Az összeállításban a közúti vesztegetések felett rutinosan átsikló, bonyolultabb összefüggésekre éhes olvasók kedvéért igyekeztünk a legszövevényesebb és legbotrányosabb ügyek közül válogatni, az idei év ugyanis egyértelműen ezekről szólt. Próbáltunk megemlékezni azokról az újságokról, amelyek idén jeleskedtek a tényfeltárásban, illetve azok kedvéért, akiket az elherdált pénz mértéke érdekel, a sajtó által becsült kárösszeget is feltüntettük. A K-Monitor Közpénzfigyelő Iroda összeállítása.

1. Egy-Másért–Eclipse–kémügy

Kedvencünk az Egymásért Egy-Másért Alapítvány és az Eclipse Informatikai Zrt. szövevényes ügye: őket azért említjük egy lapon, mert mindkét szervezet ezer szálon kötődik a titkosszolgálatok, a rendőrség és a Belügyminisztérium (volt és jelenlegi) felső köreihez, illetve a Nemzetbiztonsági Hivatal idén kipattant kémbotrányához. A több különböző történet az NBH-ügy kirobbanása óta számtalan ponton összeért, de olvasó legyen a talpán, aki ki tudja bogozni a szálakat. Van itt szimpla adócsalás, csempészet, sikkasztás és vesztegetés, de stratégiai beszerzéseknek és egyesületi adományoknak álcázott trükkösebb pénzmosási technikák is, mindenekelőtt pedig titok, titok és titok.

A Figyelő információi szerint a  jobboldalhoz sorolt személyekkel szoros kapcsolatokat ápoló Eclipse Informatikai Zrt. meglepő módon még a szocialista kormány alatt nyert el többmilliárd forintnyi – érthetetlen okokból titkosított – közbeszerzést, majd az elnyert pénz áfáját a gyanú szerint elcsalta. A nyilvánosság kizárását a nemzetbiztonságilag érzékenynek ítélt beszerzések titkosításáról szóló, 143/2004 sz. kormányrendelet tette lehetővé, mely jogszabály a kitűzött cél mellett a titkosszolgálati elit civil életben való boldogulásának elősegítésére is kiválóan alkalmas.

A szintén titkosszolgálati kötődésű Egymásért Egy-Másért Alapítvány karitatív tevékenysége mögé bújva csempészett, és sikkasztott, hiába ítélték azonban az alapítvány egyik vezetőjét hét év szabadságvesztésre, Földesi Szabó László olyan vádalkut kötött a hatóságokkal, amelynek köszönhetően az ítélet elől elszökő és – mondanunk se kell – szintén befolyásos titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkező ex-rendőr most csak házi őrizetben van. És hogy miért, azt feltehetőleg még jó sokáig nemzetbiztonsági és nyomozati érdekekkel indokolt homály fedi, de a hvg.hu  úgy tudja, Földesi vádalkuja mögött a kémügyében megvádolt titkosszolgálati vezetőkkel kapcsolatos terhelő információk állhatnak.

És hogy mit tudunk a nagy magyar kémügyről? Tulajdonképpen semmit, mert az ügy részletei 2040-ig minősített nemzeti adatot képeznek. A gondosan szivárogtatott szereposztás szerint Szilvásy György ex-titokminiszter volna a felbujtó (és kém), Galambos Lajos a kém, Laborc Sándor pedig a bűn pártolója. A Heti Válasz és a jobboldali sajtó az orosz szál után vizsgálódik és államellenes bűncselekményről cikkezik. A HVG az Egymásért és a CBA csoport összefonódásait, a Figyelő továbbra is az Eclipse-szálat boncolgatja, minket pedig az érdekelne igazán, hogy ekkora titkok súlya alatt nem roppannak-e össze a mélyen tisztelt szolgálatok. A kárösszeget az Eclipse-ügy esetében mintegy 2 milliárdra, az Egymásért Alapítványnál 1,2 milliárd forintra becsüli a sajtó, a kémügy által okozott károkba pedig bele sem merünk gondolni.

2. Pintér Sándor és a Civil Biztonsági Szolgálat

Ha már rendvédelem: Pintér Sándor, a belügyi tárca vezetője, korábbi rendőrfőkapitány még az első Orbán-ciklusban betöltött miniszteri posztja után döntött úgy, hogy visszatér a számára már akkor sem ismeretlen üzleti életbe, és tapasztalatait egy - rendvédelmi körökben klasszikusnak számító - váltással a biztonsági piacon kamatoztatja. Pintér kinézte magának, és felvásárolta a Civil Biztonsági Szolgálatot, majd - az [origo] információi szerint - kiterjedt kapcsolatrendszerének köszönhetően hamarosan az ágazat egyik legjövedelmezőbb vállalkozásává fejlesztette a céget, amely szép lassan a vagyonvédelem teljes spektrumát lefedte. 2010-ben Pintér – néhány nappal a választások előtt – eladta a céget egy bizalmasaként számon tartott vállalkozónak, akinek eddigi üzleti pályafutásából nem következik, hogy rendelkezésre állt Pintér vagyonnyilatkozata alapján kétmilliárdra becsült vételár.

