Peter Bognar, a konzervatív osztrák napilap budapestitudósítója a Néma baloldal, gyenge szakszervezetek című cikkében azt írta, hogy miközben a jobboldali tábor a "permanens felkelést próbálgatja", a baloldal hallgat a kormány "kőkemény" takarékossági és reformpolitikájáról.
A jobboldali tábor az elmúlt ősz óta újra meg újra erőszakos tiltakozó akciókkal nyilvánítja ki nemtetszését Gyurcsány Ferenc miniszterelnök baloldali liberális kormánya iránt, de hol marad a baloldali tábor tiltakozása a Gyurcsány-kormány által elhatározott drasztikus takarékossági intézkedések és húsbavágó reformok miatt? -
teszi a fel a kérdést.
A tudósító idézte Dessewffy Tibor szociológust, a Demos Magyarország Alapítvány vezetőjét, aki szerint ennek két oka van: egyrészt a Kádár-féle "gulyáskommunizmus" idején leszoktatták a magyar társadalom széles rétegeit arról, hogy bármiféle ideológiával foglalkozzanak, főként saját anyagi túlélésük és jólétük érdekli
őket. A baloldal passzivitásának másik okát a magyar szociológus abban látja, hogy a radikális jobboldal egyszerűen magáévá tette a baloldal hagyományos témáit, és az antikapitalista és globalizációellenes jelszavakat ma az ő hívei hangoztatják az utcán.
Az osztrák lapnak nyilatkozó másik magyar szociológus, Ágh Attila szerint a kommunizmus időszakának súlyos örökségére a magyar baloldal nem képes autentikus választ adni, mert a kommunista vezetők maguk is "baloldaliak" voltak. A magyar jobboldal számára ezzel szemben az antikommunizmus fontos ideológiai kötőanyag, mely a sokszínű jobboldali tábort összetartja. Gyurcsány miniszterelnököt és a kormányzó MSZP-t ezért démonizálják, mint a "kommunisták örököseit". A magyar baloldalnak nincs más választása, mint a
Gyurcsány-kormány megszorító és modernizáló politikájának támogatása.
A magyar szakszervezetek a kilencvenes évek elején a két szakértő egybehangzó értékelése szerint megakadtak fejlődésükben, és mára alig van jelentőségük. "Amíg nem lesznek új arcok és modern struktúrák, a szakszervezetek gyengék maradnak" - idézte a Die Presse Dessewffy Tibor véleményét.
A jobboldali tábor az elmúlt ősz óta újra meg újra erőszakos tiltakozó akciókkal nyilvánítja ki nemtetszését Gyurcsány Ferenc miniszterelnök baloldali liberális kormánya iránt, de hol marad a baloldali tábor tiltakozása a Gyurcsány-kormány által elhatározott drasztikus takarékossági intézkedések és húsbavágó reformok miatt? -
teszi a fel a kérdést.
A tudósító idézte Dessewffy Tibor szociológust, a Demos Magyarország Alapítvány vezetőjét, aki szerint ennek két oka van: egyrészt a Kádár-féle "gulyáskommunizmus" idején leszoktatták a magyar társadalom széles rétegeit arról, hogy bármiféle ideológiával foglalkozzanak, főként saját anyagi túlélésük és jólétük érdekli
őket. A baloldal passzivitásának másik okát a magyar szociológus abban látja, hogy a radikális jobboldal egyszerűen magáévá tette a baloldal hagyományos témáit, és az antikapitalista és globalizációellenes jelszavakat ma az ő hívei hangoztatják az utcán.
Az osztrák lapnak nyilatkozó másik magyar szociológus, Ágh Attila szerint a kommunizmus időszakának súlyos örökségére a magyar baloldal nem képes autentikus választ adni, mert a kommunista vezetők maguk is "baloldaliak" voltak. A magyar jobboldal számára ezzel szemben az antikommunizmus fontos ideológiai kötőanyag, mely a sokszínű jobboldali tábort összetartja. Gyurcsány miniszterelnököt és a kormányzó MSZP-t ezért démonizálják, mint a "kommunisták örököseit". A magyar baloldalnak nincs más választása, mint a
Gyurcsány-kormány megszorító és modernizáló politikájának támogatása.
A magyar szakszervezetek a kilencvenes évek elején a két szakértő egybehangzó értékelése szerint megakadtak fejlődésükben, és mára alig van jelentőségük. "Amíg nem lesznek új arcok és modern struktúrák, a szakszervezetek gyengék maradnak" - idézte a Die Presse Dessewffy Tibor véleményét.
