Voksturista előrejelző rendszert állított össze Kapitány Balázs demográfus, aki szerint 32 településen van reális veszély arra, hogy olyan emberek is leadhassák a szavazatukat az április 3-i országgyűlési választáson mind az egyéni jelöltre, mind pedig a pártlistára, akik nem Magyarországon élnek.

A szakember elemzésében arra jutott, hogy a voksturizmussal veszélyeztetett településeken összesen 21 ezer szavazópolgár él, közülük 4000-4500 lehet voksturista, azonban az érintett települések elhelyezkedéséből azt a következtetést vonta le, hogy „a jelenség mögött valószínűleg nem tudatos, felülről történő politikai célú, országos szervezés állhat, ugyanis akkor nem ezeken a településeken és választókerületekben, hanem kicsit odébb, már kétesélyesebb OEVK-kban jelentek volna meg tömegesen voksturisták”.

Kapitány elemzésében kiemelte, hogy a voksturisták szavazatai csupán két választókerületben (Szabolcs-Szatmár-Bereg 4-es, Hajdú-Bihar 4-es) befolyásolhatnak, ezek azonban korántsem billegő, hanem stabilan fideszes körzetek.

Kapitány összesen négy Facebook-posztban mutatta be elemzésének eredményeit, aminek elkészítéséhez több adatsort is figyelembe vett, például: népszámlálás adatai, választási statisztikák, népességnyilvántartó, településszintű fogyasztási adatbázisok).

A szakértő szerint ahhoz, hogy csalni lehessen a határon túli szavazókkal a következők szükségesek:

• Az adott településen élő jelenlegi szavazók száma túl magas kell legyen ahhoz viszonyítva, mint ahány szavazópolgár kellene, hogy éljen a településen. Kapitány első viszonyítási pontként a 2011-es népszámlálást használta, az akkori adatokból szűrte le, majd vezette tovább a halálozási és belföldi vándorlási adatok alapján, hogy az adott településen mi lenne a szavazópolgárok „elvárt” száma. A számításnak a szakértő szerint is vannak pontatlanságai, azonban kiemelte, hogy ha valahol a szavazók száma 15 százalékkal meghaladja az általa a népszámlálási adatokból levezetett számokat, akkor ezen településeken reális az esély a voksturisták megjelenésére.
• Azonban csupán a szavazók számának megugrásából nem lehet következtetni voksturizmusra, ehhez még szükséges néhány tényező. Például hogy a településen élő szavazók tíz százaléka határon túli is kell legyen. (Kapitány elemzésében az számít határon túlinak, akinek születési helye nem szerepel a magyarországi települések listáján.)

Ha ez a két feltétel fennáll, az sem zárja ki azonban, hogy nem voksturistákról, hanem ténylegesen az adott településekre beköltöző, valójában ott is élő határon túliakról van szó. A kérdés tehát úgy áll meg, hogy hogyan lehet megállapítani, hogy valaki helyben él-e vagy sem. Kapitány posztjában kiemelte, hogy ő elemzésében a víz- és az áramfogyasztás trendjeinek változása jelentette a kulcsot ennek megállapításakor.

Ugyanis Magyarországon a jelenleg elérhető adatok szerint 2010 óta hat százalékkal nőtt a háztartási vízfogyasztás, vagyis ha egy adott településen az egy szavazópolgárra eső vízfogyasztás nem követi ezt a trendet, akkor ez utalhat arra, hogy olyan emberek jelentek meg a településen, akik nem élnek ott. Ugyanakkor Kapitány szerint annak a lehetőségét sem lehet kizárni, hogy a beköltözők csupán nem szeretnek mosakodni.

Ugyanezen elv mentén érdemes megnézni az áramfogyasztási trendeket is: 2010 óta országos szinten öt százalékkal növekedett a háztartási áramfogyasztás. Ha azonban azt látjuk, hogy egy településen az egy főre eső áramfogyasztás nem követi ezt a trendet, mégis több új bejelentett lakót látunk, akkor két opció lehetséges Kapitány szerint:

• az adott településre olyan határon túli magyarok költöztek be, akik nem szeretnek sem mosakodni, sem áramot használni, vagy
• ezek a mosakodást, illetve áramot sem szerető határon túli magyarok nem is élnek ott.

Utóbbi verzió azt jelenti, hogy az adott településen magas a fiktív lakcímbejelentések száma, vagyis magas a voksturizmus kockázata is.

Kapitány két település, a szabolcsi Barabás és a zalai Pókaszepetk példáján keresztül mutatta be elméletét. Mint írta, mindkét településen 753 választópolgár volt a választói névjegyzékben 2022. januárjának végén, azonban az adatsor meglátása szerint csak Pókaszepetken stimmel, ott ugyanis nagyjából annyi választópolgár szerepel a névjegyzékben, ahány Kapitány számításai szerint az előző népszámlálás, valamint születések, halálozások, költözések számából továbbvezethető. Kiemelte, hogy a pókaszepetkiek 98 százaléka a magyarországi településjegyzékben szereplő települések valamelyikén született, valamint az országos trendeknek megfelelően változott a településen a víz-, illetve áramfogyasztás is. Vagyis itt minden rendben.

Más a helyzet Barabáson, ahol Kapitány elemzése szerint sokkal több a szavazópolgár, mint ahány a 2011-es népszámlálás, valamint a születések, halálozások és költözések számából következtethető lenne. Ennek ellenére viszont a víz és áramfogyasztás is visszaesett a településen. Sőt a Barabáson élő választók egy része olyan településen született, ami az országhatárokon túl van. Kapitány következtetése szerint a településen bejelentett szavazók mintegy 25-30 százaléka fiktív, vagyis nem lakik ott. Ezen a településen reális a veszélye annak, hogy a valójában nem itt élő, de ide bejelentett lakók megjelenjenek a választáson.

Kapitány Balázs posztsorozata itt, itt, itt és itt érhető el.

Kapitány Balázst szerettük volna megszólaltatni cikkünkben, azonban a Központi Statisztikai Hivatal munkatársai nem beszélhetnek a sajtóval a KSH kommunikációs osztályának engedélye nélkül, amely cikkünk megjelenéséig nem engedélyezte a nyilatkozatot. 

Borítóképünk az MTI fotója, még 2015-ben készült Kapitány Balázsról.