Nem látok lényegi előmozdulást a régióban 2013-hoz képest, a tendenciák maradtak az adórendszerek tekintetében: az elmúlt években a régióban a társasági adó csökkent, az áfakulcsok pedig emelkedtek – emelte ki Szmicsek Sándor, a Mazars adópartnere a vállalat sajtóbeszélgetésen, melyen a közép-kelet-európai régió 15 országának aktuális adózási információit ismertették. Elmondása szerint az adórendszerek elsődleges meghatározója a költségvetési deficit csökkentésének célja marad, általános adómérséklést továbbra sem várnak. A felvázol képből a magyar adórendszer sem lóg ki, mi is illeszkedünk a régiós trendbe.

A 15 vizsgált ország esetében 21 százalékos az átlagos áfakulcs, a társasági adókulcs pedig átlagban 17 százalékos a régióban. Minél távolabb van az áfa, illetve a társasági adókulcs egymástól, annál inkább koncentrál egy ország a forgalmi típusú adókra. Magyarország esetében a legnagyobb ez a nyílás – tette hozzá Szmicsek. A Mazars kutatása kiemeli, hogy Románia hazánkéhoz hasonló stratégiát folytat: a román társasági adó és az szja egységesen 16 százalék, ugyanakkor a 24 százalékos áfakulcs ugyancsak a vizsgált országok átlaga felett van.

Eltérő válságkezelési stratégiákat alkalmaznak

A Mazars elemzése mindeközben rámutat: az összehasonlításban szereplő országok egy másik csoportja éppen ellentétes válságkezelési stratégiát választott, ők a forgalmi típusú adók emelése helyett a magasabb szja, illetve a társasági adókulcsokban látják a megoldást. Ilyen például az egységes adókulcsot elsőként bevezető Szlovákia, amely 2013-tól visszaállította a progresszív rendszert a magánszemélyek jövedelemadóztatásában, ez 2014-ben változatlan módon, kétkulcsos (19, illetve 25 százalék) szja-rendszer formájában maradt érvényben. Ezzel összhangban a korábban 19 százalékos társasági adó is 23 százalékra nőtt, ezt 2014-ben 22 százalékra csökkentve még mindig a felmérésben szereplő országok 17 százalékos átlaga felett helyezkedik el. A szlovák áfakulcs ugyanakkor továbbra is átlag alatti, 20 százalék maradt.

Vannak olyan országok azonban, ahol a válságkezelés szinte mindent felülír. Görögországban mind a forgalmi adó, mind pedig a jövedelemadók mértéke magasnak mondható. A görög áfa mértéke 23 százalék, míg a társasági adó 26 százalékos kulcsa a felmérésben szereplő legmagasabb ilyen érték. Az szja progresszív rendszerű, a kulcsok jövedelemszinttől függően 22, 32, valamint 42 százalék lehetnek. A görögök ezzel a társasági adókulccsal az előkelő első helyet foglalják el a vizsgált országok között, őket követi Ausztria 25 százalékkal, majd majd a horvátok és az oroszok jönnek 20-20 százalékkal.

Adóterhek: nagy a régiós szórás

Horváth Szabolcs

A Mazars összehasonlításából kiderül, hogy vannak olyan „középutas” országok is, amelyek igyekeznek minden tekintetben a középmezőnyben maradni: ilyen például Lengyelország a kétkulcsos progresszív személyi jövedelemadóval (18, illetve 32 százalék), átlag feletti, de nem kiemelkedően magas áfakulccsal (23 százalék), illetve 19 százalékoos társasági adóval. A volt jugoszláv tagállamok külön kategóriát alkotnak. Montenegróban, Bosznia-Hercegovinában, Macedóniában és Szerbiában az adókulcsokat – mind a jövedelem-, mind a forgalmi adók terén – továbbra is igyekeznek az átlag alatt tartani.  Ez az említett országokban 9-10 százalékos tao- és szjamértéket, valamint 17-19 százalékos áfakulcsot jelent.

Szmicsek Sándor emellett kiemelte, hogy az egyes országok emellett elentős adókedvezményeket adnak különböző esetekben. Oroszország a kevésbé fejlett területekre történő befektetésekre nagy társasági adókedvezményt ad. Montenegró pedig 8 éves társasági adókedvezményt ad a fejletlen régiókba történő befektetésre.

Nagyon nagyok az élőmunka terhei Magyarországon

Befektetői és versenyképességi szempontból kiemelten fontos az élőmunka terheinek összehasonlítása a különböző lehetséges célpiacokon. Ebből a szempontból érdemes együtt vizsgálni a személyi jövedelemadót és a bérre rakodó további munkáltatói és munkavállalói adó- és járulékterheket. Célszerű tehát azt megnézni, hogy mennyibe kerül a munkáltatónak egységnyi nettó jövedelem kifizetése.

