A tanyák népszerűsége az utóbbi időben újra megnőtt. Vannak, akik a város zaja elől menekülnek ki a pusztába, mások az olcsó megélhetési költségek miatt választják, esetenként kényszerből ezt az életformát. Egyre több külföldi is vásárol ilyen ingatlant. Közülük a hollandok viszik a prímet, becslések szerint eddig 1500-2000 tanyát vásároltak az Alföldön, illetve Dél-Dunántúlon.

A magyar tanyák megítélésére két véglet jellemző. Egyesek lenézik ezt az életformát, és a szegénységgel azonosítják azt, ha valaki tanyán lakik. Erre jó példa a rendszerváltás előtti fricska: „nem tanyán lakik, csak a TSZ körbevetette a házát kukoricával…”. Sokan valóban az olcsóbb megélhetés reményében, és szegénységük okán kerülnek tanyára.

Magyarországon az alföldön vannak nagyobb számban tanyák. Míg egy városi 100-120 négyzetméteres összkomfortos házért akár 15-25 milliót is ki kell fizetni, ugyanilyen ház egy szomszédos faluban 8-12 millióért megvehető, egy ugyanilyen tanya pedig 3-6 millió forintból kijön. Ebből is jól látszik, hogy az elhelyezkedés, a közvetlen környék infrastruktúrája mennyire jelentősen befolyásolja az adott épületek árát.

Stiller Ákos

A másik véglet, amikor valaki megteremtve egzisztenciáját a város ártalmai elől menekül a vidékre. És a tanyai létformát választja, persze minden kényelemmel felszerelve. Ezért pedig mélyen a zsebbe kell nyúli, hiszen egy tanyára áramot, gázt vezetni, stb. jóval többe kerül, mint ugyanezt tenni településen belül. Ennek oka, hogy itt a fajlagos költségek nagyok, hiszen a beruházás csak egy (vagy kevés) épület kedvéért épül, míg egy településen, sokan rácsatlakoznak egy adott közműre, ami elérhetővé válik.

Ár-érték arány

Az előnyöket és a hátrányokat valamint az ár-érték arányokat azonban érdemes számításba venni. Ha a faluban egy átlagos ház, és egy ugyanolyan felszereltségű, ugyanakkora tanya között az árkülönbség például 4 millió forint, akkor a család anyagi helyzetétől függően kiszámítható, hogy ezért a megtakarításért milyen kényelmetlenségeket érdemes elviselni. Mennyibe kerül majd a buszozás, illetve amit spórolunk azon, hogy külterületen fogunk lakni, abból az összegből milyen kényelmet szolgáló felújítások finanszírozhatók az épületen – cserébe a kényelmetlenségekért.

A tanya hivatalos megfogalmazása szerint főleg az alföldi városok és falvak határában szétszórtan álló, rendszerint egy lakóépületet és néhány hozzá tartozó gazdasági épületet magába foglaló, paraszti használatú állandóan lakott magányos telep. A 20. századi állapotokat véve alapul a településföldrajz kutatói és részben a történészek is sokáig úgy vélték, hogy a tanyák a török uralom alatt kialakult nagyhatárú óriásfalvak bomlásával, a nép „széttelepülésével” jöttek létre. A tanyákat kezdettől fogva állandóan lakott szórványtelepülésnek tartották.

A tanyák egyfajta tartozéktelepülések, azaz a falu, vagy mezőváros külső határbeli része. Régebben elterjedtek voltak a réti szállások, a tanya e formája annyit jelentett, hogy ahol épp legeltetett a juhász, ott felépített egy kisebb viskót.  A cselédes tanyánál a tulajdonos bent lakott a településen, a tanyán az állatok ellátását is megoldó cselédek laktak.

Napjainkban, Magyarországon négyféle meghatározó tanyatípus jellemző. A háztáji tanyák egy-egy család ellátását hivatottak ellátni, itt a tanya körül nagy terület tartozik az épülethez, mely művelése esetén gondoskodik az ott lakók ellátásáról, a tartott állatok takarmányozásáról. A háztáji tanyákon mezőgazdasági tevékenység folyik. A farmtanyákon az állattartás a meghatározó, és az amerikai ranch mintájára ez kiegészülhet szállásadással, programokkal.

A harmadik típus a hobbitanya, ami elhelyezkedését tekintve várostól, falutól távolabb van, de már semmilyen termelő tevékenység nem folyik ott, csak a tulajdonos pihenését szolgálja. A negyedik pedig a kényszerlak, ahol szintén nem folyik termelőtevékenység (például az ott élők idős kora miatt), ám ott kénytelenek lakni tulajdonosaik, mert településen belüli ingatlant nem tudnának megvásárolni anyagi okokból.