Az adásvétel után viszont a cég még a korábbiakhoz képest is megtáltosodott, és a választások óta 11 különféle - a közbeszerzési értesítőben megjelent nyilvános - kiírást nyert el közpénzzel gazdálkodó állami cégek és önkormányzatok őrzésére. Ráadásul nem egy esetben a legdrágább ajánlattal úgy, hogy a többi induló pályázatát érvénytelenítették a „kirívóan alacsony” összeg miatt. Kárösszeg azonban nincs, az elszámoltatási kormánybiztos pedig csak a szocialista kormányzat gyanús ügyleteivel foglalkozik.

3. Kocsis István és az Magyar Villamos Művek (MVM)

Kocsis Istvánról sem 2011-ben kezdtek cikkezni a lapok, már a K-Monitor 2010-es összeállításában is szerepeltek az MVM gyanús offshore ügyletei, amelyek szerint az energiavállalat különböző szerződések alapján nagy összegeket utalt át ismeretlen hátterű offshore cégeknek. A szerződésben vállalt ellenszolgáltatásokat a partnerek nem teljesítették, a pénzt pedig nem utalták vissza. Ezeket az ügyleteket annak idején az MVM könyvvizsgálói jelentése sem hagyta szó nélkül, sőt egy 2008-as belső vizsgálathoz készült jogi szakvélemény a lehetséges büntetőjogi következményekre is felhívta a figyelmet – a jelentés egészét azonban azóta sem ismerjük, hiába nyert pert az adatok kiadásáért az LMP, ugyanis a nyilvánosságra hozott iratból gyakorlatilag minden lényeges információt kitakartak. Az atlatszo.hu emiatt most is perel.  

A szövevényes ügyben több éve tartó nyomozás során sokáig nem volt érdemi fejlemény, azonban idén nyáron az MVM egykori felső vezetése körül is szorulni kezdett a hurok, és végül augusztus közepén meggyanúsították az addig érinthetetlennek hitt Kocsis Istvánt is. A volt MVM-vezér azzal védekezett, hogy az offshore-ügyleteknek nem a közpénzek kiszivattyúzása volt a célja, hanem egy hosszabb távú balkáni regionális terjeszkedési stratégia megvalósítása. Az üzletek meghiúsulásért és a terjeszkedési stratégia lefújásáért Kocsis mindenesetre Gyurcsány Ferencet tette felelőssé. Arra már egy korábbi interjúban hivatkozott, hogy az üzletszerzés során felmerülő „alkotmányossági költségeket” az „offshore konstrukció nyilván jobban kezeli”. Kocsis innentől már nem élvezhette tovább a „nagy túlélő” szerepét: a baloldali és jobboldali politikai elittel egyaránt legendásan jó kapcsolatot ápoló menedzsert a gyanúsítás hírére a BKV éléről is leváltották.

Az üggyel a legtöbbet az Index korábbi munkatársa, az atlatszo.hu jelenlegi főszerkesztője, Bodoky Tamás foglalkozott. A kárérték a sajtóban megjelent becslések szerint többmilliárdos nagyságrendű, ennek ellenére a sztori nincs fent az elszámoltatási kormánybiztos listáján.

4. Gyurcsány Ferenc – Sukoró-ügy

A Sukoró-ügyről annak ellenére is érdemes ejteni pár szót, hogy a Magyar Nemzet éppen három éve írta meg a telekcserét, és az első, ebben az ügyben indult nyomozás is 2009 tavaszán kezdődött. Az idén mégis történt egy olyan fejlemény, amely megkerülhetetlenné teszi a Kaszinóváros ügyének szerepeltetését a 2011-es listán: Gyurcsány Ferenc mentelmi jogát ugyanis hosszas huzavona után felfüggesztette az Országgyűlés, és a volt szocialista kormányfő hivatalos ügyészségi gyanúsítása is megtörtént. A gyanúsítás és a mentelmi jog felfüggesztése hatalmas vitákat váltott ki, egyesek koncepciós eljárást, kézileg vezérelt ügyészséget emlegettek, mások úgy érveltek, hogy a független bíróság dolga Gyurcsány bűnösségének és felelősségének megítélése, hiszen az ügy többi szereplője sem bújhat a mentelmi jog mögé. Az ügy ezen felül ismételten rávilágított az állami ingatlanok értékbecslésének és a kiemelt állami beruházások megítélésének szabályozatlanságára.

