Hozz létre egy linket előfizetéssel nem rendelkező barátaid számára

A kormány és az EU: a nemzetközi helyzet fokozódik

Hadüzenetnek tekintik a magyar közjogi rendszer átszabását kritizáló uniós jelentéstervezetet a kormánypártok. A jobboldal a multik irányította unió és a hazai baloldali ellenzék összejátszásának rémképével próbálja fokozni hívei harckészségét.

  • Juhász Gábor Juhász Gábor
  • +${remainingCount} szerző
A kormány és az EU: a nemzetközi helyzet fokozódik

„Az unió egy olyan politikai hatalom, amelyben az állampolgároknak nincs beleszólásuk” – mondott ítéletet munkaadójáról Schöpflin György európai parlamenti képviselő. A közös kasszából jól fizetett brüsszeli fideszes politológus-politikus lesújtó véleményét a Helyi Téma ismertette meg az országgal. Rögtön egy olyan cikk mellett, amiben az ingyenes kormánypárti tömeglap azt feszegette: normális-e a zöldpárti Daniel Cohn-Bendit brüsszeli képviselő? Ehhez képest Győri Enikő államtitkár szinte nyájas volt, amikor a magyar jogállamiságról jelentéstervezetet készítő, 41 éves portugál Rui Tavarest csak lekommunistázta – ami persze az Orbán-kormány néhány kulcsminiszterének állampárti múltját ismerve mulatságos. Ez a jelzőzés nemcsak arra utal, hogy hiányos Győri Enikő tudása Portugália történelméről, hanem arra is, hogy a hívószóval a magyar választóközönség érzelmeire akart hatni az alkotmányjogi vita kapcsán.

A mostani összecsapás nem csak a tudás és az érvek háborúja. Az ugyancsak a zöld frakcióban ülő portugál politikus vihart kavart szövege több ponton is vitatható, finomítható, de a Magyarországra kényszerített brüsszeli gyámságot vizionáló Schöpflinénél árnyaltabb, ami persze el is várható egy uniós dokumentumtól. A Tavares-irat – hivatalosan: az Európai Parlament állásfoglalására irányuló indítvány – leszögezi, hogy az európai közösség nem csupán a demokráciák uniója, de a demokrácia uniója is. Erre hivatkozva kétségtelenül keményen bírálja a magyar közállapotokat, különösen az alkotmányosság helyzetét és a Fidesz–KDNP negyedik alaptörvény-módosítását.

A kormánypártok szerint mindez szimpla politikai támadás: egy balos bölcsész budapesti ellenzéki hátterű beavatkozása Magyarország belügyeibe (Tavarest 2009-ben a portugál Baloldali Blokk juttatta brüsszeli mandátumhoz, és 2011-ben ült át – függetlenként – a zöldekhez). Az összejátszásra „bizonyítékot” is talált a Fidesz. A dokumentum élén álló Petőfi-idézet („Haza csak ott van, hol jog is van”) leplezi le az állítólagos felbujtókat, hiszen – Pelczné Gáll Ildikó uniós képviselő szavaival élve – „Tavares elvtárs”, aki egyébként civilben író és műfordító, nem lehet jártas a magyar költészetben. Az időzítésre is találtak magyarázatot a Lendvay utcában: a rezsicsökkentést ellenző, a multiknak kedvezni akaró Európai Bizottság is ott áll a támadások mögött, meg a frusztrált Európa, amely tehetetlenségében a sikeres Magyarországon tölti ki a dühét. Orbán Viktor miniszterelnök el is magyarázta a felállást a keresztény értelmiségiek múlt heti győri összejövetelén: „itt van egy válságtól meggyötört, kudarcot kudarcra halmozó Európai Unió, itt egy Magyarország, amely minden olyan területen, amelyre az uniónak javaslata, igénye, követelménye van, jól teljesít”. Ebben az olvasatban már-már XXI. századi kisantantként szorítja harapófogóba Magyarországot az unió, amelyet egy kereszténység- és családellenes lobbi igazgat.

ATavares-tervezet számos megállapítása helytálló – legyen szó a rohamtempójú alkotmányozásról, a „magától értetődő válaszokat sugalló” úgynevezett nemzeti konzultációról vagy éppen az egyéni képviselői indítványokra, gyorsított eljárásban születő jogszabályokkal kiüresített törvényalkotásról. Tavares szövege azonban néhol valóban túlzó, például a korábbi alkotmánybírósági döntések hatályon kívül helyezésének jelentőségét felnagyítja. Ezek joghatása megmaradt – nem szűnt meg például a halálbüntetés tilalma –, s részben alkotmánybírói bátorság kérdése, hogy hivatkoznak-e rájuk, mint tette Lévay Miklós, aki a frakcióalapítás kapcsán különvéleményében felidézte az 1998-as MIÉP-döntést (HVG, 2013. május 11.). A Martonyi János külügyminiszter részére szakvéleményt készítő, a negyedik alaptörvény-módosítást lényegében aggálymentesnek minősítő három külföldi alkotmányjogász is megjegyezte azonban, hogy a hatályvesztés fordulat nem a „legszerencsésebb”, s leszögezték, „hatályon kívül helyezés nem lehet visszaható hatályú. (...) Csak jövőbeni helyzetekkel lehet kapcsolatos” (lásd táblázatunkat).

