Az egyik oka annak, hogy a fiúk esetében kevesebb szó esik a testképről, hogy a számukra ideálisként bemutatott testek „egészségesnek” tűnnek. Az izmos focistáktól kezdve a Men’s Health címlapmodelljeiig a nagyobb izomzatot az egészség jelének tekintik. Sőt úgy tűnik, a fiúk a médiában látható, kigyúrt férfiakról készült képeket inkább motiválónak tartják, mintsem ijesztőnek és lehangolónak.
Ez annak ellenére igaz, hogy a férfi celebek teste semmivel sem elérhetőbb, mint a nőké. A legszélsőségesebb példa Hulk, a Marvel-hős. A hetvenes évek végén és nyolcvanas évek elején készült A hihetetlen Hulk című tévésorozatban a testépítő Lou Ferrigno játszotta Hulkot, aki a hetvenes években Arnold Schwarzenegger legkomolyabb ellenfele volt a Mr. Olympián. Az övéhez hasonló testet csak jó genetikai adottságokkal, rengeteg edzőteremben töltött idővel és szigorú diétával lehetett elérni.
Bosszúállók
AFP / Marvel Studios/Walt Disney Studios Motion Pictures / The Kobal Collection
Szaladjunk előre az időben a 2003-as Hulk-filmig, amikor már nem létezett olyan élő ember, aki elég kolosszális lett volna ahhoz, hogy megformálja a Marvel dühös zöld óriását. Így aztán a hatalmas Hulkot számítógépes képalkotás, CGI segítségével hozták létre. Az új Hulk-filmben akadt hely Lou Ferrignónak is – csakhogy ő csupán egy biztonsági őr szerepében tűnhetett fel néhány perc erejéig, akaratlanul is rávilágítva arra, hogy az új Hulk mennyire irreális lett: még egy extra izmos férfi sem elég hozzá. Bár Hulk extrém példa, de a szuperhősök Thortól és Amerika kapitánytól Batmanig és Supermanig egyre domborúbb izmokra tettek szert az idők során.
A játékoknál ugyanez
Ugyanez az irreális testalkat látható a fiúknak szánt akciófiguráknál is. Nem ritka, hogy a szülők elutasítják, hogy a lányuknak Barbie vagy Bratz babát vegyenek, mert ezek a játékok az egészségtelen testképet népszerűsítik, ám a fiúknak szánt akciófigurákkal kapcsolatban ritkán hallani ilyen aggályokat. Az elmúlt évtizedekben ezek a játékok egyre szélsőségesebbé váltak.
Harrison G. Pope, a Harvard és Katharine A. Phillips Jr., a Brown Egyetem pszichiátriaprofesszora, valamint Roberto Olivardia, a Harvard pszichológiatanára Adonisz-komplexus című könyvükben összehasonlítják a hetvenes és nyolcvanas évek Star Wars- és G. I. Joe-figuráit a kilencvenes években készültekkel. A különbségek szembetűnők. Míg az eredeti Luke Skywalker, Han Solo és G. I. Joe átlagos férfiaknak tűnnek, addig frissített változataik mintha szteroidokon élnének, és órákat töltenének az edzőteremben.
„Dehát ezek nem csupán játékok és filmek? – kérdezhetnénk joggal. – A gyerekek biztosan megértik, hogy ez nem a valóság.” Kétségtelen, hogy a gyerekek valamennyire értik, hogy ezek a férfitestek a fantázia szüleményei. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem hat rájuk az „ideális” testalkat látványa. Egy 2018-as, 9–14 éves fiúk és lányok bevonásával végzett vizsgálat például megállapította, hogy a fiúk 90 százaléka a hiperférfias akciófigurákat választja a szabályos izomzatú akciófigurákkal szemben.
Amikor a gyerekeket megkérték, hogy magyarázzák meg választásukat, a hiperizmos akciófigurákat preferáló gyerekek a külsőre vonatkozó okot neveztek meg (pl. izmosabbak, nagyobbak), míg azok, akik a szabályos izomzatú akciófigurákat részesítették előnyben, „más” okokat adtak meg. A kutatók szerint „az izmos testideál elfogadása a fiatal fiúk körében nem ártalmatlan jelenség – egyre több a bizonyíték arra, hogy hozzájárul a testképzavarok és evészavarok kialakulásához a serdülő fiúk és a fiatal felnőttek körében”.
