Születésünkkor az agyunk még nincs teljesen kifejlődve, az évek előrehaladtával folyamatosan változik. Ez a folyamat az egyes agyterületeken eltérő ütemben, az agytörzstől a homloklebeny felé haladva zajlik. Ez utóbbi a döntéshozatalért, a tervezésért, a viselkedés és érzelmek kontrolljáért felelős terület, fejlődése a kamaszkor időszaka alatt utolsóként megy végbe.

Két évtizeddel ezelőtt általánosan elfogadott nézet volt, hogy az agy fejlődése a gyermekkor lezárulásával véget ér, és lényegi változások ezután már nem történnek. A képalkotó eljárások elterjedése azonban lehetővé tette, hogy az élő, aktív, működő agyat is tanulmányozzák a kutatók. Meglepetésükre azt találták, hogy az emberi agy egészen húszas éveink közepéig fejlődik, így a kamasz agya neurológiai szempontból még sérülékeny, pozitív és negatív irányba is befolyásolható.

Az említett kutatások megmutatták a serdülő és a felnőtt agy működésének különbségeit is. A prefrontális kéreg huszonéves korunkig érik, a serdülőké sokkal fejletlenebb, és kevésbé jól funkcionál. Ez a terület felelős más agyi területek szabályozásáért, olyan feladatokat lát el, mint például a tervező és szervező tevékenység, az impulzuskontroll, a komplex viselkedés összehangolása, a cselekedetek eredményének előrelátása, a hatások, következmények mérlegelése. A serdülők impulzivitása, újdonságkeresése, és az, hogy láthatólag sokszor alig mérlegelnek, mielőtt cselekednének, e terület viszonylagos fejletlenségének tudható be. Emiatt nehezen tudják felmérni azt is, hogy mekkora veszélyt jelent például egy-egy szer kipróbálása, és a szer jutalmazó ereje, maga a jó érzés, továbbá a kortársakkal való összetartozás érzésének erősödése elsöprő élmény számukra.

Gyakran láthatjuk, hogy 17-18 éves fiúk friss jogosítvány birtokában száguldoznak apjuktól kapott autójukkal, majd meglátják a mellettük bicikliző lányokat, versenybe kezdenek, és egyre jobban „megfeledkeznek” a lehetséges következményekről. Ez a viselkedés tipikusan a prefrontális kéreg fejletlenségével magyarázható. 

hvgkonyvek.hu

Ahogy a klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta szakember új könyvében kifejti, kamaszkorban óriási a felelőssége a szülőknek a reális veszélyek felmérésében. Vészhelyzetben azonban nem a kamasz szidalmazása, kioktatása az eredményes megoldás, hanem az ötleteinek, esetleg szorongásainak, félelmeinek a meghallgatása, az együttérzés (ami nem egyetértés!) – de ehhez a szülőnek is mélyen önmagába kell néznie.

Kutatók azt is vizsgálták, hogy egy-egy összetett megoldandó feladat elvégzése közben mi jellemzi a felnőttek és a serdülők agyát. A felnőtt agy érett prefrontális kérge az összetett feladatokat több, az arra legalkalmasabb agyterület között osztja el. A serdülő agy prefrontális kérge ilyen hatékony „feladatkiosztásra” még nem képes, így a serdülők ugyan képesek ugyanolyan jól megoldani az adott összetett feladatot, mint a felnőttek, agyukra azonban ez nagyobb megterhelést ró. Hamarabb fáradnak, és hajlamosak hibákat véteni a döntéshozatalban. Sőt munka közben hamarabb elterelődik a figyelmük más inger hatására.

A serdülőkorban az agy fejlődése következtében a gondolkodás absztraktabbá válik, a kamasz könnyebben gondolkozik tőle távolabb eső, kevésbé énközpontú, „világmegváltó” dolgokról is. Élesen tud érvelni, vitatkozni, hirtelen perspektívát váltani, és kialakul nála az úgynevezett metakogníció, amikor a saját gondolkodásáról is tud gondolkozni. Ezeknek a neurológiai és gondolkodásbeli változásoknak – amelyek a szülőknek, valljuk meg, idegesítők lehetnek – fontos szerepük van, elősegítik a személyiség változását, az identitás kialakulását.

Abban változatlan az egyetértés a szakemberek között, hogy a kamasz agyi fejlődésére a környezet döntő hatással van. Környezet alatt értik a táplálkozást, a tanulási lehetőségek számát, minőségét, a családi és társas tapasztalatokat, interakciókat, gyakorlási lehetőségeket – és természetesen a serdülő kamaszkorban szerzett pozitív és negatív tapasztalatát önmagáról, környezetéről, kapcsolatairól, hogy ezekben ő mennyire fontos. Ezek a tapasztalatok, élmények is jelentős hatással vannak a kamasz agyának, személyiségének formálódására, „fejlődésére”.