Az ügyészségi érdeklődést egyébként egy olyan találkozó keltette fel, amelyen a miniszterelnök meghallgatta a Kaszinóváros befektetőit, akik jelezték, hogy telekcserével szeretnének hozzájutni a kiszemelt földterülethez: azzal, hogy Gyurcsány állást foglalt a csere mellett, a gyanú szerint hivatali visszaélést követett el, hiszen az értékesítés más formáit is számba kellett volna venni, hogy az államot semmiképp se érje kár. Az ügyben a volt miniszterelnök mellett hat embert gyanúsítanak, köztük Tátrai Miklóst, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő volt vezérigazgatóját.

Az ügyről a legtöbbet talán maga Gyurcsány Ferenc írt, de értelemszerűen minden újság rengeteget foglalkozott a sztorival, különösen a Népszabadság, a Magyar Nemzet, az Élet és Irodalom. A feltételezett kárösszeg egyelőre 1 327 millió forint, de ez még csökkenhet, hiszen összesen hat különböző értékbecslés készült - és van, amelyik szerint egyáltalán nem érte veszteség az államot. Az ügy előkelő helyet foglal el az elszámoltatási listán.

5. Simicska Lajoshoz köthető cégek állami megrendelései

A 2011-es listát a regnáló kormánypárt legfontosabb gazdasági háttéremberének tartott birodalomépítésével zárjuk. Simicska Lajos volt APEH-elnököt vélhetően nem kell bemutatni a hvg.hu olvasóinak, és a nevéhez köthető cégbirodalommal is több újság foglalkozott részletesen. Többek között a HVG, a NOL, és az [origo] is megpróbálta feltárni a Simicska Lajos és üzlettársa, Nyerges Zsolt érdekkörébe tartozó vállalkozások hátterét. A szálak rendre egy Walter Heidiger nevű üzletemberhez, illetve egy svájci kisvárosban, Zollikonban található címhez vezettek.

Simicska érdekeltségi körébe tartozó cégekre, köztük a Mahír Zrt.-re idén többször is rámosolyogott a szerencse. Áprilisban a vállalatcsoport irányítása alatt álló egyik cég több százmillió forintos megbízást nyert el a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől: ennyiért kell egy éven keresztül reklámoznia az EU-s támogatásokat. Ehhez képest aprópénz a Magyar Turizmus Zrt.-vel kötött mintegy 22 millió forintos megbízás. Szerencsés véletlen az is, hogy a MüPa is most keresett olyan médiapartnert, amelyiknek országosan terjesztett ingyenes napilapja és hozzá kapcsolódó online felülete van, és nyilván az is véletlen, hogy ennek a feltételnek eleve csak a Simicska érdekeltségi körébe tartozó Metropol felelt meg.

A Nemzeti Vágta kapcsán is helyzetbe kerülhettek Simicskáék: itt a Szerencsejáték Zrt.-tól egy reklámügynökségen keresztül jutottak megrendelésekhez, míg  az MTVA különös szerződésmódosítással kedveskedett nekik: a először 24,9 millió forintról szólt a kiírás (így elég volt egyszerűsített közbeszerzési eljárást lefolytatni), majd két héttel később összegét jelentősen, több mint 100 millió foritra forintra módosították. Ezután már az sem válthat ki különösebb megrökönyödést, hogy a BKV olyan pályázatot hirdetett meg reklámfelületeinek értékesítésére, amelyen csak Simicska-közeli Euro Publicity Kft. lehet a befutó – utóbbi legfeljebb annak fényében lehet érdekes, hogy még a BKV saját cége, a Peron Kft. sem tudja teljesíteni a pályázati feltételeket.

A gazdasági sajtó a Közgép Zrt.-t is Simicska-közeli cégek közé sorolja. A társaság konzorciumvezetőként úgy nyerte meg a Szajol–Püspökladány-vasútvonal építési megbízását, hogy ahhoz – a többi pályázó értelemszerű kizárásán kívül – kormányzati beavatkozásra is szükség volt: az utolsó pillanatban a nagyrészt EU-s forrásból finanszírozott beruházásra fordítható keretösszeget 24,3 milliárd forinttal megemelték. A Közgép érdekeltségébe tartozik az E-OS Innovatív Energetikai Zrt. is, amely sorra nyeri a közpénzből megvalósuló energetikai beruházásokat, köztük legutóbb az újszilvási erőmű megépítésére kiírt 880 millió forintra becsült közbeszerzést. Annak ellenére, hogy a cég eredetileg utolsó helyen végzett a három érvényes pályázat közül, fellebbezésük nyomán a másik két pályázatot mégis érvénytelennek nyilvánították.

Sorolhatnánk még, de minek. Kárösszeg nincs, az elszámoltatási listán nem szerepel.

Lehet, hogy akadnak olyanok, akinek hiányérzete támad a fenti listát olvasva. Valóban sok minden másról is beszélhettünk volna még, ám szerettük volna a legfontosabbnak tartott, és az általunk legjellemzőbbnek vélt eseteket kiemelni. S végtelenségig bővíteni a felsorolást azért sem lett volna értelme, mert attól tartunk, jövőre is lesz miről írni.