Pártalapítási roham

A civil szó volt a sláger a tavaly létrehozott politikai mozgalmak névadóinál, az új pártok egy része pártellenes jelszavakkal szeretne ugyanis befutni. A képviselőház bevételére azonban legfeljebb az LMP-nek van esélye.

  • HVG HVG
Pártalapítási roham

Megoldás: Egyiksem! Civilkontroll Párt – ezzel a kacifántos, nyelvtanilag hibás, ám sokatmondó névvel próbál szerencsét az egyik új politikai mozgalom. A tavaly nyáron létrehozott balatonlellei alakulat népboldogító programja szerint igyekszik „feloldani a lakosság politikai ellentéteit”. Nincs egyedül a nagy nemzeti összeborulás szorgalmazásával, a múlt évben a civil mellett az összefogás szó volt a pártnévadók és az időnként meglehetősen zavarosan fogalmazó programírók kedvence (lásd Önmeghatározások című írásunkat). „A civil lét a megoldás” – vázolta programjuk lényegét Békési Béla, a Megoldás: Egyiksem! főtitkára, aki úgy fogalmazott a HVG-nek: minden mai párt „ugyanaz, legfeljebb tökben”.

HVG

Az új szerveződések többsége nem éli túl a következő egy-két választást. Nem tud majd listákat állítani, sőt némelyik még egyetlen jelöltre való ajánlócédulát sem lesz képes összeszedni tavasszal. A ma már inkább csak LMP-ként emlegetett Lehet Más a Politika esete azonban jelzi, hogy a helyzetük nem reménytelen. A tavaly február végén bejegyzett szervezet – Humanista Párttal közös – listája ugyanis 76 ezer voksot szedett össze a júniusi európai parlamenti (ep) választáson, és 2,61 százalékos eredményével nemcsak a kommunisták Munkáspártját előzte meg, hanem a liberálisok SZDSZ-ét is, s az ötödik helyen végzett. Ez a szavazatarány kevés ugyan az Országgyűlésbe jutáshoz, ám az állami támogatáshoz már elég lett volna egy parlamenti választáson.

Márpedig a pénz kulcskérdés a feltörekvő erők számára. A többségnek legfeljebb néhány tucat támogatója van, kölcsönirodában vagy társbérletben rendezi be központját, interneten – honlapon, körlevelekben – terjeszti nézeteit. Az LMP sikerét persze az is magyarázza, hogy nem előzmény nélküli szervezet (HVG, 2008. október 11.). Márciusban kezdett 18,6 millió forintos ep-kampányát – éppen a késői pártalapítás miatt – a 2008-ban bejegyzett Ökopolitikai Műhely Alapítvány finanszírozta. A kortesidőszakban 17,9 millió forint támogatás jött össze az LMP-nek. Ebből több mint 13 millió apróbb adományokból, 4,5 millió nagyobb – 500 ezer forint fölötti – befizetésekből futott be, többségük pártvezetőktől, például Schiffer Andrástól vagy Jávor Benedektől érkezett, és 232 ezer forinttal besegített az Osztrák Zöld Párt is.

HVG

A profi szerveződésnek számító, a pénzügyei nyilvánosságára kényes – a kampányfinanszírozás reformját, átláthatóságát a múlt héten is követelő – LMP neten is gyűjt, lapzártánkkor 3348 támogatót és 5,3 millió forint adományt regisztrált a számláló. Az újak versenyhátrányát jól jelzi, hogy a már csak papíron létező MIÉP–Jobbik a 2006-os választási eredménye után az államkasszából az idén a költségvetési törvény szerint 38 millió forint átutalására számíthat (plusz az alapítványa 25 millióra), a kis parlamenti pártok pedig 230–260 milliós apanázzsal kalkulálhatnak 2010-ben. Igaz, a kocka még fordulhat, hiszen választási években a megszerzett voksok alapján átírják a pénzkereteket, így még könnyen előfordulhat, hogy az LMP mondjuk az SZDSZ elé vág a 2010-es állami támogatási listán.

