hvg.hu: Hogyan alakult az EU-ban a menekült- és a bevándorlási politika a 2000-es években?

Yves Pascouau: Az EU bevándorlási és menekültügyi politikája az Amszterdami szerződéssel kezdett kialakulni, ami 1999-ben lépett életbe. (Korábban minden menekültekkel és bevándorlókkal kapcsolatos kérdésről a tagállamok kormányai döntöttek – a szerk.) Ennek három pillére van: az első a külső határok védelme, a második a menekültügy, a harmadik pedig a legális migráció. Az együttműködés leginkább a határok ellenőrzésénél érezhető, míg a legális migráció az, amely a legkevésbé fejlett. Amikor megszületett a szerződés, nagyok voltak az ambíciók, de aztán 9/11 és az európai terrortámadások megakasztották a folyamatot (Nicolas Sarkozy elnöksége idején például volt francia próbálkozás az uniós szabályozás megváltoztatására, hogy minden ország maga dönthesse el, milyen feltételekkel enged be valakit a területére, és hány embert vesz fel. Sarkozy leginkább az EU-n kívüli országokból származó házastársak felvételét akarta szigorítani – a szerk.).

Yves Pascouau

eesc.europa.eu

hvg.hu: A londoni vagy a madridi bombatámadás mennyiben változtatott a bevándorlókkal és a menekültekkel szembeni gyakorlaton?

Y. P.: Úgy fogalmaznék, hogy megváltozott a megközelítés. Korábban a szabadságot helyezték előtérbe, ma viszont egyre inkább a biztonságot.

hvg.hu: Konkrétumok szintjén ez mit jelent?

Y. P.: A jogi eszköztárat tekintve elfogadták a Schengeni határ-ellenőrzési kódexet és a vízumkódexet. A technológiai oldalon létrejött az adatmegosztást megkönnyítő Schengeni információs rendszer és az Eurodac rendszer (amely a menedékjogot kérők és az illegális bevándorlók ujjlenyomatainak összehasonlítására szolgál – a szerk.), valamint a vízuminformációs rendszer (ami megkönnyíti a vízumok és a vízumkérők ellenőrzését  a szerk.). Ezen kívül az operatív oldalon nagy hangsúlyt kapott a külső határok biztonságáért szavatoló Frontex (az ügynökséget az elmúlt években többek között az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is kritizálta, mivel határvédelmi akciói – és az illegális határátlépők kitoloncolása – alatt nem tartja tiszteletben az emberi jogokat – a szerk.).

hvg.hu: A Charlie Hebdo szerkesztősége elleni tavalyi támadás milyen irányba viheti a menekült-, illetve bevándorláspolitikát Európában?

Y. P.: Szerintem hatalmas hiba összemosni a bevándorlást a terrorizmussal: ebben a konkrét esetben is francia állampolgárok követték el a támadást, és azon milliók között, akik hazájuk elhagyására kényszerülnek, nagyon kevés terroristát találunk. Az a baj, hogy mivel a terrorizmus és a bevándorlás is a belügyminiszterek alá tartozik, a mostani helyzetben – amikor sokan úgy érzik, nincsenek biztonságban – összemossák a két területet. Pedig tudomásul kellene venniük a törvényhozóknak is, hogy a bevándorlásnak csak egyik aspektusa a belügyi kérdés, ez pedig a határvédelem. Ezen kívül vannak munka-, oktatás- és családügyi szempontok, valamint ne felejtsük el azt se, hogy a menekültek nemzetközi védelemre jogosultak. Utóbbiak egyike sem biztonságpolitikai kérdés, ezért nem is lehet a megítélésüket akként kezelni.

hvg.hu: A döntéshozók nyilván tudatában vannak ennek, akkor miért nem ennek megfelelően cselekszenek?

