Kampánypénzek: már támogatja a Fidesz, amit ellenzékben elutasított
Olyan törvénytervezetet akar újratárgyalni a pártfinanszírozásról a Fidesz, melyet az utóbbi hat évben többször is visszautasított. A korábbi parlamenti ciklusban a korrupció ellen küzdő civil szervezetek több alkalommal is megpróbálták rávenni a pártokat, hogy tegyék nyilvánossá és átláthatóvá a kampányköltéseiket, de a tárgyalások az utolsó pillanatban megfeneklettek. Bár hosszú viták után 2010 februárjában az MSZP beterjesztette a törvényt a parlament elé, a javaslat nem kapta meg a kétharmados többséget: pár hónappal később a szocialisták és a költési limit leszorításáért küzdő Fidesz is milliárdokkal költött többet a kampányra a civilek szerint, mint amennyit a törvény megenged.
A Fidesz és az MSZP közel háromszor, a Jobbik 2,5-szer, a parlamentbe be sem került MDF 1,8-szor többet költött a 2010-es tavaszi választási kampány alatt, mint amennyit a vonatkozó törvények megengednek – közölte az eredményhirdetés után a Freedom House Europe és a Transparency International (TI). A két civil szervezet által készített, a reklámkiadásokat, a rendezvények, a szervezés, szórólapozás költségeit összeszámláló becslés szerint még a nyílt kampányszámlát vezető, a korrupcióellenes küzdelmet hirdető LMP is többet költött annál, amit a Magyar Közlönyben végül nyilvánosságra hozott. A párt a becslést vitatta, mondván a kalkuláció forintosította az önkéntesek munkáját is, akik azonban egy fillért sem kértek (és kaptak) az LMP-től.
Pedig a pártok gazdálkodását szabályozó 1989-es, illetve a kampány szabályait meghatározó 1997-es törvény egyértelműen leszögezi, hogy mennyi állami pénzt kaphatnak a választáson induló szervezetek és jelöltek, illetve megadják azt a limitet, ami fölé semmiképpen nem lehet menni. Ha valamelyik pár mégis többet költ, akkor a gazdálkodásukat ellenőrző Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentése alapján köteles büntetésként a többletköltés kétszeresét befizetni a költségvetésbe. Ennek ellenére az 1997-es szabály bevezetése óta csak néhány kivételes esetben fordult elő, hogy túlköltekezésért jelölteket büntettek meg. Minden jel arra utal, hogy a pártok illegálisan, a korrupciót növelve teremtették elő eddig a kiadásaikat.
Az elmúlt tíz évben több olyan javaslat is a parlament elé került, amely a pártfinanszírozás átláthatóbbá tételét célozta, de a tervezetek többsége még a végszavazásig sem jutott el. Egy ilyen törvény elfogadása a régi és az új alkotmány szerint is kétharmados többséget igényel, 2010-ig a pártok pedig képtelenek voltak megegyezni. A mandátumok kétharmadát másfél éve megszerző Fidesz-KDNP sem állt neki új törvényt kidolgozni. Az idei évre átcsúszott 7 sarkalatos törvény közül kettő a képviselők és a pártok javadalmazását érinti, az utóbbi esetében még a szöveget sem dolgozták ki: Lázár János a Fidesz egri frakcióülését követő sajtótájékoztatón azt mondta, az ötpárti egyeztetésen a Tóbiás József és Puch László MSZP-s képviselők által tavaly decemberben benyújtott tervezetet akarják megvitatni.
„Átláthatatlan szívességek”
A pártok a választások után mindig határidőre elkészítik a beszámolóikat, amiben pár forintos eltéréssel éppen akkora összeget szerepeltettek, amit a törvény megszab. Az ÁSZ eddig mindig elfogadta a nyilatkozatukat, pedig a reklámköltés-méréssel foglalkozó cégek szerint már egyetlen percnyi hirdetés is többe kerül a nagy kereskedelmi tévékben, mint a törvényben előírt jelöltenkénti egymilliós limit. TNS Media Intelligence 2006-os listaáras reklámköltési adatai alapján már hat évvel ezelőtt is 1,5 millió forintba került egy perc reklám. Eötvös Károly Intézet (Ekint) által becsült adatok szerint a pártok a 2006-os kampányra költöttek eddig a legtöbbet: az MSZP 3,1, a Fidesz 2,7 milliárdot.
