Tavaly sem tudott csökkenni a szegénységben élők száma – derült ki most, amikor a Központi Statisztikai Hivatal közzétette A háztartások életszínvonala című kiadványának 2024-ről szóló részét. A KSH friss számai szerint tavaly 1 millió 819 ezer magyar ember, a társadalom 19,4 százaléka tartozott a szegénységtől vagy társadalmi kirekesztettségtől fenyegetettek közé, nyolcezerrel több, mint 2023-ban.
A kiadványt egy nappal azután tették közzé, hogy kiderült: éveken át jelentősen alulbecsülték a gyerekszegénység mértékét. A revízió után a szegénységben élő gyerekek arányát a 2019-es adatbázisban 56,5 százalékkal emelték, a 2020-asban 120 százalékkal (9,5-ről 20,9 százalékosra), a 2021-esben 40,3, a 2022-esben 56,4 százalékkal. Ez volt az a jövedelmi adatsor, amelyről idén előbb kiderült, hogy tömegek csúsztak be pár ezer forinttal a szegénységi küszöb fölé, majd az is, hogy néhány száma akkor jöhetne csak ki, ha a NAV rengeteg embernek utalna vissza több pénzt, mint amennyi adót az érintettek befizettek. A KSH a kritikákról szóló kutatásokat szakmaiatlannak nevezte, de a menetrendszerű revízióban több adat is szignifikánsan módosult.
De nézzük a 2024-es adatokat! Ezek szerint
- az ország leggazdagabb egyötödének háztartásaiban az egy főre jutó havi jövedelem 458 ezer forint,
- a második legvagyonosabb ötödben 237 ezer forint,
- a középső ötödben 198 ezer,
- a második legszegényebben 169 ezer,
- az ország legszegényebb ötöde pedig háztartásonként egy főre havi 101 ezer forintból él.
A gazdagok és a szegények közötti különbség soha nem volt még ekkora: korábban éveken át az jött ki, hogy a legjobban élő ötöd 4,2-szer annyi pénzből élhet, mint a legszegényebb, 2022–2023-ra ez már 4,4-szeresre nőtt, most pedig már 4,8-szoros.
(Egy módszertani részletet kell itt megemlíteni. A statisztikusok ezeket a számokat egész éves formában adják meg, ezt mi a közérthetőség kedvéért elosztottuk 12-vel, mert az egy hónapra jutó pénzt sokkal könnyebb értelmezni, mint a teljes éves számot. Arra a szakértők mindig figyelmeztetnek, hogy szigorúan nézve ez nem precíz, mert a jövedelem több összetevője, például a 13. havi fizetés és év végi bónusz nem havonta elosztva érkezik. Ahogy a kiadásokról szóló statisztikában is – nyilván a legtöbben több pénzt költenek decemberben, mint bármelyik másik hónapban.)
Az is jól látszik a részletes bontáson, hogy hiába minden, amit a kormány állít, a gyerekvállalás továbbra is szegénységi kockázat. A gyerekes háztartások egy főre jutó jövedelme összességében a gyerek nélküliekének alig több mint kétharmadát érte el. A legrosszabbul a nagycsaládok élnek, ott 165 750 forint az egy főre jutó átlagos havi jövedelem, de nem sokkal jobb ennél az egyedülálló szülők és gyerekeik egy főre jutó havi 168 833 forintja sem.
Fazekas István
Nem túl meglepő, hogy a végzettség alapján mérve hatalmas szakadékok vannak: amíg a diplomások háztartásaiban 309 ezer forint az egy főre jutó havi jövedelem, az érettségizetteknél már csak 227 ezer, a legfeljebb nyolc osztályig eljutóknál pedig 137 ezer. Ami pedig a földrajzi különbségeket illeti, Budapesten 310 ezer forint a havi átlag, az észak-magyarországi régióban (Nógrád, Heves, Borsod) 193 ezer.
Mire költik a pénzt?
Az egy főre jutó összes fogyasztási kiadás évi 2 millió 14 ezer forint volt, havi átlagban 167 833 forint. Ez 6,7 százalékkal több, mint egy évvel korábban, amit ha a 3,7 százalékos inflációval korrigálunk, reálértéken 2,9 százalékos növekedést jelent.
Ha a mennyiséget nézzük, akkor a legnagyobb mértékben, 6,5 százalékkal az élelmiszerek és alkoholmentes italok vásárlása nőtt. Három olyan csoport van, amelynek ha a fogyasztását az inflációval korrigáljuk, akkor kiderül, hogy kevesebbet költöttek rá, mint egy évvel korábban: a hírközlésre 0,5, a kultúrára 1,4, az oktatásra pedig 2,1 százalékkal kevesebbet szántak.
