Azt ajánlja az NGM a dunai vasmű elbocsátott dolgozóinak, hogy legyenek vállalkozók
A 60 évnél idősebb volt dolgozókat pedig állami cégeknél helyeznék el.
A dunaújvárosiak 93 százaléka a múltat illetően jelentős iparvárosként gondol a lakóhelyére, 86 százalék pedig azt is fontosnak tartja, hogy a város a jövőben is meghatározó szerepű ipari központ legyen – ezek a legegyértelműbb megállapításai az Iránytű Intézet helyiek körében végzett reprezentatív telefonos közvélemény-kutatásának.
A felmérésre azt követően került sor, hogy a korábbi indiai tulajdonosnak nem sikerült újraindítania a dunaújvárosi kohászati üzemet, így a 40 ezres lakosságú Duna menti település (Fejér megye második legnagyobb városa) jelentős ipari foglalkoztató nélkül maradt.
Közel kétharmadnyian (60 százalék) érzik úgy, hogy az üzem bezárása óta bizonytalanná vált a hangulat a településen.
Minden ötödik dunaújvárosi (21 százalék) konkrétan az elköltözést fontolgatja.
Sokan közülük azt is megnevezték, hogy a megfelelő munkalehetőségek hiánya miatt keresnének új lakóhelyet.
Hogy mi lenne a megoldás, arról már erősebben megoszlanak a vélemények, de a relatív többség, vagyis a válaszadók legnagyobb csoportja (41 százalék) új ipari beruházásban látja a kibontakozás esélyét, 30 százalék szerint pedig a kohóipar újraélesztése lehet a kivezető út.
Az sem teljesen egyértelmű a megkérdezettek szerint, hogy kinek a feladata lenne Dunaújváros megmentése, csak az látszik, hogy
a városlakók zöme külső segítséget vár. 57 százalék szerint a kormánynak kellene beavatkoznia,
15 százalék szerint pedig egy piaci szereplőnek, vagyis egy, valamilyen ipari tevékenységet a városba hozó nagyvállalatnak. 11 százalék az önkormányzatot nevezte meg az ipari reneszánsz lehetséges elindítójaként.