A Mazars kutatásból kiderül, hogy az élő munka terheinek tekintetében Magyarország versenypozíciója továbbra is kedvezőtlen. Tény, hogy a személyi jövedelemadó jelentős mértékben csökkent a korábbi években, de a bérterhek régiós összehasonlításban továbbra is kiemelkedően magasak. Magyarországon 100 eurónyi nettó jövedelem kifizetése (családi és egyéb kedvezmények figyelembevétele nélkül), közel kétszer annyi, 196 euró teljes költséget jelent a munkáltatónak. Igaz, ez a mutató az elmúlt években javult, de 2 ezer eurós havi jövedelem esetében a 15 ország összehasonlításában továbbra is csak a stabil utolsó helyre elég. A családi és egyéb kedvezmények figyelembevétele, valamint különböző jövedelemszintek vizsgálata azonban erősen árnyalja ezt a képet. A 2 ezer eurós havi jövedelmet, és három gyereket feltételező kalkuláció alapján a nettó jövedelem-munkáltató összes költsége arány alapján a régiós összehasonlításban Magyarország rögtön a harmadik helyre ugrik. Magyarország pozíciója az alacsonyabb, 500 eurós havi jövedelemszint figyelembevételével kalkulált rangsorban is hasonlóan alakul, családi kedvezmények nélkül sereghajtók vagyunk, míg három gyermekkel pedig a lista második helyén állunk.

Az élőmunka terheinek vizsgálatához ugyancsak hozzátartozik, hogy milyen minimálbérszinttel kell a leendő munkáltatónak számolnia. Ebben a tekintetben Magyarország az utóbbi évek jelentős minimálbér-emelései után, jelenleg a középmezőnybe tartozik.

Válságadóknak jók vagyunk

A válság egyik meghatározó következménye a különböző válságadók bevezetése. Magyarország ebben a kezdetektől élen jár: sőt, a Mazars szerint úgy tűnik mintaként is szolgál egy-egy régiós ország számára. Romániában a 2013-ban természeti erőforrások kitermelésére, energia- és gázszektorra kivetett különadók után a speciális adók köre 2014-től tovább bővült: az adózók könyveiben szereplő utak, csőrendszerek, egyéb speciális létesítmények értéke után is adót kell fizetni. Az átmeneti intézkedésnek szánt, eredetileg 2012-13-as évekre kivetett szlovák válságadó a korábbi tervekkel ellentétben 2016-ig érvényben marad.

Ha a hazánkban – eredetileg szintén átmeneti jelleggel – bevezetett bankadóra vagy Robin Hood adóra gondolunk, láthatjuk, hogy északi szomszédunknál is hasonló folyamat játszódik le: nem kizárt, hogy az ideiglenesnek tervezett adónem a folyamatos kiterjesztéseket követően náluk is szilárdan beépül a nemzeti adórendszerbe. A szlovák válságadó jellemzően az energiaszektor, gyógyszeripar, biztosítási ágazat, valamint az elektronikus telekommunikáció azon vállalkozásait érinti, amelyek várható éves profitja meghaladja a 3 millió eurót – azaz, a magyar példát követve, itt is a tehetősebb, jellemzően külföldi befektetők megsarcolása volt a cél.

Válságadókban Magyarország vezet

Stiller Ákos

Az ugyanakkor hazánkat tekintve Szmicsek szerint mindenképp különleges, hogy egyes speciálisnak tekintett adófajtákat mindenkire kivetnek (például ilyen a tranzakciós illeték). A Mazars adópartnere emellett kiemelte, hogy Magyarországra nem jönnek azok a beruházások, amelyeknek jönnie kellene. A befektetések bejelentése előtt fél évvel megjelennek a befektetők az üzleti és adótanácsadóknál. A Mazarsnál jelenleg azonban nem látják azt, hogy tolonganának a befektetők. Ha a tanácsadó nem látja, hogy sorok állnak a recepciónál, akkor fél év múlva sem lesz akvizíció – tette hozzá Szmicsek. Ez pedig nem jó hír, mivel azt jelenti, hogy fél év múlva sem fognak özönleni a befektetések. Hiába a javuló gazdasági mutatók, az országkockázat még mindig magas, ezért sem jönnek a befektetők. Természetesen vannak gesztusok a kormányzat részéről, ám ezeket a gesztusokat a külföldiek nem igazán értékelik Szmicsek szerint.

Megszorítások jöhetnek, kevés a pénz a költségvetésben

A Mazars adópartnere azt is megjegyezte, hogy a defláció már erodálta a költségvetés számait: nem jellemző a kormányra, hogy racionalizálja a kiadási oldalt, így őszre újabb rendkívüli adók jöhetnek, vagy meglévőeket emelhetik. Szmicsek hozzátette, hogy a kormány vélhetően azokon a területeken avatkozik majd be, amely a közhangulatot nem fogja befolyásolni.

Szmicsek kiemelte, hogy a számok javulnak a gazdasági növekedést tekintve, de úgy látják, hogy továbbra sincs elég pénz a gazdaságban. Nincs hitel, az alacsony kamatok miatt az emberek a készpénzbe menekülnek. A csökkenő bankbetétek mellett a feketegazdaság is nyilván felpörög az adópartner szerint, ez pedig újabb költségvetési bevételkiesést jelen. Emellett a legjobban fialó befektetés az állampapír lett, ez pedig a megtakarítások hatékonyságát is csökkenti. Kevesebb forrás megy a bankokhoz, az állampapírból pedig az adósság kifizetése zajlik, a pénz egy része így elhagyja a gazdaságot. Ha csökken a pénzállomány, akkor jön a deflációs spirál, az emberek pedig elhalaszthatják fogyasztásukat. További gond még az is, hogy a polgárok még nem hitelből költekeznek, hanem készpénzből, ez is csökkenti a megtakarításokat. Szmicsek szerint azzal, hogy megjelent a defláció, kísértetiesen kezd visszajönni a 30-as évekbeli válság. Szerinte klasszikus válságjelek kezdenek kialakulni, ha azonban nő a GDP, akkor ezek a jelek nem fognak kibontakozni.