Székely János lett a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, az elnökhelyettesi feladatokat pedig Udvardy György veszprémi érsek látja el. Az MKPK őszi rendes ülését Máriapócson tartották, az újonnan megválasztott tisztségviselők megbízatása öt évre szól.
Székely Budapesten kezdte, majd Betlehemben a szalézi rend iskolájában folytatta a tanulmányait: a jeruzsálemi pátriárka szentelte diakónussá. Papi szolgálatát 1991 tavaszán Érsekvadkerten kezdte. Két évvel később már Rómában, a pápai Biblikus Intézetben képezte tovább magát. 1998-tól különböző budapesti plébánosi beosztások következtek, 2006-ban az Esztergomi Hittudományi Főiskola rektora lett. Fiatalon, 44 évesen szentelték esztergomi segédpüspökké, majd szombathelyi megyéspüspökként váltotta Veres Andrást.
A több nyelven (angol, olasz, latin, német, görög) is jól kommunikáló püspök úgy lett az MKPK-ban a cigánypasztoráció felelőse, hogy ő jelentkezett a feladatra, miután a területért korábban felelős Keresztes Szilárd püspök nyugdíjba ment.
Az amúgy „rózsadombi gyerek” az első papi szolgálatát Érsekvadkerten, egy olyan Nógrád megyei községben kezdte, ahol korábban a plébánia közelébe se merészkedtek a cigányok. „Az egyik elődöm annyira tartott tőlük, hogy csak a kapun keresztül szóltak egymáshoz. Én viszont hamar megbarátkoztam velük. Kevés helyen éreztem annyira jól magam, mint köztük” – mondta később a HVG Portré rovatban.
Dolgozott afrikai misszióban is, ami nem klasszikus térítés volt: „kutakat ásni mentünk a nyugat-afrikai Bissau-Guineába, mert arrafelé kevés az ivóvíz, a helybeliek viszont, attól való félelmükben, hogy a föld szelleme elragadja őket, pár méternél mélyebben nem mernek dolgozni”.
Székely szoros kapcsolatát ápol a római alapítású Szent Egyed közösséggel, amely a menekültválság idején a határon segédkezett. A püspök pedig a szombathelyi rezidenciáját ajánlotta fel azoknak az őcsényi menekülteknek, akiket a településről elüldöztek (az őket befogadó panziós autójának kiszúrták a gumijait).
Felemelte szavát a hajléktalanok köztéri tartózkodását kriminalizáló törvénymódosítás ellen. Rendszeresen részt vesz, beszédet mond az Élet Menete megemlékezésein.
Korábban arról is beszélt a HVG-nek, hogy az csak egy tünet, hogy csökken a papok, hívek száma: „itt a betegséget kell gyógyítani”. Szerinte „talán nem is baj, hogy nincs minden településen pap, mert így el lehet gondolkodni, miért van az, hogy az emberek ma nem mernek elköteleződni”. Emlékeztett: amikor ő szeminarista lett, a szülők még örültek, hogy a fiukból pap lesz. „Ma viszont sokszor veszteségként élik meg gyermekük döntését. A papság nem sikerszakma.”
(Nyitóképünkön: Székely János püspök a Szent Egyed közösségben)
