A Tisza Párt szombati kongresszusán bejelentették, hogy előválasztáson indulnak majd a jelöltjeik, akikről így a szavazók dönthetnek. Hétfőn Hadházy Ákos független képviselő arról írt, hogy szívesen indulna ő is az előválasztáson, Magyar Péter viszont arról beszélt, hogy nincs alku az óellenzékkel (bár név szerint nem sorolta közéjük Hadházyt).
Hadházy után Tordai Bence is megszólalt ez ügyben, a Facebookon úgy fogalmazott, hogy „kell a sokszínűség a demokrácia helyreállításához, ezt pedig a mai tudásunk alapján legjobb eséllyel a 2022-ben egyéni körzetben győztes, sikeres ellenzéki képviselők tudják biztosítani”.
A politikus szerint van néhány probléma a „csak a Tisza” logikával, és végig is vette, hogy szerinte melyek ezek. Tordai szerint a Tisza hozzáállása nem találkozik a választói akarattal, ugyanis a 21 Kutatóközpont friss mérése szerint a kormányváltó és bizonytalan választók közül csak 30 százalék szeretné, hogy a Tisza Pártnak önmagában legyen meg a többsége az új parlamentben. Azt pedig mindössze 23 százalék támogatja, hogy csak a Tisza indítson jelölteket ellenzéki oldalról a választókerületekben.
Tehát Magyar Péter elvárását, hogy mindenki más tűnjön el a színről, a (potenciális) rendszerváltó választók több mint háromnegyede nem osztja
– fogalmaz Tordai, aki ezután matekozott is egyet és vészjóslóan azt írta, hogy „ha Magyar Péter nem ad esélyt a legerősebb ellenzéki jelölt kiválasztásának, abból baj lehet 2026 áprilisában”. A politikus szerint, ha a 2022-ben győzelmet aratott, helyben ismert, beágyazott ellenzéki képviselőkre is ráindítja az ismeretlen jelöltjét a Tisza Párt, könnyen előállhat az a helyzet, hogy a Fidesz nevető harmadikként elhozza a mandátumot.
Majd érvként hozza fel azt is, hogy a demokratikus működéshez érdemi, nyilvános viták kellenek, amit nem tudna egy csak tiszás közösség biztosítani. Ezután a történelmi aspektusra is kitér és felidézi, hogy az 1990-es rendszerváltó Országgyűlés összetétele széles körű konszenzuskényszert alakított ki, ami nagyon jót tett a jogalkotás minőségének. Az 1994-98 közötti kétharmados többség is két párt koalíciójaként állt össze, és nem is érte a hatalomgyakorlást komoly, az alkotmányosság kereteinek feszegetésével kapcsolatos kritika.
Nem érdemes kapkodni-csapkodni, nem érdemes összeveszni, mert a fő cél továbbra is közös: az Orbán-rezsim eltakarítása és az új magyar köztársaság felépítése
– fogalmaz és hozzáteszi, hogy a Fidesz korábbi társadalmi elfogadottságát nem azokon kéne számon kérni, akik küzdöttek ellene, hanem azokon, akik megszavazták ötödjére is Orbánt. „Persze, tévedni emberi dolog, nincs harag, de azért ne üljünk már fordítva a lovon” – írja.
Korábban arról beszélt Tordai, hogy nem gondolja, hogy egy random tiszás jobb lenne bármelyik mai ellenzéki képviselőnél:
