Amikor a Komárom-Esztergom megyei Suzuki- és Nokia-gyár több ezer dolgozója azzal szembesült 2008 december elején, hogy megszűnik az állása, a Dél-Dunántúlon tevékenykedő Lakics Kft. 220 munkatársának 10–30 százalékkal több pénz volt a borítékjában, mint egy hónappal korábban. „A jó szakemberekre iszonyúan vigyázunk” – magyarázta a HVG-nek a gépgyártó vállalkozás ügyvezetője, Lakics Péter, miért vállalták a béremelést a gazdasági válság ellenére. Igaz, cserébe hatékonyabb munkát követelnek. A jövedelemnövekedést mindenesetre az is megalapozta, hogy az általuk gyártott, energiaipari cégek által használt motorgenerátor-alkatrészek piaca meglehetősen stabil; 2009-ben 1 milliárd forintos beruházással új üzemet is építenek Kaposvárott.

Átrajzolta a válságövezetek térképét a gazdasági krízis az elmúlt hónapokban. A top 500 összes árbevételének 2007-ben alig 2 százalékát produkáló dél-dunántúli cégeket egyelőre kevésbé tépázta meg a krízis, mint a legnagyobb ötszáz együttes árbevételének a háromnegyedét produkáló közép-magyarországi és közép-dunántúli régiókban tevékenykedőket. Természetes, hogy a legnagyobb ipari foglalkoztatók több embert bocsátanak el, mint a kisebb vállalkozások; az álláskeresők számának hirtelen megugrása új válsággócokat teremtett. A Közép-Dunántúlon novemberben 15,9 százalékkal nőtt a nyilvántartott álláskeresők száma, csak a 30 ezres Komáromban és környékén 2-3 ezer ember került utcára. A hagyományosan hátrányos helyzetű térségekben – így például a Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon – ugyanakkor mindössze 4,2-4,3 százalékkal bővült a munkanélküliek száma.

Az észak-dunántúli cégek elsősorban azt sínylették meg, ami eddig az előnyük volt, nevezetesen, hogy elsősorban fogyasztói tömegtermékeket – autókat, mobiltelefonokat és más elektronikai cikkeket – gyártottak, exportra. A válság ugyanis ezeket az ágazatokat tarolta le elsőként. A novemberben bejelentett csoportos létszámleépítések több mint felét a külföldi kereslet csökkenésével indokolták. És a multik magukkal rántották beszállítóikat is. Különösen azokat, amelyek kiszolgáltatottá váltak megrendelőiknek – magyarázza a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Vereczkey Zoltán, aki tud olyan cégről, amely ma az eredetileg kialkudott ár 60 százalékáért kénytelen szállítani, mert egyetlen megrendelő egyetlen termékének (történetesen injekcióstű-végeknek) a gyártására állt rá.

Az elmaradottabb régiók jobbára belső piacra termelő vállalkozásai viszont még állják a versenyt, hiszen 2008-ban valamelyest (az első tíz hónapban 0,7 százalékkal) még nőtt is a jövedelmek reálértéke, vagyis az emberek egyelőre fogyasztanak. Az ő keresletükre építő vállalkozásoknak 2008-ban még megvolt a piacuk, az új évben azonban már ezek is veszélybe kerülhetnek. A 2008-as év első tíz hónapjában – 2007 azonos időszakához képest – gyakorlatilag stagnált a magyar ipari termelés, ezen belül a Közép-Dunántúlon valamelyest visszaesett, a Dél-Dunántúlon és az Észak-Alföldön viszont néhány tizedszázalékkal meghaladta az előző évit. Az Alföld annak is köszönhette az átlagosnál jobb gazdasági teljesítményét, hogy 2008-ban szárnyalt a mezőgazdaság, az agrárágazat produktuma 50 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Ebből profitálnak például a Jász-Nagykun-Szolnok megyei vállalkozások. A harminc főt foglalkoztató Szigma B Kft. egyedi gépeket és szériaalkatrészeket készít olyan nagy mezőgazdaságigép-gyártóknak, mint például az osztrák tulajdonú Vogel & Noot Mezőgépgyár Kft., amely 1,8 milliárd forintból ezekben a hónapokban építi fel új gyárát Törökszentmiklóson. A szántóföldi munkagépekre specializálódó üzem az év első hónapjaitól legalább száz embernek ad munkát.

