„A gimnáziumban gyakran provokáltam a tanáraimat, előfordult, hogy az asztal tetején állva az ötvenes évek kommunista költészetéből olvastam föl Sztálint dicsőítő verseket az orosztanárnőmnek, aki az iskola párttitkára volt” – eleveníti fel a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) élére nemrég kinevezett, 39 éves költő, hogy a politika és a líra már középiskolásként is megfért benne.
– Mit fogad el abból a jellemzésből, hogy tipikus újfideszes, akit már nem az hajt, hogy állami autóval járhasson, s mivel Orbán bizalmát is bírja, szinte bármit megtehet az ellenállásra képtelenné tett kulturális intézményrendszerben. Egyáltalán, olvassa a bírálatokat?
– Sok mindent elolvasok, de ezt az „újfideszes” kitételt nem tudom értelmezni. Nyilván azt akarják sugallni, hogy gyökértelen vagyok, aki karrierizmusból van ott, ahol éppen van. Valójában világos értékrendem van, amit bárki megismerhet, aki olvassa kultúrpolitikai írásaimat. Az utóbbi másfél év kritikáiból egyébként az érintett meg leginkább, amikor azokat a verseimet pécézték ki, amelyek obszcén szavakat tartalmaznak, illetve amikor az akkor egy éve halott édesapámat gyalázták.
| Költő, NKA-elnök, képviselő |
Gyermekéveiben Gárdonyban élt; szülei agrármérnökök. Apja a tsz-elnökségig vitte – „bármilyen meglepő, ő konzervatív gondolkodó volt” –, anyja pedig az Áfésznél dolgozott. A székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumban érettségizett, és bár magyartanára óvta attól, hogy irodalommal foglalkozzon, az ELTE-n magyar nyelv és irodalom, illetve magyar–történelem szakos diplomát szerzett. Ezeket később felsőfokú kulturális menedzseri képesítéssel és – a gyöngyösi főiskolán – szőlész-borász diplomával fejelte meg. Több kulturális folyóirat szerkesztője, illetve főszerkesztője volt, 1998-tól hat évig a Fiatal Írók Szövetségének elnöki posztját is betöltötte, ahonnan 2004-ben akkor ment a Magyar Írószövetség titkárának, amikor Döbrentei Kornél kijelentései miatt sokan kiléptek a szervezetből. 2010-től a parlamenti Fidesz-frakció tagja, a kulturális és sajtóbizottság elnöke. Reggelente, mielőtt az Országházba indul, még ellenőrzi 80 hektáron gazdálkodó családi borászcégét „és bizony megmutatom, hogy hogyan kell megmetszeni egy-két tőkét”. Némettanár és fitneszedző feleségével, illetve négy (16, 9, 7 és 5 éves) lányával szülei régi agárdi házában él. Ásvány- és kövületgyűjteménye sem utolsó, de a „fafaragószekerce-gyűjteményem szerintem egyedülálló”. Ezek mellett az elsősorban a barátok műveiből összeálló kortárs művészeti kollekcióját gyarapítja. |
– Anélkül hogy idéznénk az egyes jobboldali portálokon egyenesen pornográfnak minősített verseiből, megtudhatnánk, hogy ezek a fantázia szüleményei, vagy komoly családapától szokatlan mély élettapasztalat áll mögöttük?
– Nem véletlenül mondtam az előbb, hogy obszcén, mert akik azt mondják, hogy ezek a versek pornográfok, azoknak fogalmuk sincs arról, mi a pornográfia. Idióta, műveletlen suttyók kiragadtak néhány sort, ezeket nem tudják kontextusában értelmezni, és halvány fogalmuk sincs arról, hogy válik el a valós én a lírai éntől. Például József Attila a Szabad ötletek jegyzékében olyan sorokat ír le, amelyek messze túlmutatnak az én verssoraimon.
– És ha önt is pszichoanalízisnek vetnék alá, mit mondana, mi baja szegény József Attilával, hogy még a szobrát is elvitetné a Kossuth térről?
– Nekem ugyan semmi bajom vele, sőt egyik kedves költőm, nagyon sokat köszönhetek neki. Ami a szobra körül zajlik, az a legsunyibb, értelmiséginek álcázott vita. Alattomos dolog úgy beállítani, mintha ideológiai kérdés lenne számunkra, hogy hol áll a szobra. Szerintem egyszerűen rossz helyen van. A Károlyi-szobor esete más – ott nyilván lehetne értékrendi vitáról beszélni, de arról is egyértelműen elmondtam, hogy helye van a fővárosban.