AFidesz számára a hívei szavazókészségét fokozó fenyegetettségérzés fenntartásához jól jött a Tavares-összegzés. A szinte cipollai tökélyre fejlesztett kormányzati válságkommunikáció ostromlott várként mutatja Magyarországot, ami nemcsak a jobboldal szimpatizánsainál, de a bizonytalanoknál is mozgósító erejű lehet, s egyben elvonja a médiafigyelmet például a trafikbotrányról. A kiindulópont szerint Tavares munkája fércmű, amely egy évig készült, mégis tele van tévedésekkel, csúsztatásokkal. Ütős és átfogó kormánypárti cáfolat azonban még nem hangzott el. Lapzártánkig inkább példákat emlegettek a tervezet bírálói, így többen kiemelték a kisebbségek – zsidók, cigányok – korábbinál hatékonyabb védelmét, például hogy gyorsított eljárásban ítéltek el náci karlendítőket. Érv lett az uniós vitákban a tüntetésbetiltás is, Szájer József például így hívta fel erre brüsszeli képviselőtársa, az osztrák szociáldemokrata Hannes Swoboda figyelmét a magyar alkotmányos helyzetről szóló, április közepi parlamenti szóváltásban: „a magyar bíróság az új alaptörvénynek a negyedik módosítása alapján tiltotta be azt az Adj gázt! nevezetű antiszemita motoros tüntetést, amely a holokauszt-emléknapon – amelyet az Orbán-kormány vezetett be – az Élet menete ellen kívánt egy szélsőjobboldali csoport elindítani. Tud-e Ön erről?”

A jelentéstervezet készítője és kritikusai láthatóan különböző síkokon értelmezik a magyar fejleményeket. Tavares a 2010-es kormányváltás óta történteket folyamatnak, rendszerszintű átalakításnak tekinti, míg a magyar kormánypártok mondatonként próbálják bizonyítani az igazukat. Ráadásul sokan – minden politikai oldalról – csípőből tüzelnek, a reakciók alapján úgy tűnik, mintha nem ugyanazt a dokumentumot olvasták volna. Az uniós alapelvek megsértésének kockázatáról valóban értekező jelentéstervezetben szó sincs például a Magyarország elleni gazdasági szankciókról, valamiféle totális uniós pénzzárolásról, sem pedig az ország brüsszeli szavazati jogának megvonásáról. De az MSZP-képviselők sem lehettek alapos olvasók, hisz nyomban leszögezték, hogy nem támogatnának olyan jelentést, amely a magyar lakosságot sújtó következményekhez vezetne.

Kormánypárti demonstráció
Túry Gergely

Mindezek a lehetséges szankciók nem jelentenek reális veszélyt, gyakorlatilag csak teljes uniós egységfront tudná megvonni Magyarország tagállami jogait. Az Európai Parlament kétharmados és az Európai Tanács négyötödös többsége kellene már ahhoz is, hogy a magyar jogsértés veszélyét megállapítsák, a bonyolult procedúra későbbi szakaszában pedig a tanács teljes egyetértése lenne szükséges Magyarország elmarasztalásához. Arról nem is beszélve, hogy Ausztria is „túlélte” az unió akkori 14 másik tagállamának kiközösítés jellegű szankcióit 2000-ben, amikor az Osztrák Szabadságpárt kormányra kerülése miatt karanténba akarták szorítani Bécset. Jellemző, hogy akkor, vagyis az első Orbán-kormány idején, amikor Magyarország még csak vágyakozott a tagságra, a budapesti külügyi vezetés nevében Németh Zsolt államtitkár úgy vélekedett, fontos, hogy az osztrák politikát az unióban szokásos normák határozzák meg.

Tavares jelentéstervezete egyébként megjegyzi, hogy „ezen állásfoglalás nemcsak Magyarországról, hanem elválaszthatatlanul az Európai Unióról mint egészről is szól”. A közös értékek védelmét nyomatékosító ajánlások egy része hangsúlyozottan valamennyi tagállamnak címzett, az Európai Bizottsághoz intézett mondatok pedig Magyarország megfigyelésére, és nem a büntetésére szólítanak fel. A budapesti hatóságokhoz szóló ajánlások megfogalmazása viszont valóban szigorú, például késedelem nélküli végrehajtást követelnek az „élő parlamentáris rendszer” érdekében, vagy hogy az Alkotmánybíróság visszakapja jogát „valamennyi jogszabály” felülvizsgálatára.

Ezt az unió aligha vívja ki. A korlátlan politikai mozgásszabadsághoz szokott magyar kormánypártok láthatóan nehezen viselik, hogy a közös parlamentet nem a fülkeforradalmárok kétharmada uralja. A „nemzeti együttműködés rendszerét” azonban a megosztott ellenzék által megszólítani eddig képtelen választók helyett Brüsszel nem válthatja le.