A 2010-es beszámolója szerint a Fidesz és az MSZP is 404-404 millió forintot költött, miközben a két civil szervezet becslései szerint az előbbinek 1,28 milliárdba, az utóbbinak 1,15 milliárdba került a tavaszi kampánya. A két nagyobbik párt a 2010-es évben – amikor országgyűlési és önkormányzati választás is volt – a hivatalos beszámolói szerint is többet költött, mint amennyi bevétele volt, de még az eladósodásuk sem magyarázat arra, hogyan tudnak milliárdokkal többet költeni a kampányaikra, mint amennyit a törvény megenged. (A jelöltenkénti egymillió, összesen 386 millió felett a pártközpontok is költhetnek egy bizonyos összeget a hatályos törvények szerint, így jön ki 404 millió forintos hivatalos összeg.)
Arra már az ezredforduló után is több korrupcióellenes szervezet figyelmeztetett, hogy a kampányokat a pártok hátterében mozgó cégek, milliárdos vállalkozók pénzelik, akik ezért a kormányra kerülés után viszonzást várnak el a közbeszerzéseknél, állami megbízásoknál. A politikusok többsége ezt háttérbeszélgetéseken el is ismeri – ahogy egy kormányzati forrás a hvg.hu-nak fogalmazott: „ez a magyar politika rezsije” –, eddig viszont csak Gyurcsány Ferenc utalt a nyilvánosság előtt a rendszer működésére.
Az akkori miniszterelnök az Origo kérdésére válaszolva 2009 elején azt mondta, „a pártok finanszírozásának környéke tele van ilyen-olyan szívességekkel, hozzáteszem átláthatatlan szívességekkel. Ezek a szívességek nem jelennek meg a pártok könyvelésében”. Az MSZP az előző parlamenti ciklusban többször nekifutott a kampányfinanszírozási törvény megalkotásának, de az általa, illetve a Fidesz által szabott feltételek miatt nem jött össze a kétharmados támogatás.
A holdudvarból állják a cechet
A korábbi miniszterelnök említette „szívességeken” alapuló pártfinanszírozásról a Hírszerző kampányszakemberekkel beszélgetve kétrészes cikket közölt, amiből kiderült, hogy a pártok rendszeresen trükköznek a költségeikkel. A név nélkül nyilatkozó politikusok a Hírszerzőnek azt mondták, gyakran jóval a kampányév előtt már utalnak pénzt a szórólapokat, plakátokat gyártó nyomdáknak, médiumoknak így a választási időszakban látszólag kevesebbet költenek, hogy megfeleljenek az előírásoknak.
Ugyanakkor a – természetesen név nélkül nyilatkozó – politikusok a cikkben azt is elismerték, hogy ilyen módszerekkel még nem lehet előteremteni a szükséges pénzt, hiszen csak a százezres tömegeket megmozgató kampányzáró nagygyűlés 100 millió körüli összegbe kerül. Így a pénz legnagyobb része a gazdasági holdudvarból érkezik. A témával foglalkozó Figyelőnek is több politikus elismerte, hogy a 2010-es választásokig létezett egy hallgatólagos megállapodás a két nagy párt gazdasági háttéremberei között, amely alapján a túlárazott állami megbízásokból – jellemzően az autópálya-építésekből – kivett milliárdokat szétosztották.
Bár a volt miniszterelnököt leszámítva eddig egy politikus sem vállalta fel nyíltan, hogy milyen alkuk vannak a háttérben, az eddig kipattant botrányok arra utalnak, hogy a pártok hivatalos vagy nem hivatalos pénztárnokai hatalmas összegeket mozgatnak.
Sok hűhó semmiért
A parlament 2010 februárjában próbálkozott utoljára a kampányfinanszírozás átalakításával. Akkor több hónapos sikertelen egyeztetés után az MSZP-s Tóbiás József az Országgyűlés elé terjesztette a Transparency International és a Freedom House által a két nagy párt ötleteiből összedolgozott javaslatot, de az nem kapta meg a Fidesz támogatását, így nem jött össze a kétharmad.