Nem csak a lányok problémája
A másik véglet az, hogy a valódi férfitest viccelődés tárgya lett. Az olyan, viccesnek szánt kifejezések, mint az „aputest” és a „férfi cici” a macsó élcelődés és baráti kötekedés részei. Sarah McMahon pszichológus, egy evészavarok kezelésére szakosodott ausztrál klinika igazgatója szerint ezek a „poénok” rendkívül ártalmasak. „Azt üzenik, hogy ezek a tulajdonságok valamiféle fogyatékosságok, nemkívánatosak, és testképszorongást okozhatnak azoknak, akik így néznek ki” – érvel.
Ugyanúgy, mint a lányok esetében, a kövérség megbélyegzése és a testszégyenítés katasztrofális hatással lehet a fiúk mentális és fizikai egészségére, valamint a kapcsolataira is. „A fogyókúra a leggyakoribb út az evészavarhoz” – mondja Rick Kausman, az egészséges testsúlyszabályozás szakértője. A testszégyenítés az evészavarok kialakulásának súlyos kockázati tényezője.
https://hvg.hu/hvgkonyvek/20251206_Mit-tehetunk-ha-gyerekunket-kovernek-csufoljak
Deb Mitchison, a Western Sydney Egyetem kutatója és klinikai pszichológusa, aki az evési és testképzavarokra specializálódott, azt állítja: „A testszégyenítés az anorexia nervosa kialakulásának kockázati tényezője; ilyen esetben gyakran hallunk negatív megjegyzéseket a testünkről, vagy összehasonlítjuk magunkat másokkal.”
Nem igazán jut eszünkbe, hogy az evészavarok a fiúkat is veszélyeztetik. Becslések szerint azonban a fiúk és a férfiak az anorexiás esetek mintegy 20 százalékát, a bulimiás esetek 30 százalékát teszik ki. Arra is van némi bizonyíték, hogy bár a testképszorongás több nőt, mint férfit érint, a férfiak pszichés jóllétére károsabb hatással van, mint a nőkére.
Figyelmeztető jelek
Egy tanulmány szerint az evészavarok miatt orvosi segítséget kérő férfiakat „elküldik az orvosi rendelőből, vagy az orvos azt mondja nekik, hogy »szedjék össze magukat«”. Az evészavarok kezelésében fontos a korai diagnózis, ami azt jelenti, hogy mindannyiunknak figyelnünk kell az intő jelekre.
Sarah McMahon pszichológus szerint a testsúlyváltozások – akár növekedés, akár csökkenés – a leggyakoribb figyelmeztető jelei az evés- és testképzavaroknak. De óva int attól, hogy csupán a súlyváltozásra hagyatkozzunk. „A testsúly ingadozása sok mindent jelezhet, a normális növekedéstől, fejlődéstől kezdve a súlyos betegségekig. Tehát önmagában csupán a súlyváltozásra figyelni szűk látókörű és veszélyes” – mondja.
Így neveld a fiadat, hogy elfogadja és szeresse önmagát
HVG Könyvek
Ehelyett azt javasolja, hogy figyeljünk a hízást vagy fogyást kísérő egyéb változásokra is. Ilyen lehet a személyiség, a társas viselkedés, a barátságok, az érdeklődési kör vagy a hobbi megváltozása. „Gyakran előfordul, hogy mire a testsúlyváltozás észlelhetővé válik, a vele járó viselkedésmódok már rögzültek” – figyelmeztet. A fiunknak nem kell feltétlenül soványnak lennie ahhoz, hogy evészavarral küzdjön. Az erősebb testalkatú emberek is szenvedhetnek alultápláltságtól és az evészavarokkal járó pszichés problémáktól.
A fenti cikk az Így neveld a fiadat, hogy elfogadja és szeresse önmagát című könyvének szerkesztett részlete.
Kasey Edwards és Christopher Scanlon tudományos kutatásokon alapuló könyve útmutatót nyújt a szülőknek, hogyan teremtsenek biztonságos közeget, és támogassák gyermeküket a túlzott társadalmi elvárásokkal szemben. Módszereiket alkalmazva önazonos, nyitott és érzékeny fiúkat nevelhetünk, akik magabiztosan boldogulnak a világban. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.