Az eddig leszakadó térségek akár még profitálhatnak is a válságból – legalábbis az első hullámából. Az osztrák Tondach Magyarország Zrt. például Európa legnagyobb tetőcserépgyárát építi Békéscsabán – részben nyilván az olcsóbb munkaerő, részben pedig a romániai kereslet miatt –, Tatán viszont leállította a termelést, ott csak logisztikai feladatok maradnak. Míg a Dunántúlon leépít az autóipar, addig az ugyancsak Békés megyei Linamar Hungary Nyrt. csaknem 5 milliárd forintos beruházással bővíti kapacitását Orosházán és Békéscsabán.

A válság hatására erősödött a telephelyek versenye, és a jelek szerint Magyarország térképén is keletebbre tolódnak a vonzó befektetési célpontok. A csoportos létszámleépítések megoszlását tanulmányozva (lásd térképünket) az Észak-Dunántúl érintettségén kívül az is szembetűnő, hogy a piacvesztő üzemek jelentős része határszélen fekszik. Vagyis valószínűleg már a megtelepülésükkor is felmerült a dilemma, hogy Ausztriával, Szlovákiával vagy Romániával szemben mi az előnye a magyarországi gyártásnak, csak akkor még Magyarország felé billent a mérleg nyelve. Január 1-jétől viszont például már a tatai lakásokban is egy szlovák cég, a vágsellyei Menert Spol. S.R.O. szolgáltatja a távfűtést.

A hazai kis- és középvállalkozók kapkodnak is fűhöz-fához, hogyan lehetne legalább helyi szinten garantálni, hogy ők győzzenek a közbeszerzési tendereken. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara felmérése szerint egyedül az adó- és járulékterhek csökkentését kívánják nagyobb egyetértésben, mint a helyi vállalkozások előnyben részesítését. Más kérdés, hogy az önkormányzatok többsége – politikai színezettől függetlenül – ugyanúgy hallani sem akar adómérséklésről, ahogyan a kormány sem. Győrött például a vállalkozások a 2 százalékos helyi iparűzési adó negyedének az elengedését kérték. A fideszes irányítású önkormányzat azonban elutasította az ötletet, amit Simon Róbert Balázs alpolgármester azzal magyarázott a HVG-nek, hogy a 3,5 milliárd forintos bevételkiesés a város költségvetésének csaknem a tizedét vinné el. Ehelyett inkább beruházásokkal próbálják élénkíteni a gazdaságot: a következő egy-két évben több mint 10 milliárd forintot szánnak híd- és útépítésekre, egy sportparkra, valamint regionális hulladéklerakóra. Azt azonban, a közbeszerzési törvény előírásai miatt, nem tudják garantálni, hogy a fejlesztési pénzek mind helyi vállalkozásoknál landolnak (lásd Mit ígér a kormányzat? című írásunkat).

Ráadásul a válság előbb-utóbb az abból egyelőre kimaradó hátrányos helyzetű régiókat is eléri. Arra pedig senki nem tud igazán jó receptet, hogy mi legyen például Borsoddal vagy Dél-Baranyával a fejlettebb térségek gazdasági teljesítményének visszaesése után. Mert e régiókban valószínűleg tartósan arra kell berendezkedni – mondja Csite András társadalomkutató –, hogy az emberek jelentős része csak állami támogatásokból tud megélni. Márpedig recesszió idején az állami források is szűkülnek, így a pénzügyi és a gazdasági krízis nyomában újabb szociális válsággócok alakulhatnak ki.

Ugyanakkor van, ahol kirajzolódik egy lehetséges megoldás, a döntően önellátásra berendezkedő szociális gazdaság élénkítése. Tolna megyében, ahol a legnagyobb vállalatok 2007-es árbevétele még a fél százalékát sem érte el az országos összesennek, az egyik leghátrányosabb kistérségben fekvő Belecskán 2002-ben létrehoztak egy községüzemeltető közhasznú társaságot, amely szociális földprogramot indított el. Az akkoriban 32 százalékos munkanélküliséggel sújtott négyszáz lelkes faluban mára 10 százalék alá szorították az állástalanok arányát.

SZABÓ YVETTE