A tervezet – melyet kisebb változtatásokkal a szocialisták tavaly decemberben ismét benyújtottak – teljesen átírta volna az 1997-ben megalkotott, és azóta teljesen elavult kampányfinanszírozási törvényt, amely az egymilliós határt megszabta. Ez az összeg azóta nem változott, pedig az infláció miatt a 15 évvel ezelőtt megállapított keret ma már a töredékét éri: mai áron ez több mint 2,5 millió lenne. A civilek által kidolgozott tervezet a kampányköltés limitjét ötmillió forintra emelte volna, amit a Fidesz akkor elutasított arra hivatkozva, hogy a válság idején nem növelhető a pártoknak jutatott támogatás.
Nemcsak a túl alacsonyan megállapított összeghatárral van gond: bár az ÁSZ mindig elfogadta a pártok jelentését, a számvevők rendszeresen jelezték, hogy a vizsgálat értelmetlen, mert nincs joguk és lehetőségük a valós költéseket felmérni, kénytelenek hinni a hivatalos táblázatoknak. Az ÁSZ jelentések 1995 óta hangsúlyozzák, hogy pártok nem tartoznak a könyvviteli szabályok alá, ezért semmilyen szabály nincs arra, milyen formában kell összeállítani a jelentéseket. Az utóbbi években gyakran előfordult, hogy ugyanazon párt az egymást követő években különböző módon készítette el az elszámolását.
„Az ellenőrzés számára gyakorlatilag az minősül választási költségnek, amit a jelölő szervezet vagy független jelölt annak minősített” – figyelmeztettek a számvevők még 1998-ban, jelezve, hogy a törvény még azt sem határozza meg egyértelműen, hogy mi tekinthető kampányrendezvénynek vagy választási költségnek.
A civilek által még 2009-ben kidolgozott – majd Tóbiás által beterjesztett – törvény bevezette volna a kampányszámla intézményét és tisztázta volna az alapvető fogalmakat. Így a pártoknak a kampány alatt minden kiadásukat erről, a választási iroda és ÁSZ által ellenőrzött számláról kellett volna utalniuk. A plakátokat speciális azonosítóval kellett volna ellátni, a tévéknek, rádióknak, újságoknak nyilvánosságra kellett volna hozniuk a tarifáikat és azt, hogy mennyi reklámot tettek közzé náluk a pártok. Így ki lehetett volna számolni a kampány végén a pártok valós költését. Ugyanakkor rövidítették volna a kampányidőszakot (60 napra), megtiltották volna a kormánynak, hogy a sikereit a választások előtt reklámozza. Azt is meg akarták szabni, hogy mely civil szervezetek, alapítványok kampányolhatnak, nehogy külső segítséggel kerüljék meg a pártok a kampányszámlát.
A tervezetet kidolgozó két civil szervezet még a törvény beterjesztése előtt – az egyeztetések hiábavalóságára hivatkozva – kivonult a pártokkal folytatott tárgyalásokról. Becsléseik szerint végül a 2010-es kampányban az MSZP sem tartotta be a hatályos törvényt. A javaslat a Fideszen bukott meg, mert az összes többi parlamenti párt megszavazta volna: az ellenzéki párt a több hónapos egyeztetés eredményét elutasítva még ősszel saját javaslattal állt elő. Transparency International élesen bírálta a Fideszt, mert a civil szervezet szerint a javaslat olyan választójogi és alkotmányossági kérdéseket vetettek fel, melyek megvitatására a választásokig hátrelevő időben már nem volt lehetőség.
Kis pénz, kis politika
Bár a Fidesznek az új alkotmány hatálybalépéséig kellett volna megalkotnia a párt- és kampányfinanszírozási sarkalatos törvényt, a hvg.hu információi szerint decemberig még az alapvető elveket sem dolgozták ki a kormánypártok frakciói. Pedig Lázár János fideszes frakcióvezető a hvg.hu-nak tavaly szeptemberben még azt mondta, „folynak az egyeztetések, azt gondolom, október közepére láthatóvá válik a javaslat”.
A Fidesz utoljára 2007-ben tette nyilvánossá a párttámogatásokról alkotott álláspontját. Akkor az Ekint és a Nézőpont Intézet koordinálásával egyeztetettek a pártok egy új törvényről, de ahogy 2010-ben, úgy három évvel korábban sem tudtak megállapodni. A Fidesz akkor sem volt hajlandó emelni az egymilliós limitet, Orbán Viktor pedig azt szorgalmazta, hogy a kampány idején egyáltalán ne legyenek politikai reklámok a médiában – csak a hirdetőoszlopokon –, és töröljék el a kampánycsendet. Az akkori ellenzéki párt elnöke azt hangsúlyozta, ha bevezetik a reklámtilalmat, akkor ki lehet jönni az 1997-ben megállapított támogatásból, ám ezt sem az MSZP, sem az SZDSZ nem tudta elfogadni, így megrekedtek a tárgyalások.
A Fidesz által most tárgyalási alapként kezelt Tóbiás és Puch beterjesztette törvény is tartalmazza a limit emelését egyről ötmillióra. A mostani kormánypárt viszont az előző ciklusban eddig egyetlen alkalommal sem járult hozzá elkölthető pénz növeléséhez, és ezzel megakadályozta a pártfinanszírozás átalakítását. Nemcsak a Transparency International és a Freedom House ötletét, illetve előtte a Ekint és a Nézőpont javaslatait utasította vissza, hanem elvetette azt a második Gyurcsány-kabinet által 2006-ban beterjesztett tervezetet is, amely a limit eltörlését javasolta engedve, hogy a pártok ellenőrzött körülmények között annyit költsenek, amennyi pénzük van.
Most viszont a nagyobbik kormánypárt nyitott arra, hogy megtárgyalja a szocialisták által újra benyújtott tervezetet - csakhogy múlt héten az MSZP lépett vissza az ötpárti tárgyalásoktól. Ez a szerepcsere egyszer már lejátszodott: 2001-ben amikor az SZDSZ azt indítványozta, hogy emeljék a 15-20-szorosára a kampánytámogatásra adott állami pénzkeretet, a kormányon lévő Fidesz hajlandó volt támogatni az ötletet, az MSZP viszont elutasította - hogy öt évvel később a limit eltörlésére tegyen javaslatot.
| Húsz év - néhány eset |
- A rendszerváltás óta nyilvánosságra került nagyobb pénzügyi botrányokba rendszeresen belekeveredtek politikusok, pártok. 1993-ban zavaros körülmények közepette adta el az államtól kapott székházát az MDF és a Fidesz, a később csődközeli helyzetbe került, költségvetési pénzekből megmentett Postabankról kiderült, hogy kedvezményes hiteleket adott politikusoknak, irodákat bérelt magas áron az MSZP székházában.
- A közvéleményt az 1996-ban kipattant Tocsik Márta nevéhez kötődő ügy döbbentette rá, hogy a pártfinanszírozással komoly problémák vannak. A jogásznő 804 millió forintos sikerdíjat kapott az állami vagyonkezelőtől, amiből a sajtóban megjelent cikkek, majd az ügyészség állítása szerint 230 milliót egy MSZP-hez, 112 milliót pedig egy SZDSZ-hez közel álló cégnek utalt át az akkori szocialista pártpénztárnok, illetve a szabad demokratákkal kapcsolatot tartó üzletember nyomására. Igaz, a politikust és az üzletembert végül felmentette a bíróság a befolyással való üzérkedés, illetve a zsarolás vádja alól.
- Az 1990-es években sokáig volt téma az 1994-ben furcsa körülmények közepette privatizált Mahir Rt. sztorija is, ugyanis a vállalatot eredetileg strómanoknak látszó személyek vásárolták meg. Mára a cég - élén Simicska Lajossal - a hirdetési piacon tevékenykedő, hirdetési oszlopokkal rendelkező vállalatbirodalommá nőtte ki magát. Ugyancsak a Fidesz környékén feltűnő személyekhez köthetők a cégfantomizálások is, melyek célja a többmilliós köztartozások eltüntetése volt. A vállalatok végül egy török (Kaya Ibrahim) és egy horvát (Josip Tot) állampolgárnál kötöttek ki.
- Még mindig folyik Kulcsár Attila 2003-ban kipattant ügyében egy büntetőper, mert az ügyészség szerint a bróker 1998 és 2003 között a K and H Bank brókercégének dolgozójaként rendkívül magas hozamokat ígérve offshore cégeken keresztül jogosulatlanul forgatta ügyfelek – magánszemélyek és egyes állami vállalatok – pénzét, és ezzel sokmilliárdos kárt okozott. Kulcsárról kiderült, hogy számos politikus ügyfele volt.