Az egyik legfontosabb részlete a kiadási statisztikának az, hogy az emberek a pénzük mekkora részét költik létfenntartásra, azaz élelmiszerre, lakhatásra és közlekedésre. Ezúttal ez az összes kiadás 56,5 százalékát tette ki, ami egy kis javulás az előző évi 56,9-hez képest.
Csökkent a szegénység mélysége, de nőtt az összesített szám
Az a nagyon furcsa helyzet állt elő, hogy a szegénység mindhárom alcsoportjába tartozók száma csökkent, mégis, a szegények száma nyolcezer fővel még nőtt is. Ez úgy történhetett meg, hogy kevesebben vannak olyanok, akik a szegénység két vagy három csoportjába is beletartoznak egyszerre, de többen lettek azok, akik legalább az egyik csoportba belecsúsztak.
A három fő csoport a következő:
- relatív jövedelmi szegénységben 1 millió 304 ezren élnek, 96 ezerrel kevesebben, mint egy éve – ők azok, akiknek a háztartásában az egy főre jutó jövedelem nem éri el az országos mediánérték 60 százalékát;
- súlyos deprivációban 787 ezren vannak, ők 13 alapvető létszükségleti cikk közül legalább hetet nem engedhetnek meg maguknak;
- nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban pedig (ahol a 18–64 évesek a lehetséges munkaidő ötödét sem töltötték munkával) 296 ezren élnek.
A mélyszegénységben élők száma, akik egyszerre mindhárom csoportba beletartoznak, jelentősen, 139 ezerről 98 ezerre csökkent a friss adat szerint.
Kiket fenyeget leginkább a szegénység?
A gyerekszegénységi adatok revíziója után különösen érdekes megemlíteni: a gyerekek 22,9 százaléka számít szegénynek vagy a társadalmi kirekesztettségtől fenyegetettnek, épp ugyanannyi, mint egy éve. Ugyanez az arány a 18–64 éveseknél 17,5-ről 18,3 százalékra nőtt, a 65 éven felettieknél 21,3-ról 19,8-ra csökkent. Viszont az időseknél nagyon látványos kettősséggel jött ki ez a csökkenés: az olyan családokban, ahol két felnőtt él együtt (és legalább egyikük elmúlt 65 éves), 17,9-ről 11,8 százalékra zuhant be a szegények aránya, az egyedül élő nyugdíjasoknál viszont 33,2-ről 39,1 százalékosra növekedett.
Változatlanul a legnagyobb szegénységi kockázat az Magyarországon, ha valaki romának születik, és a helyzet óriásit romlott tavaly. 2023-ban a romák 61,5 százaléka tartozott a szegények közé, 2024-ben már 75,6 százalék. Leginkább azért, mert már nem 50, hanem 60,6 százalékuk csúszott le a mediánjövedelem 60 százaléka alá.
Az ózdi Hétes-telep lakói
Lakos Gábor
A depriváció mutatói közül évente egy hét nyaralás jelenti a legtöbbeknek a megugorhatatlan szintet, ez az ország 39,1 százalékának nem fér bele a pénzügyi lehetőségeibe. Egy nagyobb váratlan kiadást egy éve az ország 28,6 százaléka nem tudott volna megengedni magának, most már 30,4.
Hogy érzik magukat?
Ennek a statisztikának az egyik legérdekesebb részlete mindig az, amikor az embereket arra kérték, értékeljék a saját helyzetüket. Egy 0-tól 10-ig tartó skálán az országos átlag 7,1 pont, és a részletekből az is kiderül, hogy épp a legszegényebb csoport a legboldogabb: a nagycsaládosok átlagban 7,9 pontra értékelték a saját életükkel való elégedettségüket.
Arról is megkérdezték a felmérés résztvevőit, hogy szerintük mennyi pénzre volna szükség a megélhetés adott szintjeihez. Így jött ki az, hogy az ország legszegényebb ötöde – akiknél havonta 101 ezer forint az egy főre jutó nettó jövedelem – úgy véli, hogy már a nagyon szűkös megélhetéshez is havonta 113 ezer forint kellene, a luxust pedig fejenként 407 ezer forinttól számolják. A leggazdagabb egyötöd viszont úgy véli, családtagonként 164 ezer forint kell havonta ahhoz, hogy egy nagyon szűkös megélhetés meglegyen, 770 ezer a nagyon jóhoz. A középosztály közepén úgy érzik az emberek, hogy családtagonként 137 ezer forint kell egy nagyon szűkös, 243 ezer az átlagos megélhetéshez, és 559 ezer a nagyon jóhoz.
