Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk, hogyan!
Amikor a Komárom-Esztergom megyei Suzuki- és Nokia-gyár több ezer dolgozója azzal szembesült 2008 december elején, hogy megszűnik az állása, a Dél-Dunántúlon tevékenykedő Lakics Kft. 220 munkatársának 10–30 százalékkal több pénz volt a borítékjában, mint egy hónappal korábban. „A jó szakemberekre iszonyúan vigyázunk” – magyarázta a HVG-nek a gépgyártó vállalkozás ügyvezetője, Lakics Péter, miért vállalták a béremelést a gazdasági válság ellenére. Igaz, cserébe hatékonyabb munkát követelnek. A jövedelemnövekedést mindenesetre az is megalapozta, hogy az általuk gyártott, energiaipari cégek által használt motorgenerátor-alkatrészek piaca meglehetősen stabil; 2009-ben 1 milliárd forintos beruházással új üzemet is építenek Kaposvárott.
Átrajzolta a válságövezetek térképét a gazdasági krízis az elmúlt hónapokban. A top 500 összes árbevételének 2007-ben alig 2 százalékát produkáló dél-dunántúli cégeket egyelőre kevésbé tépázta meg a krízis, mint a legnagyobb ötszáz együttes árbevételének a háromnegyedét produkáló közép-magyarországi és közép-dunántúli régiókban tevékenykedőket. Természetes, hogy a legnagyobb ipari foglalkoztatók több embert bocsátanak el, mint a kisebb vállalkozások; az álláskeresők számának hirtelen megugrása új válsággócokat teremtett. A Közép-Dunántúlon novemberben 15,9 százalékkal nőtt a nyilvántartott álláskeresők száma, csak a 30 ezres Komáromban és környékén 2-3 ezer ember került utcára. A hagyományosan hátrányos helyzetű térségekben – így például a Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon – ugyanakkor mindössze 4,2-4,3 százalékkal bővült a munkanélküliek száma.
Az észak-dunántúli cégek elsősorban azt sínylették meg, ami eddig az előnyük volt, nevezetesen, hogy elsősorban fogyasztói tömegtermékeket – autókat, mobiltelefonokat és más elektronikai cikkeket – gyártottak, exportra. A válság ugyanis ezeket az ágazatokat tarolta le elsőként. A novemberben bejelentett csoportos létszámleépítések több mint felét a külföldi kereslet csökkenésével indokolták. És a multik magukkal rántották beszállítóikat is. Különösen azokat, amelyek kiszolgáltatottá váltak megrendelőiknek – magyarázza a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Vereczkey Zoltán, aki tud olyan cégről, amely ma az eredetileg kialkudott ár 60 százalékáért kénytelen szállítani, mert egyetlen megrendelő egyetlen termékének (történetesen injekcióstű-végeknek) a gyártására állt rá.
Az elmaradottabb régiók jobbára belső piacra termelő vállalkozásai viszont még állják a versenyt, hiszen 2008-ban valamelyest (az első tíz hónapban 0,7 százalékkal) még nőtt is a jövedelmek reálértéke, vagyis az emberek egyelőre fogyasztanak. Az ő keresletükre építő vállalkozásoknak 2008-ban még megvolt a piacuk, az új évben azonban már ezek is veszélybe kerülhetnek. A 2008-as év első tíz hónapjában – 2007 azonos időszakához képest – gyakorlatilag stagnált a magyar ipari termelés, ezen belül a Közép-Dunántúlon valamelyest visszaesett, a Dél-Dunántúlon és az Észak-Alföldön viszont néhány tizedszázalékkal meghaladta az előző évit. Az Alföld annak is köszönhette az átlagosnál jobb gazdasági teljesítményét, hogy 2008-ban szárnyalt a mezőgazdaság, az agrárágazat produktuma 50 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Ebből profitálnak például a Jász-Nagykun-Szolnok megyei vállalkozások. A harminc főt foglalkoztató Szigma B Kft. egyedi gépeket és szériaalkatrészeket készít olyan nagy mezőgazdaságigép-gyártóknak, mint például az osztrák tulajdonú Vogel & Noot Mezőgépgyár Kft., amely 1,8 milliárd forintból ezekben a hónapokban építi fel új gyárát Törökszentmiklóson. A szántóföldi munkagépekre specializálódó üzem az év első hónapjaitól legalább száz embernek ad munkát.