- Az előző ciklusban több nagy korrupciógyanús ügy is kihatással volt a kormányzó MSZP és az SZDSZ népszerűségére. A volt szocialista képviselőt, Zuschlag Jánost a Szegedi Ítélőtábla hat év börtönbüntetésre ítélte, mert bizonyítottnak találta a vele szemben felhozott vádakat, miszerint társaival fantomalapítványokon keresztül közpénzt csalt el. A Népszabadság az ügy kirobbanása után 2007 októberében arról írt, hogy Zuschlag hálózata már a 2002-es kormányváltás előtt is hozzájutott állami pénzekhez.
- Szintén az előző ciklusban került előzetes letartoztatásba a főváros VII. kerületét irányító szocialista Hunvald György, akit azzal gyanúsítanak, hogy hivatali idejében a képviselő-testületet megtévesztve egyes vádlottak összességében 360 millió forintnyi csúszópénzért áron alul adtak el önkormányzati ingatlanokat, és rokonoknak, ismerősöknek fiktív szerződések alapján teljesítés nélkül fizettek éveken át havi több százezer forintot. Az ítélet a volt polgármester ügyében folytatott perben a jövő héten várható.
- A volt szocialista főpolgármester-helyettesnek jutatott állítólagos kenőpénzek alapján terjedt el a nokiás-doboz kifejezés. Hagyó Miklós ellen január 11-én nyújtotta be a vádiratot a Központi Nyomozó Főügyészség. A nyomozóhatóság szerint az egykori politikus 1,49 milliárdos kárt okozott a BKV-nak, amikor nyomást gyakorolt a cég vezetőire megszabva, hogyan irányítsák a vállalatot, kikkel kössenek szerződéseket.
- A kormányváltás óta is több zavaros ügyről cikkezett a sajtó. Így többek között a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó Mahír vállalatcsoporthoz tartozó cég tavaly százmilliós megbízást nyert a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől. A Simicska-közeli cégek közé sorolt Közgép Zrt.-t konzorciumvezetőként úgy nyerte meg a Szajol–Püspökladány-vasútvonal építési megbízását, hogy ahhoz kormányzati beavatkozásra is szükség volt: az utolsó pillanatban a nagyrészt EU-s forrásból finanszírozott beruházásra fordítható keretösszeget 24,3 milliárd forinttal megemelték. Az ügyekkel foglalkozó, sajtóban megjelent cikkeknek eddig nem voltak következményei. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Egyre mélyebbre süllyedünk a korrupcióba
Évek óta folyamatosan romlik a helyzet a korrupció szempontjából Magyarországon, mára nagyon súlyossá vált a helyzet – derült ki a Transparency International jelentéséből. Miközben a térség államai javítanak besorolásukon, nálunk most elfogadott, vagy a parlament előtt heverő törvények is tovább növelik a korrupciós kockázatokat.
Megkapta korrupciós osztályzatát a Trasparencytől Magyarország
A korrupció továbbra is mélyen gyengíti a világ túl sok országát, egyes kormányok nem képesek megvédeni polgáraikat a korrupciótól, legyen szó közpénzek elsikkasztásáról, kenőpénzekről vagy titokban tartott döntések elfogadásáról - véli a Transparency International (TI).
Kínos baki a kormány korrupcióellenes anyagában
Véleményezhető a kormány korrupció-megelőzési programja, a kormany.hu-n elérhető anyag azonban félrevezető adatokat tartalmaz. Cikkünk megjelenése után a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál javították a hibát.
Már az ország működését veszélyezteti a korrupció a KIM szerint is
Csak politikus garantálhatja a politikamentességet a közigazgatásban, és nem összeférhetetlen, hogy az önkormányzatok ellenőrzésére hivatott kormányhivatalok vezetői és a polgármesterek egy frakcióban ülnek a parlamentben – mondta egy csütörtöki konferencián a fővárosi hivatal vezetője, aki egyben fideszes képviselő. Az igazságügyi tárca főosztályvezetője szerint fordulóponthoz érkezett a hazai közigazgatás: ha nem lépnek fel a mindent behálózó korrupció ellen, könnyen széteshet az egész igazgatási rendszer. A hivatalvezetők többsége elismerte, hogy a politika nyomást gyakorol a szervezetre, de kerülték a túl forró témát.