Y. P.: Az a baj, hogy a populista pártok hatása nagyon erős ma Európában. Ma nem olyan a helyzet, hogy konstruktív vitát lehessen folytatni a bevándorlásról. A gazdasági válság még mindig sokak életére kihat, a populisták az idegenek ellen hergelik a választókat, a pártok maradék része pedig úgy érzi, hogy a populista pártokkal vitába szállni károsan érintheti őket. 1999-ben, amikor az Amszterdami szerződés életbe lépett, még teljesen más volt a helyzet: akkor 15 tagállama volt az EU-nak, erős volt a gazdaság és a legtöbb tagállamban a szociáldemokraták voltak hatalmon – azóta viszont egyre inkább konzervatív túlsúly van Európában. Az Amszterdami szerződés életbe lépése óta eltelt években egyre inkább előtérbe kerültek a biztonsággal kapcsolatos félelmek, a válság pedig tovább növelte az idegenellenességet. EU-s szinten ez azért fontos, mert a tagállamok attitűdjei minden esetben befolyásolják az uniós politikát. Hozok egy példát: Manuel Valls francia miniszterelnök múlt héten azt mondta, nem hajlandó támogatni a menedékkérők tagállamok közötti elosztását szabályozó kvóta bevezetését. Ez nyilván egy olyan kijelentés, amivel már a decemberi választásokra készül. És ebből is jól látszik, hogy a nagy pártok nem akarnak pozitív módon viszonyulni a bevándorlás kérdéséhez, mert azzal szavazatokat vesztenek, és a szélsőjobbot erősítik. A szélsőjobb megmérgezi tehát az egész vitát, és megnehezíti ezzel az uniós politika működését.

AFP

hvg.hu: Az Európai Bizottság által javasolt kvóta számít egyáltalán valamit? Nekem úgy tűnik, hogy évi húszezer menekült garantált felvételével nem erőltette meg magát túlságosan az EU.

Y. P.: Persze, ha megnézzük, hogy milyen mértékű humanitárius problémák vannak ma a világban, akkor tényleg nem elegendőek ezek a kvóták. De a mostani politikai helyzetben lehetetlenség ennél többel előállni. Viszont azt is meg kell jegyezni, hogy az Európai Bizottságot és Jean-Claude Juncker bizottsági elnököt dicséret illeti azért, hogy előállt az áthelyezési programmal meg a kvótákkal, holott ez egyáltalán nem volt a tagállamok napirendjén. Most tehát megvannak a számok arról, hogy mely ország mennyi menekültet fogad be, de nem tudom, mi lesz ebből az egészből, mert úgy érzem, Franciaország hátráltatja ezt a folyamatot, és rövid vagy középtávon nem hiszem, hogy látni fogunk komolyabb sikereket. Hamarosan elindul a kérdésben egy magasszintű politikai párbeszéd, és meglátjuk, hogy valamelyik partner, legyen az a soros elnökség, a Bizottság, vagy valamelyik tagállam, képes lesz-e meggyőzni a többieket, hogy szükség van az áthelyezési programra. Szerintem a Bizottság teljesen kihasználta a számára adott lehetőséget és időkeretet, hogy valami konstruktívat tegyen le az asztalra. (Pascouau és António Vitorino egykori uniós biztos közös tanulmányukban arra hívják fel a figyelmet, hogy Junckerék egy okos politikai húzással lehetővé tették az Egyesült Királyságnak, hogy szerződésben biztosított kimaradási lehetősége révén kivonja magát a szerződés hatálya alól, míg a minősített többség előírásával a kvótákat ellenző Magyarország ellenében is el tudnák fogadni a programot. A kvóták mellett a Bizottság szeretné, ha elindulna többek között egy vita a menedékkérelmek közös uniós elfogadásáról – a szerk.) A közeljövőben azonban a Bizottságnak nem nagyon lesz még egyszer lehetősége arra, hogy megsürgesse a folyamatot. Ha pedig Franciaország megmakacsolja magát, akkor csakis abban az esetben lesz kvótarendszer és áthelyezési program, ha az a tagállamok közötti egyezségekre épül, és az vesz részt benne, aki beleegyezik – de az már nem lesz uniós szintű politika.

hvg.hu: De optimális megoldás egyáltalán a kvótarendszer? Mi van például, ha valamelyik menekült a családi kapcsolatai, képzettsége vagy nyelvtudása miatt például jobb helyen lenne Svédországban, a kvóták miatt mégis Magyarországon köt ki? Az ilyen helyzetekkel lehet valamit kezdeni?