Az eddig leszakadó térségek akár még profitálhatnak is a válságból – legalábbis az első hullámából. Az osztrák Tondach Magyarország Zrt. például Európa legnagyobb tetőcserépgyárát építi Békéscsabán – részben nyilván az olcsóbb munkaerő, részben pedig a romániai kereslet miatt –, Tatán viszont leállította a termelést, ott csak logisztikai feladatok maradnak. Míg a Dunántúlon leépít az autóipar, addig az ugyancsak Békés megyei Linamar Hungary Nyrt. csaknem 5 milliárd forintos beruházással bővíti kapacitását Orosházán és Békéscsabán.
A válság hatására erősödött a telephelyek versenye, és a jelek szerint Magyarország térképén is keletebbre tolódnak a vonzó befektetési célpontok. A csoportos létszámleépítések megoszlását tanulmányozva (lásd térképünket) az Észak-Dunántúl érintettségén kívül az is szembetűnő, hogy a piacvesztő üzemek jelentős része határszélen fekszik. Vagyis valószínűleg már a megtelepülésükkor is felmerült a dilemma, hogy Ausztriával, Szlovákiával vagy Romániával szemben mi az előnye a magyarországi gyártásnak, csak akkor még Magyarország felé billent a mérleg nyelve. Január 1-jétől viszont például már a tatai lakásokban is egy szlovák cég, a vágsellyei Menert Spol. S.R.O. szolgáltatja a távfűtést.
A hazai kis- és középvállalkozók kapkodnak is fűhöz-fához, hogyan lehetne legalább helyi szinten garantálni, hogy ők győzzenek a közbeszerzési tendereken. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara felmérése szerint egyedül az adó- és járulékterhek csökkentését kívánják nagyobb egyetértésben, mint a helyi vállalkozások előnyben részesítését. Más kérdés, hogy az önkormányzatok többsége – politikai színezettől függetlenül – ugyanúgy hallani sem akar adómérséklésről, ahogyan a kormány sem. Győrött például a vállalkozások a 2 százalékos helyi iparűzési adó negyedének az elengedését kérték. A fideszes irányítású önkormányzat azonban elutasította az ötletet, amit Simon Róbert Balázs alpolgármester azzal magyarázott a HVG-nek, hogy a 3,5 milliárd forintos bevételkiesés a város költségvetésének csaknem a tizedét vinné el. Ehelyett inkább beruházásokkal próbálják élénkíteni a gazdaságot: a következő egy-két évben több mint 10 milliárd forintot szánnak híd- és útépítésekre, egy sportparkra, valamint regionális hulladéklerakóra. Azt azonban, a közbeszerzési törvény előírásai miatt, nem tudják garantálni, hogy a fejlesztési pénzek mind helyi vállalkozásoknál landolnak (lásd Mit ígér a kormányzat? című írásunkat).
Ráadásul a válság előbb-utóbb az abból egyelőre kimaradó hátrányos helyzetű régiókat is eléri. Arra pedig senki nem tud igazán jó receptet, hogy mi legyen például Borsoddal vagy Dél-Baranyával a fejlettebb térségek gazdasági teljesítményének visszaesése után. Mert e régiókban valószínűleg tartósan arra kell berendezkedni – mondja Csite András társadalomkutató –, hogy az emberek jelentős része csak állami támogatásokból tud megélni. Márpedig recesszió idején az állami források is szűkülnek, így a pénzügyi és a gazdasági krízis nyomában újabb szociális válsággócok alakulhatnak ki.
