A 2015 tavaszán bedőlt, több mint harmincezer kisbefektetőjét végső soron több tízmilliárd forinttal megkárosító Quaestor főtulajdonos-irányítója hetente többször kimozdulna abból az ingatlanból, amelyben a bűnügyi felügyeletét tölti, s amit csak külön engedéllyel hagyhat el.
Tarsoly 2015 márciustól két éven át előzetesben ült, azóta házi őrizetben van – ezen az se változtatott, hogy egy éve első fokon 13 éves fegyházbüntetésre ítélték.
Volt olyan időszak, amikor egy bizonyos területen mozoghatott, ám a tavaly őszi súlyos elsőfokú verdikt óta nem hagyhatja el az otthonát, ami 2024 végéig a Quaestor-csoport egykori Üdülő utcai villája volt, most pedig egy Budenz úti társasházi lakás.
Tarsoly vitatja, hogy egyáltalában bűnös lenne a Quaestor-károsultak kifosztásában, hangsúlyozza, hogy a hosszú eljárás alatt mindvégig betartotta az őt sújtó korlátozásokat, és kérte, hogy a bíróság változtassa meg a bűnügyi felügyelete feltételeit. Úgy tűnik, az egykori „pénzügyi akrobata” a nyugdíjas éveiben csupa jótékony tevékenységbe fogna: a bíróság HVG-hez eljutott indoklásában olvasható, hogy Tarsoly mi mindent szeretne csinálni Budapesten és Pest megyében úgy, hogy a nyomkövető eszköz természetesen rajta marad:
heti két napon alkalmi, karitatív munkát végzett volna a Szent Erzsébet Idősek Otthonában, hetente meglátogatta volna a felesége anyját és segédkezett volna annak gyógykezelésre vitelében a pomázi Kiskovácsi Pszichiátriai Intézetbe, illetve vasárnap reggelente misére ment volna a Pasaréti Páduai Szent Antal templomba.
Csakhogy a Fővárosi Ítélőtábla friss, szeptember 23-ai döntése alapján ezt nem teheti meg, így egyelőre biztosan marad a szigorú bűnügyi felügyelet alatt.
A vádhatóság szerinti egyik fő bűntársa, a Quaestor-birodalom tavaly ősszel 16 év fegyházra ítélt igazgatója, Májer Zsolt is enyhítést kért a szigorú otthonlét alól. Ő két beteg kiskorú gyermeke ápolására hivatkozott, de a Fővárosi Ítélőtábla az ő kérelmét sem tartotta indokoltnak. Habár a vádlottak szerint az elmúlt évek alatt kiderülhetett, hogy nem akarnak sem szökni, sem elrejtőzni, sem újabb bűncselekményt elkövetni vagy bizonyítékokat eltüntetni, a bíróságot nem győzték meg. A bírók kifejtették, hogy a kényszerintézkedés nem ellenkezik az ártatlanság vélelmével (ami a jogerős ítéletig fennáll) és előrehozott büntetésnek sem tekinthető. (Igaz, a végső büntetésbe beleszámít majd annak függvényében, hogy azt milyen fokozatú börtönben rendelik el, vagyis csökkentheti azt.)
A bíróság szerint azonban az elsőfokú fegyházbüntetések olyan súlyosak, amelyek alapján nincs helye a kényszerintézkedés enyhítésének.
Ráadásul az ügyészség fellebbezése alapján a büntetések másodfokon még keményebbek is lehetnek. „A vádlottakkal szemben hétszázat meghaladó számú, többségében jelentős tárgyi súlyú bűncselekmények miatt folyik a büntetőeljárás, melyeket bűnszervezetben és üzletszerűen követettek el, továbbá a vád szerint a bűnszervezet létrehozója és irányítója Tarsoly Csaba István I. r. vádlott volt, míg az operatív vezetést Májer Zsolt III. rendű vádlott látta el. Fenti körülmények feltétlenül kihatnak a kiszabható szabadságvesztés tartamára, és ez fokozottan erősíti annak a feltételezésnek a megalapozottságát, hogy kényszerintézkedés alkalmazása nélkül a vádlottak megszöknének, illetve a hatóságok elől elrejtőznének” – írja indoklásként a bíróság. „Annak biztosítása, hogy a jelentős tárgyi súlyú bűncselekmény miatt folyó eljárásban a terhelt bűnösségének jogerős megállapítása esetén a kiszabott büntetés végrehajthatósága biztosítható legyen, olyan nyomatékos közérdek, amely megelőzi azt, hogy a vádlott tartózkodási helyének szabad megválasztása, valamint szabad mozgásának korlátozása nélkül védekezhessen” – szögezi le az ítélőtábla.
A bíróság szerint az, hogy a vádlottak eddigi betartották a szabályokat, nem érdem, nem jár érte könnyítés, mert ez a kötelességük, ellenkező esetben szankciókkal kellene számolniuk. Ami pedig a hosszú büntetőeljárást illeti, a bíróság úgy ítélte meg, hogy miután a vádlottakat nem börtönben tartják fogva, az önmagában nem indok arra, hogy megengedjék nekik a szabadabb mozgást.
Az már csak hab a tortán, hogy évek óta micsoda kálvária folyik Tarsoly Csaba korábban megjelölt lakhelye, az Üdülő utcai villa körül. A HVG többször írt a történetről, aminek lényege, hogy Tarsoly felesége (akit első fokon felmentettek a Quaestor-perben) és egyes családtagjai hosszú évek óta ingyenesen használják az ingatlant. Sőt, azután sem hajlandók kiköltözni belőle, hogy a korábbi tulajdonos cég felszámolója eladta azt. Az ügyben több jogvita folyik: az új, a villát birtokba venni képtelen tulajdonos Tarsolyék kiköltöztetéséért küzd, a feleség pedig azért, hogy tulajdonrészt kapjon benne, s még pénzt is akar azokért a szerinte értéknövelő munkákért, amiket a Tarsoly-família a saját kényelmére elvégeztetett. Minderről itt írtunk bővebben:
