Több mint egy évet veszített el Szabó Norbert, volt pécsi és mohácsi végrehajtó abban az eljárásban, amelyben azzal vádolja Lukács Tamást, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar korábbi második emberét, hogy állandó helyetteseként kifosztotta az irodáját, ellehetetlenítette a működését és egzisztenciálisan tönkretette őt. Ennyi idő kellett ugyanis ahhoz, hogy többszörös fellebbezés után a Pécsi Ítélőtábla most, szeptemberben leszögezze: a pótmagánvádat szabályosan nyújtották be, ezért a Szekszárdi Járásbíróságnak érdemben foglalkoznia kell vele. A bíróság ugyanis – ahogyan a HVG megírta – azon az alapon utasította azt el, hogy „kellékhiányos”, mert maga Szabó nem, hanem az irodáját képviselő ügyvéd írta alá. (Pótmagánvádra – amikor nem az ügyész, hanem a sértett a vádló – akkor nyílik lehetőség, ha az érintett a rendőrségi feljelentéssel nem ért el eredményt.)
Tavasszal már a Szekszárdi Törvényszék is igazat adott Szabónak, ám Lukács továbbment, hogy az aláírási mizéria ürügyén szabadulhasson az eljárásból. Az ítélőtábla most végérvényesen kimondta: miután egyértelmű, hogy az ügyben Szabó is és az irodája is sértett, elegendő, ha csak az egyikük, jelen esetben az iroda törvényes képviselője szignálja a pótmagánvádat. (Más kérdés, hogy Szabót személy szerint is ugyanaz az ügyvéd képviseli.) Így Lukács Tamás egyelőre vádlott marad, a bírósági eljárásnak pedig el kell indulnia.
Szabó tavaly azzal az indokkal nyújtotta be a pótmagánvádat, hogy miután felállították végrehajtói posztjáról, a helyére lépő Lukács kiürítette az irodáját és a saját vállalkozásába telepítette át belőle az eszközöket, az embereket és a pénzt. Hogy lehetett-e ilyesmit csinálni, arról a végrehajtási szabályok is ellentmondásosan fogalmaztak. Csakhogy egy 2023-as, épp Szabó beadványára született alkotmánybírósági határozat és egy másik végrehajtó ügyében született kúriai döntés szerint is az állandó helyettesnek az a dolga, hogy gondoskodjon a rábízott iroda „zavartalan működéséről”.
Sokan azt gondolják a végrehajtói világban, hogy Szabó beadványa Lukács kitüntetett személye és kapcsolatrendszere miatt akadozott ilyen sokáig. Lukács ugyanis fontos ember volt a vesztegetéssel vádolt, az ügyészség szerint több mint 900 millió forint kenőpénzt elfogadó korábbi csúcsvégrehajtó, Schadl György karelnöki regnálása idején. Őt azonban nem gyanúsították meg semmivel a büntetőeljárásban. Sőt, máig virágzó végrehajtó irodát futtat a feleségével, Fiedler Laura Ágnessel közösen, aki Czine Ágnes alkotmánybíró lánya. (A feleségnek is van több tízmilliós nyereséget hozó végrehajtó irodája, amiben pedig a férj a társ.) Amikor a Szabó-féle eljárás kezdetekor Lukácsot átmenetileg felfüggesztették, a neje helyettesítette. A testvére, Fiedler Bálint Ernő is végrehajtó, aki a vesztegetési ügy nyomozati iratai alapján olykor részt vett a Schadl-csapat tanácskozásain. Gyanú vele szemben sem merült fel.
Ami Szabó Norberttel történt, az egyáltalán nem volt egyedülálló Schadl elnöksége alatt, aki mondvacsinált okokkal igyekezett ellehetetleníteni a vele nem kooperáló, renitens végrehajtókat. A most már bizonyára érdemben elinduló pótmagánvádas eljárás lehet az első példa arra, hogy a vitatott, „kifosztó” helyettesítésnek büntetőjogi következménye is lehet.