Y. P.: Nem szabad ennyire előrerohanni. Még csak ott tartunk, hogy a Bizottságban előzetesen meghatározták azokat a kvótákat, amelyek a tagországok GDP-je, népessége, az aktuális munkanélküliségi ráta, valamint a korábban befogadott menekültek száma alapján változnának (ez összesen 20 ezer menekültet jelentene, Magyarországra feltehetőleg 307 fő jutna – a szerk.). Ezek közül is a GDP és a népességszám a legmeghatározóbb. De ez még csak egy tervezet, a kritériumok változhatnak, és még nem döntöttünk arról sem, hogy mit csináljunk egy olyan helyzetben, amikor az adott menekült mondjuk nem abban az országban marad, ahol a kvóta szerint lennie kellene. Nagyon hosszú ez a döntési folyamat, és még nem vagyunk a végén.

hvg.hu: Ha nem lenne ennyire problémás a politikai helyzet, akkor mit mondana, mi lenne az optimális megoldás a menekültkérdésre? Mennyi embert kellene Európának felvennie?

Y. P.: Biztos, hogy a következő években többen érkeznek, mint korábban: Irak és Szíria nagyon nem stabil, Líbia is lassan bukott állam lesz, szóval milliók fognak menekülni az életüket féltve. Éppen ezért támogatnunk kell azokat az országokat, amelyek az EU-n kívül, a konfliktuszónák mentén nagyobb számú menekültet vesznek fel. Ha csak a számokat nézzük: négymillió ember hagyta el Szíriát a háború miatt, ami, csak az összehasonlítás végett a magyar lakosság negyven százalékának felel meg. Ezeknek az embereknek most kb. 95 százaléka Libanonban, Törökországban, Jordániában és Egyiptomban van. Az EU már most is ad ezeknek az országoknak anyagi támogatást, és ezt folytatnia kell.

hvg.hu: Bízhatunk abban, hogy azok az emberek, akik Európában mint menekültek élnek, hazatérhetnek valaha?

Y. P.: Amíg tart a háború, addig ezek az emberek semmiképpen nem fognak hazatérni. Ezért is kell abban gondolnunk, hogy az EU miként tudna fellépni, hogy stabilizálja a helyzetet a konfliktuszónákban. Ha Franciaország például nem avatkozik be két évvel ezelőtt Maliban, akkor feltehetőleg még nagyobb lenne ma a menekülthullám. Készen kellene állnunk arra, hogy az Európai Unió egyként lépjen fel a külpolitikai kérdésekben. Ha mi nem tesszük, akkor más sem fogja megtenni. Az Európai Unió valószínűleg képes lett volna például arra, hogy Basar el-Asszádot rávegye, ne indítson háborút a saját népe ellen.

hvg.hu: Orbán Viktor a nemzeti konzultációjában azt írja, hogy szigorúbb szabályozást szeretne, mint az Európai Unió. Őrizetbe vetetné az illegálisan határt lépő „bevándorlókat”, és a lehető leggyorsabban visszaküldené őket a hazájukba.

Y. P.: Ha Orbán szembe akar menni az EU-s szabályozással, akkor két dolgot tehet: vagy meggyőzi a többi tagállamot, hogy változtassák meg az uniós törvényeket, vagy számolnia kell az Európai Unió Bíróságának szankcióival. Jelen esetben nagyon nehéz egy ennyire tág témánál és ilyen általánosító kijelentéseknél megmondani, mi lenne az, ami Orbán Viktor elképzeléseiben konkrétan jogot sért, és mi az, ami nem. De arra azért érdemes felhívni a figyelmet, hogy a menedékkérők nem azért lépik át illegálisan a határt, mert törvényt akarnak sérteni, hanem azért, mert egy háború elől menekülve az emberek többsége nem tud elmenni a konzulátusra, hogy ott vízumért folyamodjon. És az se járható út nekik, hogy utazási irodától vegyenek jegyet, és turistákhoz hasonlóan közelítsék meg Európát. Általában az illegális határátlépés az egyetlen módja annak, hogy biztonságba helyezzék magukat. A nemzetközi jog éppen ezért nem engedi, hogy büntetőjogilag eljárjunk a menekültekkel szemben, csak azért, mert illegálisan lépték át a határt. Megérkezve aztán ezek az emberek menedékkérelmet adnak be, és ha ezt nem kapják meg, akkor a fogadóállam dönthet úgy, hogy hazaküldi őket, de csakis akkor, ha biztonságosnak ítélt országból jönnek. Máskülönben a hazaküldésük nincs összhangban az uniós joggal, és nem engedi az emberi jogok európai egyezménye sem.

hvg.hu: Ha Orbán Viktor azt mondja, hogy Magyarország befogadja a kvóta szerinti alig több mint háromszáz embert, de ennél több embert semmilyen körülmények között sem, azt megteheti?

