Maxizó sofőrök, bliccelő ország

Buszpályaudvar a Népligetnél A vezetés is tudja © Benkő Imre

Aki személyesen először találkozik a belföldi helyközi buszjáratokon dívó trükközésekkel, talán azért lepődik meg, mert a sofőr jegyvásárláskor érthetetlenül suttogva kérdéseket tesz fel. „Olcsóbb jegyet” kínál, s ha valami olcsóbb, miért is ne fogadnánk el. Csak a visszajárót összeszámolva, a jegyet szemügyre véve derül ki, hogy mitől olcsóbb a viteldíj: a sofőr saját cégét meglopva kilencven százalékos kedvezményes jegyet nyomtat ki, amit azután féláron ad el.

A gyakorlott buszozók számára persze ismertek ezek a – busztársaságokat milliárdokkal megkárosító – módszerek, amelyben tulajdonképpen mindkét fél lop, csak éppen másként nevezi. ("Maxizásnak", illetve bliccelésnek.) Felszálláskor az utas a sofőr kezébe nyom egy kis jattot, esetleg hozzá is teszi, hogy igényt tart a jegyre. Előfordul, hogy cserébe kap egyet azok közül a korábban kinyomtatott jegyek közül, amiket a pénztárgépük mellett tartogatnak a sofőrök. De – mint említettük – gyakran a vezető ajánlja fel a kedvezményes opciót. „A sofőrök, akár a kofák, úgy kínálgatják az olcsóbb jegyeket, s annyira gátlástalanok, hogy grimaszokat vágnak, amikor nem veszek részt a csalásban” – meséli kellemetlen élményeit egy utazó.

Hogy naponta mennyit tesz zsebre így egy sofőr, azt persze pontosan nem lehet megmondani, de a szakemberek szerint akár meg is duplázhatja nettó 80-150 ezer forintos fizetését. Egyedül a Volánbusz Zrt.-nél évi több százmillióra taksálják az így keletkezett – vagyis a simlis buszsofőrök és utasok által okozott –  kárt. Természetesen jócskán megugranak a bevételek, amikor a vállalatok belső ellenőrei  időről időre razziáznak az egyes buszvonalakon. A becsült kárt a nem ellenőrzött és az ellenőrzött időszak bevételei közti különbség adja ki. A közlekedési vállalatok vezetői következetesen hangsúlyozzák, hogy a sofőrök nagyobbik hányada becsületes. Ha így van is, tapasztalataik szerint a többség nem veti ki magából a csalással gazdagodó kisebbséget.

A zsebre rakott összeg mindenesetre elég nagy ahhoz, hogy a csalásokban részt vevő buszvezetők jóformán bármit megtegyenek, ha valaki zavarni kezdi köreiket. Az egyes vonalakon zajló belső ellenőrzésekről természetesen azonnal értesítik kollégáikat. Sőt – egy forrásunk szerint – arra sem sajnálják az energiát, hogy valakit ráállítsanak az ellenőrök gépkocsijára, aki – követve őket – leadja a koordinátákat a műszakban lévő kollégáknak.

Időnként rémisztő példák is vannak arra, mennyire ragaszkodnak pluszbevételükhöz a sofőrök. Ismert annak a volánbuszos belső ellenőrnek az esete, akit – miután sorra buktatta le a sikkasztó kollégákat – a buszsofőrök felbérelt verőemberrel próbáltak megleckéztetni. A megvesztegethetetlen férfi olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy fél szemére megvakult. De a hírműsorokba került az az eset is, amikor reggeli műszakkezdés előtt csaknem harminc távolsági busz kerekét találták kiszúrva. Bár a tettes nem lett meg, s a motivációt nem sikerült bizonyítani, egyik forrásunk emlékeztet rá: éppen azokban a hetekben folyt Gödöllő térségében a Volánbusz ellenőreinek folyamatos razziája, s feltételezi, így vághattak vissza a sofőrök a folyamatos „zaklatásért”.

A közlekedési vállalatok is pontosan tudják, mi folyik a vezetőfülkékben, a csalások leleplezéséhez azonban korlátozott eszközök állnak rendelkezésükre. Mindenesetre sikeres újításnak számít, hogy a Volánbusz-pályaudvarokon már nem lehet a buszvezetőtől jegyet vásárolni: vagy automatához, vagy a pénztárhoz kell fáradni előbb. Az előírást – mutatják a tapasztalatok – a sofőrök betartják, a lebukás veszélye ugyanis éppen a pályaudvarokon a legnagyobb. Más kérdés, hogy az indulási helyen az előre megváltott jegyhez még váltig ragaszkodó gépjárművezető az ajtók záródását követen az első megállónál nekifoghat az ügyeskedésnek.

