Márquez novelláját visszadobták, de Salinger és Updike a lap neveltjei voltak – 100 éves a legendás The New Yorker
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé.
Maria De La Croix két évvel ezelőtt jelentkezett egy állásra az egyik stockholmi Starbucks-kávézóba. Nem vették fel, az indoklás szerint ugyanis túlságosan kék volt a haja. Az elutasítás dacot szült: az akkor 27 éves nő az interjú után elhatározta, hogy saját kávézót nyit. Nem is akármilyet: a szükséges minimális berendezést, üzlethelyiség híján, felszerelte egy triciklire, a tetejére pedig napelemeket rakott, hogy az áramot a lehető legnagyobb részben maga termelhesse meg. Kizárólag organikus alapanyagokkal kezdett dolgozni, és kitalált egy mobilalkalmazást is, hogy a vevők azon keresztül fizethessenek a kávéért.
A Wheelys névre keresztelt üzleti ötletet először a közösségi finanszírozást szervező IndieGogo oldalon futtatta meg, ahol 153 ezer dollárt gyűjtött össze – majdnem háromszor annyit, amennyit eredetileg kért. Ezzel indította be ténylegesen a vállalkozást.
Wheelys
A Wheelys remekül ráérzett arra, hogyan lehet a környezettudatosságra és a modernitásra építve a trendi vállalkozás imázsát meglovagolni. Nagyon gyorsan nemzetközi franchise-hálózattá bővült, kihasználva azt az igényt, hogy sokan szeretnének saját kávézót nyitni, de nincs félmillió dollárjuk arra, hogy a Starbucks-hálózatba belépjenek. A Wheelys mindösszesen 3–7 ezer dollárt kér a hálózathoz csatlakozó partnereitől, attól függően, melyik típusú triciklijét rendeli meg a vállalkozó. Ezenkívül 200 dollár havi franchise-díjat fizetnek a belépők. Mindenki maga határozza meg, hol és mennyit dolgozik a saját triciklijével, és a helyi szabályozáshoz is neki kell alkalmazkodnia, hiszen az utcai árusítás a különböző országokban és városokban más és más feltételekhez kötött. Sőt még abban is szabadon dönthet mindenki, hogy milyen más termékeket árul – szendvicset, újságot vagy akár zöldséget-gyümölcsöt. Az egyetlen kötöttség a kávé, amely kizárólag a Wheelys sajátja lehet.
A felfutás szélvészgyors: a Wheelys idén áprilisban zárta a második körös finanszírozását, és ezúttal már 2,5 millió dollárt kapott a terjeszkedéshez. Jelenleg 50 országban vannak jelen a zöld triciklik, Magyarországon lapzártánkkor ugyan még egyetlenegy sem volt, de a környező államokban szinte mindenhol megjelentek már a hálózat vállalkozó szellemű tagjai.
A sikerben nemcsak a jó üzleti ötletnek, hanem De La Croix képzőművész múltjának és hirdetési ügynökségi tapasztalatának is nagy szerepe volt. Tudatosan játszik rá arra, hogy a nagy márkákkal szemben pozicionálja a vállalkozását, a Starbucksot pedig egyenesen a közellenség szerepébe kényszeríti – ami sokaknak tetszik, és a régóta érvényben lévő piaci paradigma megtörésének képzetét kelti. Honlapján szemrebbenés nélkül közli a „Fuck Brands” szlogent – mintha a Wheelys maga nem lenne egy alaposan megtervezett, jól kitalált és profin menedzselt nemzetközi márka. A nagy kávézólánc nevét pedig De La Croix kizárólag ebben a formában írja le: ****bucks.
A legpimaszabb húzás mégis az volt, amikor De La Croix kiállt a triciklijével az elé a bizonyos stockholmi Starbucks elé, amely túl kéknek találta a haját, és ott, az utcán kezdte árulni a saját kávéját. Mérése szerint aznap 210:148-ra nyert a kiszolgált vendégek számában, ami üzleti értelemben még akkor is figyelemre méltó, ha nem teljesen igaz, hanem megint csak egy újabb, jól eltervezett, vicces marketingfogás.