Lobbanékonyság, függőség, hiperracionalitás

A szakemberek jól tudják, hogy a kamaszkor során növekszik a dopamint használó idegpályák száma. Ez a neurotranszmitter alapvető szerephez jut a jutalomvágy kialakulásában. A korai kamaszkortól kezdve a megnövekedett dopamintermelés okozza, hogy a kamasz keresi az izgalmas élményeket és a sokszor hátborzongató érzéseket. Ez magyarázza azt is, hogy a kamaszok gyakran unalomról panaszkodnak, ha nem kezdhetnek valami új, izgalmas tevékenységbe. Az izgalmak során a megnövekedett dopamin növeli az élet élvezetét, és a kamasz emiatt sem látja meg a dolgok árnyoldalát, a kockázatokat.

Pixabay

Miből látjuk, hogy a kamasznak fokozott jutalomvágya van? Az első a nagymértékű lobbanékonyság. Egy serdülő sokszor gondolkodás nélkül lép bele egy-egy helyzetbe, az indulatok azonnal tettekké válnak. Ez olyan, mintha egy autóban csak gázpedál lenne, és nem lenne benne fék. Ez egyébként mindkét félnek, tehát a kamasznak is és a szülőnek is stresszes lehet.

A második megnyilvánulás az, hogy kamaszkorban növekszik a függőségre való hajlam. A kamasz szívesen kísérletezik új dolgokkal, ami könnyen addikciókhoz is vezethet. Az alkohol fokozza a dopamintermelést, ezért a serdülő úgy érezheti, hogy muszáj szeszes italt, sört, bort, rosszabb esetben tömény szeszt fogyasztania. Persze, ha kiürül a szervezetből az alkohol, akkor a dopaminszint lecsökken, és elindul az ördögi kör, mert hajt a vágy, hogy még többet kapjunk abból, ami a dopaminszintet megemeli.

A harmadik viselkedéstípus az úgynevezett hiperracionalitás. Egy kamasz minden gondolatot szó szerint értelmez, nem helyezi kontextusba a történteket, nem nézi a dolgok hátterét, hanem csak a tényeket. Ezért van, hogy nem látja a kockázatokat, mert a dolgok árnyoldalánál fontosabb neki az izgalom haszna. Tehát nagyobb hangsúlyt fektet a pozitív kimenetelre, és szinte alig veszi figyelembe a káros hatásokat. A kamaszkor vége felé ez a hiperracionalitás csökken, vagyis a szó szerinti gondolkodásból lényegi gondolkodás lesz.

Shutterstock

Szülőként (és serdülőként) nem túlélni, hanem támogatni kell a kamaszkort, átélni azt a kamaszokkal együtt. Átmenetileg szükség van a speciális gondolkodásra és gondoskodásra. Gondolkodásra, azaz megérteni, miért csinálja, gondoskodásra, vagyis figyelmesen szabályozva engedni. Ez az, ami segíti a kamaszt kockázatot vállalni, amire nagy szüksége van, ha önállósodni akar, elhagyni a biztonságos családi fészket és elindulni a nagyvilágba. És ebben az is fontos, hogy mintává váljanak azok a kortársak, akik szintén ezt az utat járják, azaz egyre önállóbban, kihívások mentén leválnak szüleikről.

A szülőknek tehát az a legfontosabb feladatuk, hogy odafigyeljenek a lényegi gondolkodás fejlesztésére, segítsék a kamaszt, hogy jobb döntéseket hozzon. Ne elutasítsák, hanem tiszteljék a dopaminstimulált kockázatos tevékenységek iránti vágyat, és támogassák a kamaszt ennek hasznosabb, elfogadhatóbb levezetésében. Azaz a veszélyt jelentő autós száguldozások helyett egy fiú vágyát a jutalom iránt – ami ebben az életkorban természetes – a szülő segítse mederben tartani. Például támogathatja azt, hogy a kamasz a versengést és a felesleges energiákat sporttal vezesse le. Ne motort, autót vegyen, hanem terelje inkább valami „veszélyesebb”, de kontrollálható tevékenység felé, ahol biztonságos körülmények között élhet át intenzív élményeket.

A fenti cikk L. Stipkovits Erika Szeretetre éhezve – 11 tévhit kamaszokról nem csak szülőknek című könyvének szerkesztett részlete. 

December 10-én, 18 órától az ingyenes online HVG Extra Pszichológia Szalon vendége L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta lesz, akivel Szörnyi Krisztina, a HVG Extra Pszichológia magazin főszerkesztője beszélget arról, hogyan érjük el, hogy a serdülőkor lehetőség legyen önmagunk jobb megismerésére, valamint arra, hogy átélhessünk egy mély, szeretetteli kapcsolatot.

A programra itt tud regisztrálni.