Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Lendvai Ildikó az InfoRádió Aréna című műsorának volt a vendége, ott beszélt a jövő április választásról és az ehhez kapcsolódó kérdésekről. Tétnek gondolja azt is Lendvai, hogy milyen konstrukcióban folytathatja a magyar baloldal.
Igen, le lehet esni a színpadról, be lehet gurulni a zenekari árokba, de mégsem ezt tartom a legnagyobb tétnek, bár nyilván nagyon fontos, hanem ennek a társadalmi következményeit. Minden felmérés és személyes tapasztalataink is azt igazolják, hogy Magyarországon, még egyébként az uniós országok adataival is összehasonlítva iszonyatos fontos érték a társadalmi igazságosság értéke. A legjobban a nagy társadalmi különbségek, pontosabban az igazságtalan különbségek szoktak fájni.
A Fidesz-kormányok intézkedései közül Lendvai egyetértett az államadósság és a deficit csökkentésére tett törekvésekkel, ám utóbbihoz hozzátette, hogy túl nagy áldozatot követelt az egykulcsos személyi jövedelemadó miatt.
Lendvai Ildikó kijelentette, akkor sem működne együtt az MSZP a Jobbikkal, ha ez volna a kormány leváltásának kulcsa. „Nem elég egy kormányt megbuktatni, utána kormányozatlan országban maradhatunk. A kormány megbuktatása azért kell, hogy egy másfajta ország, egy másfajta kormány legyen. Ha a Jobbikkal együtt lehet ezt megtenni, az azt jelenti, hogy utána a Jobbikkal együtt kell kormányozni.” Szerinte a múltbeli elvadult kijelentéseken és a régi antiszemita, cigányellenes vonulatokon túl a két párt programja sem összeegyeztethető.
A Jobbik keleti, Putyin irányú orientációban gondolkodik, mi nem. A Jobbik híve a Paks II. beruházásnak, méghozzá orosz részvétellel, mi nem. A többi demokratikus pártnak ennek felülvizsgálatával kellene kezdenie. Ugyan már nem éget uniós zászlót, de euroszkeptikus, vagy legalábbis a közös döntések számát ritkító alapállást foglal el, mi nem. A szociálpolitikájában benne van ugyanaz a kirekesztés, amit egyéb emberi jogi politikájában sem kedvelünk. Szűkítené a pénzbeli családi pótlékban részesülők körét, inkább adókedvezmény-rendszerrel támogatná a családokat, pont úgy, ahogy a Fidesz. Mi nem. A Jobbik vetette fel, hogy a szakmunkásképzésben nem kell ennyi közismereti tárgy. Mi fordítva gondoljuk. (…) Egy demokratikus pártokból és a Jobbikból álló kormány hat hét alatt fölbomlana. Akkor meg ki a csuda jöhetne vissza? Ismét egy Fidesz-kormány, nem rövid időre.