Igazi fordulatot persze csak az hoz, ha valamelyik új szervezet bejut a T. Házba. A magyar választási rendszer mindenesetre a birtokon belül lévőknek kedvez, s hogy mennyire, azt mutatja, hogy az első szabad választás óta csak egyszer sikerült a belépő, a MIÉP-nek, és neki is csak második nekifutásra, 1998-ban. A mai közvélemény-kutatási adatok alapján a 2003-ban alapított Jobbik az idén megismétli ezt a sikert (2006-ban még a MIÉP-pel közösen sem futott be), ám például az LMP nem lehet teljesen biztos ebben. Ha viszont túljut az ötszázalékos belépőszinten, akkor abban is más lehet, hogy – példátlan módon – már első kísérletre átviszi a lécet.

A választási eredmény egyébként nemcsak a politikai túléléshez szükséges pénz és közszereplés miatt fontos, hanem mert azokat a pártokat, amelyek két egymást követő általános választáson nem tudnak vagy nem akarnak jelöltet állítani, ügyészi indítványra törlik a nyilvántartásból. Ezután legfeljebb más társadalmi szervezetként – például egyesületként – élhetnek tovább. Igaz, a pártalapítási szabályok lazasága folytán nincs annak akadálya, hogy a regiszterből kihúzott politikai szervezeteket – akár azonos névvel – ismét bejegyezzék. A lista így napról napra változik, január közepén 180-ra tehető a pártok száma Magyarországon.

HVG
Többségük persze semmiféle nyomot nem hagy a közéletben. A reményteli újak némelyike is hullócsillag lesz majd. Ilyennek tűnik most a képviselői költségtérítés ügyében népszavazást kezdeményező Seres Mária Civil Mozgalom nevű politikai csoportja vagy Szepessy Zsolt monoki polgármester Összefogás Pártja. Az előbbi még az ep-választás előtt alakult, akart is indulni, de már nem tudta időben összegyűjteni a szükséges 20 ezer ajánlást (HVG, 2009. május 16.), míg az utóbbit ősszel jegyezték be, így valós támogatottságáról semmit sem tudni. Az azonban nyilvánvaló, nem lehet messzemenő következtetést levonni abból, hogy Seresék több mint félmillió aláírást gyűjtöttek össze a – végül meg nem tartott – referendumhoz, vagy hogy a monoki szociális kártya ötletét sok önkormányzat mintának tekinti. A pártellenes mozgalmak többsége képtelen feloldani ugyanis azt az ellentmondást, hogy a magyar választási-pártfinanszírozási rendszerben párttá kell alakulnia annak, aki hatalmat-pénzt akar.

Alighanem epizódszereplő lesz az egykor Fidesz-, majd SZDSZ-politikus Ungár Klára kezdeményezte Szabad Emberek Magyarországért párt (amely tavaly alakult ugyan, ám lapzártánkig még nem jegyezték be) vagy a Tisztelet Társaság Pártja, amit az a Gosztonyi János vezet, akinek Tisztelet Társasága Szabadidő Egyesület nevű szervezete 2006-ban az MDF-et segítette. Nagy reményeket tápláló pártok sora botlott már el a parlamenti küszöbön. Így járt például a Palotás János vállalkozó és Bárándy Péter ügyvéd nevével fémjelzett Köztársaság Párt 1994-ben. Ez a kudarc még úgy is a lassú kimúláshoz vezetett, hogy 1998-ig állami támogatást is kaptak, mert az egyszázalékos határon azért túljutottak. Könnyen lehet, hogy hasonló lesz a sorsa a 2002-es választáson Kupa Mihály expénzügyminiszter listavezetésével indult Centrumnak, amely sikertelenül próbálta a választókat Kónya Imre vagy Gyenesei István nevével is csábítani – 3,9 százalékos listás eredményig jutott. Négy évvel később aztán már csak 0,3 százalékra érdemesítették a választók.

A tavaszi választásra majd bejelentkezők többségének legfeljebb 15 perc hírnév jut. Az már látszik ugyan, hogy a Jobbik – és talán az LMP is – bejut az Országgyűlésbe, a többi újonc azonban aligha tudja bevenni a képviselőházat. A közjogi hendikep ennek csak az egyik oka. Itt is érvényes ugyanis, hogy nem közvélemény-kutatást, hanem választást kell nyerni. Bármennyire bizalmatlanok is az emberek úgy általában a pártokkal szemben (lásd ábránkat a 14. oldalon), a tapasztalatok szerint a szavazólapok kitöltésekor másképp jár az eszük, mint a kérdőívekre válaszolva.

JUHÁSZ GÁBOR