Ugyanakkor van, ahol kirajzolódik egy lehetséges megoldás, a döntően önellátásra berendezkedő szociális gazdaság élénkítése. Tolna megyében, ahol a legnagyobb vállalatok 2007-es árbevétele még a fél százalékát sem érte el az országos összesennek, az egyik leghátrányosabb kistérségben fekvő Belecskán 2002-ben létrehoztak egy községüzemeltető közhasznú társaságot, amely szociális földprogramot indított el. Az akkoriban 32 százalékos munkanélküliséggel sújtott négyszáz lelkes faluban mára 10 százalék alá szorították az állástalanok arányát.
SZABÓ YVETTE
Átrajzolta a válságövezetek térképét a gazdasági krízis az elmúlt hónapokban. A top 500 összes árbevételének 2007-ben alig 2 százalékát produkáló dél-dunántúli cégeket egyelőre kevésbé tépázta meg a krízis, mint a legnagyobb ötszáz együttes árbevételének a háromnegyedét produkáló közép-magyarországi és közép-dunántúli régiókban tevékenykedőket. Természetes, hogy a legnagyobb ipari foglalkoztatók több embert bocsátanak el, mint a kisebb vállalkozások; az álláskeresők számának hirtelen megugrása új válsággócokat teremtett. A Közép-Dunántúlon novemberben 15,9 százalékkal nőtt a nyilvántartott álláskeresők száma, csak a 30 ezres Komáromban és környékén 2-3 ezer ember került utcára. A hagyományosan hátrányos helyzetű térségekben – így például a Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon – ugyanakkor mindössze 4,2-4,3 százalékkal bővült a munkanélküliek száma.
Az észak-dunántúli cégek elsősorban azt sínylették meg, ami eddig az előnyük volt, nevezetesen, hogy elsősorban fogyasztói tömegtermékeket – autókat, mobiltelefonokat és más elektronikai cikkeket – gyártottak, exportra. A válság ugyanis ezeket az ágazatokat tarolta le elsőként. A novemberben bejelentett csoportos létszámleépítések több mint felét a külföldi kereslet csökkenésével indokolták. És a multik magukkal rántották beszállítóikat is. Különösen azokat, amelyek kiszolgáltatottá váltak megrendelőiknek – magyarázza a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Vereczkey Zoltán, aki tud olyan cégről, amely ma az eredetileg kialkudott ár 60 százalékáért kénytelen szállítani, mert egyetlen megrendelő egyetlen termékének (történetesen injekcióstű-végeknek) a gyártására állt rá.
Az elmaradottabb régiók jobbára belső piacra termelő vállalkozásai viszont még állják a versenyt, hiszen 2008-ban valamelyest (az első tíz hónapban 0,7 százalékkal) még nőtt is a jövedelmek reálértéke, vagyis az emberek egyelőre fogyasztanak. Az ő keresletükre építő vállalkozásoknak 2008-ban még megvolt a piacuk, az új évben azonban már ezek is veszélybe kerülhetnek. A 2008-as év első tíz hónapjában – 2007 azonos időszakához képest – gyakorlatilag stagnált a magyar ipari termelés, ezen belül a Közép-Dunántúlon valamelyest visszaesett, a Dél-Dunántúlon és az Észak-Alföldön viszont néhány tizedszázalékkal meghaladta az előző évit. Az Alföld annak is köszönhette az átlagosnál jobb gazdasági teljesítményét, hogy 2008-ban szárnyalt a mezőgazdaság, az agrárágazat produktuma 50 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Ebből profitálnak például a Jász-Nagykun-Szolnok megyei vállalkozások. A harminc főt foglalkoztató Szigma B Kft. egyedi gépeket és szériaalkatrészeket készít olyan nagy mezőgazdaságigép-gyártóknak, mint például az osztrák tulajdonú Vogel & Noot Mezőgépgyár Kft., amely 1,8 milliárd forintból ezekben a hónapokban építi fel új gyárát Törökszentmiklóson. A szántóföldi munkagépekre specializálódó üzem az év első hónapjaitól legalább száz embernek ad munkát.