Az előbbihez képest mérsékeltebb sikerrel járt a feljelentővonal elindítása. A Volánbuszokra kimatricázott zöldszámon elvileg a visszaéléseket tapasztaló utasok bejelentéseit várják, ők azonban jobbára nem partnerek a feljelentésben. Ez az ő játékuk is.

A Volánbusznál – mint Pekli Ferenc vezérigazgatótól megtudtuk – szigorítottak a dolgozókkal kötött kollektív szerződésen: a csaláson rajtakapott buszvezető nem kap fegyelmit meg mozgóbérelvonást, hanem elsőre elbocsátják. A visszaéléseket így is elég nehéz bizonyítani, a vállalat szerint ráadásul ehhez a jogszabályi keretek nem is megfelelőek. Az adatvédelmi biztos kifogásai, no meg a szakszervezet tiltakozása miatt bukott meg például három éve az az elképzelés, hogy kamerákat szereljenek a járművekbe, amelyeken követhetnék a kassza előtt zajló eseményeket. Igaz, a busztársaság elsősorban a sofőrök biztonságára hivatkozva akarta bedrótozni a járműveket.

Az adatvédelmi biztos szerint személyes adat kezelésének számít a kép rögzítése, ezzel pedig a társaságok sértenék az emberek információs önrendelkezésére vonatkozó alkotmányos jogát. Mindeközben közterületeken, pénzintézetekben remekül működik a bekamerázás, a telefonos ügyfélszolgálatok munkatársainak – csakúgy, mint a betelefonáló ügyfeleknek – pedig minden szavát rögzítik. A Volánbusz Zrt. vezetője szerint így nehéz is bizonyítékokkal alátámasztani egy-egy dolgozó elbocsátását, holott ők nagyon szívesen bizonyítanák a csalásokat.

A busztársaságok ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint a többi közlekedési vállalat: ellenőreik hatósági jogkörrel nem rendelkeznek, nem igazoltathatják a polgárokat. A lefülelt utasokat legfeljebb leszállíthatják a járatokról a következő megállóban, miközben reménykednek, hogy a megbüntetettek által bediktált adatok valósak. Megoldást talán az jelentene, ha rendőri erősítéssel végeznék a jegyellenőrzést. Az egyenruhások felvonulását azonban feltehetően a becsületesen fizető utasok is fenyegetőnek éreznék.

A közlekedési vállalatok tehát más megoldások után néznek. Több társaság is külsős biztonsági cégekkel végezteti a sofőrök ellenőrzését, s őket abban teszik érdekeltté, hogy ne kezdjenek összejátszani a csalókkal. A különféle buszjáratok között úgy igyekeznek rotálni az ellenőröket, hogy a sofőrök ne ismerjék fel őket. Sőt, arra is akad példa, hogy beépülnek az igen szervezetten működő sofőrmaffiába.

Az állami tulajdonú közlekedési vállalatoknak arra is módjuk nyílik, hogy a buszvonalak harminc százalékának üzemeltetését alvállalkozóknak adják ki. Tizenkilenc vonalat üzemeltet például a Weekendbus Zrt., amelynek ügyvezető igazgatója, Nedeczky Tibor lapunknak elmondta: a volán-társaságokkal kötött alvállalakozói szerződés alapján cége 100 ezer forintos kötbért köteles fizetni, ha buszjáratain bliccelő utast találnak. Az ebből fakadó károkat cége továbbháríthatja a sofőrökre, vagyis a nagyvállalatok kollektív szerződéseinél szigorúbb feltételekkel alkalmazzák munkatársaikat is. A buszvezetőket 100 ezer forintos kaució ellenében alkalmazzák, amit a sofőr elveszít, ha maxizással lebukik. A módszer azonban eredményes, magyarázza Nedeczky, hiszen alvállalkozóként a korábbiaknál 20-30 százalékkal magasabb bevétel származik egy-egy vonalból.

A piac kifehérítésének módszerei tehát finomodnak, ámbár a szakemberek úgy látják, a társadalom szemléletváltása nélkül a sofőr-utas összejátszás továbbra is folytatódik. Egészen addig, amíg saját csalásunkat is a tréfás bliccelés szóval becézzük, minden marad a régiben. "Az utasokat próbáljuk sulykolni, hogy egymással szemben is tisztességtelen a csalás; az nyilván őket is irritálja, ha mások kiflit lopnak a közértben" - fogalmaz egyik forrásunk, aki szerint végeredményben a készpénzes fizetés megszűnése, az elektronikus fizetés bevezetése, elterjedése oldaná meg a problémát.