonysági és megújuló energia beruházásokon,

• az e-tüzelőanyagok megjelenése,
• még több hidrogén,
• még magasabb szén-dioxid-leválasztás és tárolás vagy felhasználás (CCUS) és
• új ipari technológiák alkalmazása, illetve
• további fogyasztói szokás-változások elérése.

Ugyanakkor a Green Policy Center tanulmányában megjegyzik, hogy a Bizottság 2040-es célról szóló közleménye nem tartalmaz új szakpolitikákra vonatkozó javaslatokat, így egyelőre nem tudni, hogy milyen módon kellene végrehajtani. Ennek meghatározása az európai parlamenti választásokat követően, rövidesen megalakuló új Európai Bizottság feladata lesz és a következő évek jogalkotási munkája során várható. Mindenesetre a hiányzó adatok behatárolták azt, hogy mennyire lehet részletes a jelenlegi vizsgálat.

A javasolt uniós szintű célérték azonban nem jelenti azt, hogy minden tagállamnak kötelezően el kellene érnie a 90 százalékos csökkentést, ennek összességében, az EU egészére kellene kijönnie. A tagállamok, tekintetbe véve az uniós szintű célt és szakpolitikai előírásokat, maguk tesznek vállalásokat a saját klímacéljaikra.

A Green Policy Center ezért tehát ajánlja egy Magyarországra vonatkozó 2040-es klímacél meghatározását is, amelyet korábbi javaslatukban legalább nettó 85 százalékban határoztak meg 1990-hoz képest.

Az új magyar célt hazánk klímatörvényében is rögzíteni kellene.

A 2040-es klímacélról szóló döntés meghozatalában a magyar EU elnökségnek is komoly szerepe lehet, amint erre a Green Policy Center is rámutatott az elnökség klímapolitikai kihívásairól készült gyorselemzésében.

A szakmai műhely június elején mutatta be a tanulmányt, a Youtube-on is elérhető élő bemutató során kitértek Magyarország Harmadik Klímasemlegességi Előrehaladási Jelentésére is, amelyet szintén a műhely készített el: