Az amnesztia mellékhatása: senki sem akar legálisan kutat fúratni

Rettentő forró volt az idei nyár, és nemcsak a hőséggel szenvedtünk, hanem a szárazsággal is: mindennél többet mond, hogy négy alkalommal hirdetett hőségriasztást a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ, összesen negyven napot töltöttünk el kánikulában. Ennek következtében az elmúlt hónapokban az egész országra jellemző volt a vízhiány, a talajvíz szintje sok helyen méterekkel alacsonyabb az elmúlt harminc év átlagánál, és a lakosság is rendszeresen panaszkodik arra, hogy nincs víz a fúrt kutakban. Mindezen a szeptember eleji esőzések sem segítettek.

Ennek ellenére egyelőre nem ugrott meg jelentősen a kútfúrás iránti kereslet, igaz, az általunk megkérdezett szakmabeliek szerint azért így is van elég megrendelésük. Több viszont nincs, már csak azért sem, mert az új kutak fúrását kevesen tudják megfizetni. Vannak cégek, amelyek csökkentették az áraikat, hogy alkalmazkodjanak a lakossági igényekhez, de akadnak olyanok is, amelyeknek az emelkedő beszerzési költségek mellett még a jelenlegi díjaik megtartása is nehézséget okoz.

Napjainkban a körülmények függvényében méterenként átlagosan 30-40 ezer forintba kerül egy háztartási felhasználásra fúrt kút.

Még problémásabb a helyzet, ha a – gyakran engedély nélküli – kúttal elérhető vízmennyiség már nem elég a háztartások vízigényének kielégítéséhez, márpedig sok helyen ez a helyzet, például az Alföldön, de akár a budapesti agglomerációban is.

Az engedélyköteles kutakra vonatkozó jogszabály értelmezése félrecsúszott – mondta Rózsa Attila, a Magyar Vízkútfúrók Egyesületének elnöke a HVG-nek. A köztudatban az 50 méteres határ maradt meg, pedig valójában csak a legelső vízadó rétegből merítő, háztartási kutakra vonatkozik az engedélymentesség, az első vízrekesztő réteg pedig sok helyen magasabban van. Ez azért jelent komoly problémát, mert sok kút van engedély nélküliként elkönyvelve, miközben valójában alacsonyabb rétegekből hoz vizet.

Hasonlóan látja a helyzetet Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője is. Szerint a kútamnesztia bevezetése a korábban is bonyolult engedélyeztetési folyamatot még jobban megbonyolította. A lakosságban a változtatás úgy csapódott le, hogy bárki bárhol fúrhat, a vizeket pedig mindenki ugyanúgy használja, mint eddig.

Nyaranta mindig nagyobb a kutak iránti kereslet, ez idén is így volt – magyarázta lapunknak Rózsa Attila. Szerinte az is általános, hogy ilyenkor alacsonyabb a háztartási kutakban a vízszint, hiszen a kertek öntözése, a medencék feltöltése miatt jelentősen megnő a lakosság vízfogyasztása, de az idei nyár a hőmérséklet és a szárazság szempontjából is extrém volt. Ennek ellenére hozzájuk nem érkezett több panasz arról, hogy gond lett volna a vízellátással.

Szakmailag semmit nem oldott meg a kútamnesztia”

– mondta a már meglévő háztartási és mezőgazdasági kutak utólagos engedélyezési kötelezettségének eltörléséről.

A kutak helyszíni felmérésen alapuló legalizálásának eredményeként lehetőség lett volna arra, hogy a vízügyi ágazat megtudja, mely területen melyik rétegből mennyi vizet termelnek ki.

Úgy gazdálkodni, hogy nem tudjuk, pontosan mennyi vizet vesznek ki és hol, nem lehet,

és akkor még a vízminőségre vonatkozó ismerethiányt nem is említettük” – foglalta össze a problémát az egyesület elnöke.

Egy mélyebb, engedélyköteles kútnak már a fúratása is milliós nagyságrendű kiadással jár, és persze ott van még az engedélyeztetés is, közel ugyanennyiért. Utóbbit éppen ezért sokan megkerülik, az egyik általunk megkérdezett, kútfúrással foglalkozó szakember szerint legálisan szinte lehetetlen ma kutat fúrni Magyarországon. Pedig sokaknak létkérdés a fúrt kút: ott, ahol nincs kiépítve vezetékes víz, nemcsak a családi kert öntözésére, de tusolásra, mosogatásra is csak a talajból nyert vízzel van lehetőség.

Rózsa szerint a kútfúrók nem elhanyagolható része számla, szerződés és szakmai végzettség nélkül dolgozik. A szakszerűtlen tevékenység eredménye, hogy nem szigetelik le rendesen a kúthoz készített furat és a kútcső közötti gyűrűs teret, ahol a szennyezett talajvíz így leszivároghat, és a mélyebb rétegeket is szennyezheti.

Az átlagember azt gondolja, hogy a kertjében lévő kutat akarják megadóztatni, ez azonban egy félreértés, a kútkérdés ennél sokkal összetettebb

– magyarázta Dedák Dalma. A szakszerűtlen, illegálisan fúrt, valamint az elhagyatott kutak szerinte is komoly problémákat okoznak hosszú távon.

Az ilyenekből a településeken a háztartási szennyezések, mezőgazdasági kutak esetében pedig a növényvédő szerrel, műtrágyával szennyezett csurgalékvíz szivároghat a vízkészletbe, és onnan akár az ivóvízbázisainkba.

A vízkészletek mennyiségének veszélyeztetése inkább a mezőgazdasági kutak esetében áll fenn, a háztartási vízigényt kiszolgáló kutaknál gyakoribbak a vízminőségre veszélyt jelentő problémák. Előfordul például, hogy a kútba hulladékot helyeznek vagy dögkútként használják. A szakszerűtlenül létesített és felelőtlenül használt kutakkal, amelyek injekciós tűként juttatják el a szennyező anyagokat a felszín alatti vízbe.

Magyarországon a talajvíz – elsősorban a korábbi csatornázási hiányosságok miatt – a legtöbb helyen szennyezett, nem ivóvíz minőségű. Az egyik alattomos szennyezőanyag a nitrát, amelynek jelenlétét a kútvízben a felnőttek észre sem veszik, ám egy csecsemő számára akár halálos is lehet, ha ilyen vizet fogyaszt. Emiatt a liberalizáció mellett széleskörű kampányra is szükség lenne, hogy az emberek megértsék, mire jó, mire lehet használni a kutak vizét. Különösen problémás, ha az ilyen kutak táplálta házi vízműveket rákötik a vízszolgáltató rendszerre, a szennyezett víz pedig bejuthat a hálózatba. A lakosság egyáltalán nem tudatos ezekkel a problémákkal kapcsolatban – hívta fel a figyelmet Dedák Dalma.

Az illegális kútfúrás nemcsak a vízkészletekre veszélyes, hanem a fúrást végző cégeknek is kockázatos feketén dolgozni.

Nagyon szeretném azt, hogy megfúrom a kutat, kifizetem az adót, jogtiszta vagyok, de ezt így nem lehet, mert nem tudják megfizetni

– mondta az egyik általunk megkérdezett vállalkozó, aki szerint gondot jelent a szakma felhígulása is: sokan a gyors profit reményében egy-két nap alatt összecsapnak olyan háztartási kutakat, amelyek alapos elkészítéséhez legalább egy hétre lenne szükség. Beszéltünk olyan kútfúróval is, aki nem is vállalja az engedélyköteles kutak fúrását, mivel legális kereslet úgysem igazán lenne rá, az illegális fúrással pedig nem akar kockáztatni, még úgy sem, hogy a felelősség valójában az ügyfelet terheli.

Dedák Dalma szerint ugyanakkor azt is meg kell érteni, hogy az ország olyan területein, mint a Homokhátság vagy a Nyírség, a gazdáknak szükségük van öntözővízre, és felszíni víz sok helyen nem áll rendelkezésre. „Nem mindegy azonban, hogy milyen kultúrát öntöznek és milyen technológiával. A sekély kutakból történő öntözéssel lényegében maguk alól szívják ki a vizet a gazdálkodók, ami végeredményben súlyosbítja a talajvízszint-süllyedéssel járó vízhiányt” – tette hozzá.

A környezetpolitikai szakértő szerint elsősorban az a probléma, hogy sokszor szabad rablás van a vízkészletekből. A jelenlegi anarchikus helyzet fenntartásával közép- és hosszú távon azok a kisebb gazdaságok fognak hátrányba kerülni, amelyek nem engedhetik meg maguknak a drága és nagy kapacitású öntözőberendezések és az egyre mélyebbre hatoló kutak kiépítését. „A homokhátságaink vízgazdálkodásának fejlesztése nem tűr halasztást. A kutakból történő öntözés talán még elkendőzi a bajt, de látva a talajvízszint egyre jelentősebb süllyedését, belátható, hogy ez a gyakorlat fenntarthatatlan” – vázolta a nem túl fényes kilátásokat Dedák.

Nyilvánvaló, hogy öntözés nélkül itt semmi nincs

– erről már a homokhátsági gazdákat tömörítő Dongér–Kelőér Vize Egyesület tagja, Toldi Csaba beszélt lapunknak. A Homokhátság az egyik leginkább vízhiánnyal sújtott terület, Toldi szerint mérőkutaikban olyan alacsony a vízszint, hogy lézerrel már – a kutakban lévő görbületek miatt – tavaly óta nem is tudják mérni.

A vízhiány elsősorban azokat érinti, akik abból a 60 méter mélyen lévő rétegből merítenek, ahonnan az ipari kutak is. A környéken az ilyen mélyre fúrt kutak vannak többségben, ám amikor az ipariak beindulnak, szinte egyáltalán nem jutnak vízhez. Ráadásul az azokból szivattyúzott víz szennyezettebb is.