Y. P.: Persze, de ez nem ilyen egyszerű. Ha úgy is döntenek a hatóságok, hogy valaki nem menekült, akkor is ki kell adniuk egy kiadatási parancsot, ami önmagában is egy bonyolult folyamat. Ezt azon is látni lehet, hogy az EU-ban csak 39 százalékát küldik valóban haza azoknak, akikkel szemben kiadatási parancs van életben. De persze, ha egy ország úgy dönt, hogy mindenkit haza akar küldeni, akit csak tud, akkor megteheti. Ő maga dönti el azt is, hogyan és milyen eszközökkel csinálja ezt.

hvg.hu: A fideszes Rogán Antal nemrég arról beszélt, vissza kellene térni a 2012 előtti szabályokhoz, és az illegális bevándorlókat őrizetbe kellene venni.

Y. P.: Ha valaki azért érkezik Európába, mert korábban nem tisztelték az emberi méltóságát, vagy féltenie kellett az életét, arra nem hiszem, hogy az lenne az adekvát válasz, hogy őrizetbe helyezzük. Nem beszélve arról, hogy vannak nemzetközi szabályok, amelyek nem engedélyezik ezt.

MTI / Kozticsák Szilárd

hvg.hu: De az nem önkényes valamelyest, hogy mely országot tekintjük biztonságosnak? Koszovó például az, és az uniós tagállamok gyorsított eljárással haza is küldik az ideérkező koszovóiakat.

Y. P.: Tény, hogy Európának ez a része vízummentességet kapott, így nagy számban érkeznek innen emberek, hogy Európában menekültstátuszt kérjenek. Elég nyilvánvaló, hogy Koszovó nem Szíria. Itt is vannak persze emberek, akik védelmet igényelnek, de jóval kisebb számban.

hvg.hu: Mennyire nyilvánvaló Európában a bevándorlók és a menedékkérők közötti különbség? Magyarországon a nemzeti konzultáció mintha teljesen összemosná utóbbiakat azokkal, akik bár nincsenek életveszélyben, egy jobb élet reményében, dolgozni vagy esetleg tanulni jönnének Európába.

Y. P.: Ez Európa-szerte hasonló, hiszen se a politikusok, se az újságírók nem tesznek különbséget aközött, hogy vannak a menekültek, akiknek az emberi jog értelmében menedékjogot kell adnunk, és a bevándorlók, akik bizonyos esetekben szintén maradhatnak az országban, de nem feltétlenül.

hvg.hu: Ennyire könnyű őket összekeverni? Képlékenyek a határok migráns és menekült között? Vagy csak direkt összemossák őket?

Y. P.: Teljesen nyilvánvalóak a határok: ha valakit nem üldöznek, vagy nem áll fenn a veszélye, hogy üldözzék a hazájában, akkor az az ember nem menekült. Menekült például, aki a háború elől menekül, mondjuk, Szíriából, de menekültek lehetnek a koszovói romák is. Aztán van egy másik kategória, amely azokat az embereket foglalja magába, akiket nem üldöznek, de szeretnének egy jobb életet egy új országban. Ezek az emberek a migránsok. Ők vagy kapnak letelepedési engedélyt, vagy nem. Ha nem kapnak, akkor vissza kell őket küldeni a hazájukba. Ennyire egyszerű az egész. Ha egy politikus keveri a kategóriákat, az direkt van. És így jön létre a mostanában annyira közkedvelt „bevándorló” kategóriája, amely egyet jelent szerintük a potenciális terroristával, és akiről azt mondják, nincsen helye Európában.

(A HVG eheti száma részletesen foglalkozik azzal, hogy az egyes európai országok miként kezelik a menekültkérdést.)