szerző:
Dezső András (hvg.hu)
Tetszett a cikk?

Viadal. Ez a címe az egyik kereskedelmi tévécsatornán vasárnap, késő este látható küzdősport magazinműsornak, amelyben tagbaszakadt sportolók már-már puszta kézzel ütik, rúgják, fojtják egymást. A készítők szerint a műsor azért is sikeres a nézők körében, mert életszerűbb, mint a boksz. Tény: itt eldől, ki milyen bunyós.

Nincs megállás
„Amikor elkezdtük szervezni a Viadalt, a rendezvény biztonságáért felelős cég vezetője kérdezte, hány embert küldjön. Mondtuk neki, hogy vagy tíz, vagy négyszáz emberre lenne szükségünk, hiszen hiába küldene mondjuk negyvenet, az őröknek esélyük sem lenne a gála résztvevőivel, közönségével szemben, akiknek nagy része tapasztalt küzdősportoló. Ugyanakkor tíz biztonsági ember bőven elég, mert fegyelmezett a közönség, éppen azért, mert harcművészek” – mesélte a hvg.hu-nak Jósa Miklós, aki a Viasat 3 televízión hónapok óta futó Viadal című műsor egyik ötletgazdája, producere.

A Viadalon a bokszmeccseknél jóval realisztikusabb, látványosabb küzdelmeket láthatnak a nézők: a sokszor más és más küzdősportban – például kempóban, thai-bokszban, Brazil Jitsu-ban, kungfuban - jeleskedő versenyzőket nagyon laza szabályok kötik csupán, a gerincen és az életpontokon (torok, szem stb.) kívül szinte bármit, bármilyen testrészükkel támadhatnak. A harcosok nagyon vékony, 4 unciás, 5 ujjas kesztyűt használnak. Ez épp arra elég, hogy az öklüket védje, na és persze arra, hogy kisebb súlycsoportban se legyenek ritkák a kiütések.

Csak meghívóval

A Viadal az ún. Vegyes Harcművészetek (Mixed Martial Arts) rendszerébe illik bele. Az MMA-n belül ismert még a ringben zajló japán Pride, illetve a ketrecben rendezett amerikai UFC. A Viadalnál jóval „gyengédebb”, leginkább a kick bokszhoz hasonlítható K1 szabályrendszer valahol félúton helyezkedik el a boksz és az MMA rendszerek között a megengedett technikák repertoárját illetően. Az Egyesült Államokban több százezres rajongótábora van az MMA-nak, Európában pedig Franciaországban, Hollandiában, Horvátországban, Csehországban és Oroszországban vannak kiemelkedő „műhelyek”.

Hazánkban a Viadal az első, nem sport tematikájú televízióban sugárzott magyar MMA-show, noha Utcai Harc és Totalfight néven már korábban is rendeztek bajnokságokat, ám azok sportcsatornákon kerültek képernyőre.

Az Utcai Harc versenyekre bárki nevezhet, aki elég erősnek érzi magát, s bizony ezeken a meccseken gyakorta megesik, hogy a konditeremből kiszabadult, magát felkészültnek gondoló „helyi menőt” alaposan helybenhagy egy tapasztalt küzdősportoló. A Viadalon az ilyen helyzeteket tudatosan kerülik el a szervezők. „Nem célunk senkit sem megveretni, ezért csak a tapasztalt, több éves versenyzői múlttal rendelkező harcosok vehetnek részt gáláinkon. Persze ha valaki az utcáról beesve azt mondaná nekem, hogy ő képes lenne megmérettetni magát egy ilyen versenyen, akkor előzetesen le tudom ellenőrizni, hogy tényleg alkalmas-e rá vagy sem. Súlycsoport és eredmények szerint válogatjuk össze az ellenfeleket úgy, hogy nagyjából ugyanolyan képességű emberek kerüljenek össze” – magyarázta a hvg.hu-nak Papp Valér, a rendezvény egyik szervezője, aki egyben a műsor szakkommentátora is. Szerinte a magyarországi harcművész szcénában kb. tizenöt olyan felkészült versenyző van, aki alkalmas arra, hogy a Viadalon induljon.

Nem kiszámítható (Oldaltörés)

A Viadal nagy előnye, hogy a boksszal ellentétben itt nem lehet előre kiszámítani, vagy biztosra megtippelni, ki lesz a győztes. „Ezeknek a fiúknak nincsen menedzserük, aki szállítja nekik a verhető ellenfelet, a vesztes embert, ahogy ez a profi bokszban gyakorlat, s ahol a bokszoló pályafutása egy csapásra derékba törhet, ha egyszer véletlenül összeakad egy olyan ellenféllel, aki nála nagyobbat tud ütni. A harcművész elfogadja, ha veszít, feláll és folytatja” – magyarázza Jósa. Szerinte nemcsak a megengedő szabályoknak köszönhető, hogy a Viadal látványosabb a boksznál, hanem annak is, hogy itt a legtöbb meccs nem pontozással ér véget. „Általában vagy feladja, vagy kiütik” – sorolja, milyen opciók várhatnak a vesztesre.

A szabályok és a gála – szemben a Totalfighttal és az Utcai Harccal – televízióra vannak optimalizálva, hogy a show a laikus tévénézők számára is élvezhető legyen. „A nézők számára talán nem annyira élvezetes a földharc, mint amikor álló küzdelemben ütik-rúgják egymást a versenyzők, ezért a földharc ideje limitálva van” – mond egy példát a „nézőbarát” szabályokra Papp Valér. „A célunk az, hogy értő közönség legyen, de ehhez idő kell. Az Egyesült Államokban régóta fut az MMA, így ott már elég széles a műfaj rajongótábora” – mondja.

Ki a jobb?

A nézőben persze időről-időre felmerül a kérdés: vajon melyik harcművészeti stílus a legjobb? „A Viadalon nemcsak álló küzdelem van. A versenyzők bármikor lekerülhetnek a földre, vagy a földről hirtelen felállhatnak – a váltás nem könnyű. Egy földharchoz például egészen másmilyen izommunkára van szükség, mint az állóharcnál, nem beszélve a technikák sokszínűségéről. Annak van nagyobb esélye, aki a földön és állva is jól mozog, tehát akinek komplex a harcművészeti tudása. Jól szoktak szerepelni a kempósok, mert ők az álló- és földharcot is gyakorolják az edzéseiken” – mondja a szakkommentátor.

Egy évben 3 Viadal gálát szerveznek, minden gálán 8-10 meccs van. Az első gálát idén áprilisban hozták össze. „Egy-egy meccs maximum kétszer öt perc. Minden egyes TV adásban egy meccset mutatunk be, azaz egy gálával 8-10 műsort tudunk elkészíteni” – mondja Jósa Miklós, elárulva azt is, hogy egy gála és annak képernyőre vitele több mint tízmillió forintot emészt fel.

S hogy miért sikeres egy ilyen műsor? „Egyre inkább a realisztikusabb, életszerűbb küzdelmek felé fordul a figyelem” – véli a producer, bár rögtön leszögezi: eszükben sincs bulvárirányba elmenni. „Nem a véren, a brutalitáson van a hangsúly, hanem azon, hogy képzett harcművészek küzdenek meg egymással és mérettetik meg magukat.”

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!