Az eddig leszakadó térségek akár még profitálhatnak is a válságból – legalábbis az első hullámából. Az osztrák Tondach Magyarország Zrt. például Európa legnagyobb tetőcserépgyárát építi Békéscsabán – részben nyilván az olcsóbb munkaerő, részben pedig a romániai kereslet miatt –, Tatán viszont leállította a termelést, ott csak logisztikai feladatok maradnak. Míg a Dunántúlon leépít az autóipar, addig az ugyancsak Békés megyei Linamar Hungary Nyrt. csaknem 5 milliárd forintos beruházással bővíti kapacitását Orosházán és Békéscsabán.
A válság hatására erősödött a telephelyek versenye, és a jelek szerint Magyarország térképén is keletebbre tolódnak a vonzó befektetési célpontok. A csoportos létszámleépítések megoszlását tanulmányozva (lásd térképünket) az Észak-Dunántúl érintettségén kívül az is szembetűnő, hogy a piacvesztő üzemek jelentős része határszélen fekszik. Vagyis valószínűleg már a megtelepülésükkor is felmerült a dilemma, hogy Ausztriával, Szlovákiával vagy Romániával szemben mi az előnye a magyarországi gyártásnak, csak akkor még Magyarország felé billent a mérleg nyelve. Január 1-jétől viszont például már a tatai lakásokban is egy szlovák cég, a vágsellyei Menert Spol. S.R.O. szolgáltatja a távfűtést.
A hazai kis- és középvállalkozók kapkodnak is fűhöz-fához, hogyan lehetne legalább helyi szinten garantálni, hogy ők győzzenek a közbeszerzési tendereken. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara felmérése szerint egyedül az adó- és járulékterhek csökkentését kívánják nagyobb egyetértésben, mint a helyi vállalkozások előnyben részesítését. Más kérdés, hogy az önkormányzatok többsége – politikai színezettől függetlenül – ugyanúgy hallani sem akar adómérséklésről, ahogyan a kormány sem. Győrött például a vállalkozások a 2 százalékos helyi iparűzési adó negyedének az elengedését kérték. A fideszes irányítású önkormányzat azonban elutasította az ötletet, amit Simon Róbert Balázs alpolgármester azzal magyarázott a HVG-nek, hogy a 3,5 milliárd forintos bevételkiesés a város költségvetésének csaknem a tizedét vinné el. Ehelyett inkább beruházásokkal próbálják élénkíteni a gazdaságot: a következő egy-két évben több mint 10 milliárd forintot szánnak híd- és útépítésekre, egy sportparkra, valamint regionális hulladéklerakóra. Azt azonban, a közbeszerzési törvény előírásai miatt, nem tudják garantálni, hogy a fejlesztési pénzek mind helyi vállalkozásoknál landolnak (lásd Mit ígér a kormányzat? című írásunkat).
Ráadásul a válság előbb-utóbb az abból egyelőre kimaradó hátrányos helyzetű régiókat is eléri. Arra pedig senki nem tud igazán jó receptet, hogy mi legyen például Borsoddal vagy Dél-Baranyával a fejlettebb térségek gazdasági teljesítményének visszaesése után. Mert e régiókban valószínűleg tartósan arra kell berendezkedni – mondja Csite András társadalomkutató –, hogy az emberek jelentős része csak állami támogatásokból tud megélni. Márpedig recesszió idején az állami források is szűkülnek, így a pénzügyi és a gazdasági krízis nyomában újabb szociális válsággócok alakulhatnak ki.
Ugyanakkor van, ahol kirajzolódik egy lehetséges megoldás, a döntően önellátásra berendezkedő szociális gazdaság élénkítése. Tolna megyében, ahol a legnagyobb vállalatok 2007-es árbevétele még a fél százalékát sem érte el az országos összesennek, az egyik leghátrányosabb kistérségben fekvő Belecskán 2002-ben létrehoztak egy községüzemeltető közhasznú társaságot, amely szociális földprogramot indított el. Az akkoriban 32 százalékos munkanélküliséggel sújtott négyszáz lelkes faluban mára 10 százalék alá szorították az állástalanok arányát.
SZABÓ YVETTE
