Bayer Zsolt tovább hirdeti: a Fidesz lépjen ki az Európai Néppártból, Weber pedig nyomorult ember

Kifelé, de gyorsan! Ez Bayer Zsolt hétfő reggeli vezércikkének a címe, írását pedig azzal kezdi, még a parlamentben is téma lett, „amiért annak neveztem Manfred Webert, ami: gyáva sz…rjankónak”. Bayer leírja:

Weber nyomorult ember.

„Már abban az értelemben, hogy az ember bizony nyomorulttá válik, ha soha nem mondhatja ki őszintén azt, amit gondol.” A jelen állapotokat Bayer a kommunizmushoz hasonlítja, ahol „a senkiházik hatalmáról mindenki és mindenek felett, s a tehetséges, ambiciózus, törekvő, valamire jutni akaró emberek előbb-utóbb beadták a derekukat. Hogy előrejussanak, hogy megvalósíthassák álmaikat. Megtanultak hallgatni, hazudni, az elvárásoknak megfelelően beszélni, aztán beléptek a pártba is, ha nagyon muszáj volt, és azt hazudták maguknak, ez még belefér. Persze lehetett azért mást is csinálni. Hogy aktuálisak legyünk, például lehetett új politikai mozgalmat, pártot is alapítani, mondjuk a Fideszt.”

Szerinte a „Nyugat nyomorultjai”, köztük Manfred Weber nem ezt az utat választották, hanem „megtanultak hazudozni, sunyítani, lapítani, megtanulták elárulni elveiket, gondolataikat, hitüket és barátaikat, és hogy meg ne bolonduljanak, megtanultak hazudni önmaguknak is. Így lettek jó káderek, magas polcra várományos, kifogástalan politikusok”.

Vagyis – Bayer szerint – gyávák és becstelenek, kijelentik, hogy nekik immáron a mi szavaza­tainkra sincs szükségük, nem akarnak a mi szavazatainkkal bizottsági elnökök lenni.

Írását a publicista úgy zárja, hogy:

Nos, Weber „úr”, itt van végre egy közös pont, végre valamiben egyetértünk: mi sem akarjuk, hogy maga a mi szavaza­tainkkal legyen bizottsági elnök. Maga ugyanis az, ami. És kénytelen vagyok megismételni önmagam: kifelé, de azonnal ebből a mocsárból! Nem lehet sokáig ilyen gyáva gazemberek között elvszerűnek, önazonosnak maradni. Kifelé a néppártból, de gyorsan!