– A parlament kulturális bizottsága, illetve a pénzosztó NKA elnökeként mintha már nagyobb hatalma lenne, mint a kvázi kulturális miniszter Szőcs Gézának. Hogy hozta helyzetbe magát?
– Soha nem a hatalmat nézem, hanem az előttem tornyosuló problémákat és feladatokat. Nem hiszem, hogy az ágazati politikát irányító államtitkárnál nagyobb befolyásom lenne. Amúgy szerintem a politikában akkora mozgástere van az embernek, amekkorát teremteni tud magának.
– És ha van ehhez megfelelő hátszél.
– Akik szerint csak azért tudok előrejutni, mert a miniszterelnök támogat, azoknak azt üzenem, hogy Orbán Viktor azért támogat, mert ambiciózus vagyok és keményen dolgozom. Lehet, hogy csak ezt a négy évet tölthetem el a nagypolitikában, de ezt hasznosan szeretném eltölteni. Álszent se akarok lenni, nyilván van egy sor személyes szempontom, de ha a személyes érdek találkozik a közösségi érdekkel, az mindenkinek jó. A támogatásokról egyébként a kuratóriumok döntenek.
– Költőként elnyomottnak érezte magát a megelőző nyolc évben? Kapott például támogatást?
– Persze, több kötetemhez is. 2002 és 2010 között kezdett kiteljesedni a pályám: megjelent nyolc könyvem, Móricz-ösztöndíjat kaptam, s Hiller miniszter úrtól vettem át a József Attila-díjat. Persze engem is értek méltánytalanságok, de ez nem ösztönöz direkt cselekvésre, nem vagyok bosszúálló.
– Mondják, nem feszültségmentes a viszonya Szőcs Gézával. Olvassa az államtitkár verseit?
– Korábban gyakrabban, remek költő. A kedvencem egyébként Kassák és Pilinszky. Vörösmarty képe pedig azért van kint az irodámban és az otthoni dolgozószobámban is, mert nemcsak költőként példa számomra, de a környékünkön, Kápolnásnyéken született, s ő is szerette a borászatot.
– Születnek mostanság jelentős L. Simon-versek? Megihleti az új történelmi kor?
– Amióta intenzívebben politizálok, nem igazán tudok verset írni: egy év alatt egy jött össze. Tanulmányok vagy esszék születnek, de a vershez más lelkiállapot kell.
– Meg nyugodt légkör is, ami – látva például az Új Színház direktorváltását – nem igazán adott. Többször kifejtette, ön sem tartja szerencsésnek a történteket. Mit gondol, hol rontották el?
– Összehangolt kultúrpolitikára lenne szükség. Bár itt a döntés a főpolgármesteré volt, a híresztelésekkel ellentétben épp a szükséges egyeztetés hiányzott. Így minden a kormányra és a Fideszre hullik vissza. Az én orrom alá dugdossák a mikrofont, pedig a döntéshez semmi közöm.
– Hányadán áll a jobbikos képviselők által előszeretettel támadott avantgárd rendezésekkel?
– A párizsi Magyar Műhely szerkesztőjeként elég sok kortárs művészeti programon vettem részt, köztük a legvadabb kísérleti produkciókban is, amelyek egyes konzervatív körökben nyilvánvalóan kivernék a biztosítékot. De ennek köszönhetően az esztétikai horizontom szélesebb, mint másoké, ami szerintem a kultúrpolitikai munkában kifejezetten előnyös.
– Mit szeretne inkább, ha az utókor majdan a kultúrpolitikusi vagy inkább az irodalmi munkássága alapján emlékezne önre?
– Nem szoktam ezen gondolkodni. Max Weber-i értelemben a protestáns etika határozza meg a munkához való viszonyomat. Lenin után szabadon: dolgozni, dolgozni, dolgozni.
DOBSZAY JÁNOS – KELEMEN ZOLTÁN
„Én itt már minden »hülyére« szavaztam. Értelmes, világlátott, anyagilag stabil helyzetben lévő embernek szerintem tilos politikai párt közelébe mennie itthon” – mondja a magyar „orr”. HVG-portré.
Dopeman a „Jó arcok”-at, Kocsis Máté a „Zebra” nevű kört vezeti. Na de melyik kört vezetheti Schmidt Mária?
Nem kell már tartós tejet venni, jön a világháború, kivéve Magyarországon – üzeni Orbán. Megnéztük, mi igaz az állításaiból.
Kellemes zenei aláfestés jellemzi, egy mosolygó pap is felbukkan benne.
