Teljesen rendben van, ha Orbán Viktor nem kér a Pride-ból, de ne erőltesse rá mindenkire az ódzkodását, csinálja a négy fal között. Lehessen már egyet nem érteni, de közben hagyni egymást békében. Vélemény.
Valahol az Astoria és a Ferenciek tere között tör rám a vigyorgás, az az önkéntelen fajta, tulajdonképpen azóta is töretlen. Évek óta magyarázom külföldi ismerőseimnek, hogy a magyarok sajnos ritkán mennek az utcára, fásult nemzet vagyunk, apolitikusok, beletörődők, másfelé nézők. Erre most egyenes háttal, előretekintve, vigyorogva poroszkálunk a rekkenő hőségben minimum százezren, de lehet, hogy dupla annyian. Köztük én is a barátaimmal és a családtagjaimmal. Szivárványszín vigyorgásba burkolódzó békés tömegben hullámzunk.
A tévedéseim napja volt ez. Jócskán vesztettem például a barátaimmal játszott részvételiszám-tippversenyben. Valami óriási számmal szerettem volna sokkolni őket, a Pride korábban jellemző harmincezres méretéhez képest bemondtam az ötvenezret, annál pedig minimum kétszer, háromszor annyian voltunk. És tévedtem a rendőrséggel kapcsolatban is.
Veszélyt jelent a német demokráciára az alkotmányvédelmi hivatal hároméves vizsgálódásai alapján a szélsőjobboldali AfD, a betiltása azonban közel sem biztos, és visszafelé is elsülhet. Kik az igazi és kik a papírnémetek a párt szerint?
Sok emberéletbe fog kerülni, de a pacifizmus nem vezet békéhez Putyinnal szemben – figyelmeztet az egyik legbefolyásosabb német politikatudós.
