Újra azon gondolkozik néhány döntéshozó, hogy a nyugdíjasokat vissza kellene csábítani a munkába. Igaz, Matolcsy György és munkatársai a kormánynak valóban csak javaslatokat tehetnek, a nyugdíjrendszer nem a Magyar Nemzeti Bank jogkörébe tartozik. A 203 oldalas javaslatcsomagban azonban, amelyet az MNB a kormány számára készített, az egyik fontos részlet az, hogy a nyugdíjrendszert át kellene alakítani (a dokumentum 95. és 99. oldal közötti részén találhatóak erről részletek).

Azzal sokan foglalkoztak az elmúlt években, hogy a munkaerőhiány milyen nehézségeket okoz a magyar gazdaság számára, és most, hogy a járvány alatti válságnak vége lett, újra visszatért ez a gond is. Az MNB vitairata azért figyelemre méltó, mert arra is felhívja a figyelmet, hogy a jelenen és a közeli jövőn túl is van egy másik nagy problémája a magyar munkaerőpiacnak:

a következő nyolc évben nagyjából 360 ezerrel fog csökkenni a 15–64 év közöttiek létszáma.

És ez még mindig csak 2030-ig szóló kitekintés, pedig az azt követő évtizedekben még súlyosabb bajokat okozhat az, hogy egyre kevesebb lesz a munkaképes korú magyar.

Matolcsy György

MNB

Az alapvető dilemma az, hogy egyszerre kellene megalkotni egy fenntartható nyugdíjrendszert, rávenni az embereket, hogy dolgozzanak 65 év felett is, és közben nem ártani azoknak, akik már most nyugdíjasok. Az MNB három fő pontban foglalta össze a teendőket.

1. A nyugdíjkorhatár utáni munka támogatása

Jelenleg az, aki nyugdíj helyett tovább dolgozik, maximálisan 6 százalékos nyugdíjbónuszt kaphat, azaz ennyivel lehet magasabb az induló nyugdíja akkor, amikor egyszer majd abbahagyja a munkát. Az MNB javaslata szerint ezt a bónuszt meg kell emelni; az ő megfogalmazásuk szerint

„hazánkban alacsony a korhatár betöltése után, a nyugdíj igénylése nélkül tovább dolgozó nyugdíjasok száma, aminek egyik oka a nem megfelelő ösztönzőrendszer”.

Gond ott lehet mindezzel, hogy az idősek munkába állását már most komolyan támogatja az állam, vagyis minimum kérdéses, hogy akit eddig nem tudtak visszacsábítani a munkába, azt további pluszpénz ígéretével meg tudják-e győzni. Élénk lehet még az emlék, amikor 2017-ben létrehozták a nyugdíjas-szövetkezeteket. Kósa Lajos akkoriban azt vizionálta, hogy akár 800 ezren is visszatérhetnek a munkába, ehhez képest másfél évvel később már egy 25 ezres számmal büszkélkedett a kormány. 2019-től aztán a munkaviszonyban dolgozó nyugdíjasok fizetése járulékmentes lett (ezzel a döntéssel amúgy parkolópályára is tették a nyugdíjas-szövetkezeti rendszert, amely további extra előnyöket már nem kínált az egyszerű foglalkoztatással szemben), tehát erős ösztönzés a munkába visszatérésre már most is van.

2. A nyugdíjkorhatár várható élettartamhoz kapcsolása

Nagyon óvatosan megfogalmazva próbálják a politikusok kerülgetni ezt a témát – Franciaországban például Emmanuel Macron épp a választás hetében jelentette be, hogy visszavesz a terveiből –, de ahhoz, hogy fenntartható maradjon a nyugdíjrendszer, és legyen elég dolgozó is, előbb-utóbb elkerülhetetlennek tűnik a nyugdíjkorhatár emelése.

Reviczky Zsolt

Az MNB szerint ezt úgy kellene megoldani, hogy a várható élettartam emelkedésével kössék össze a nyugdíjkorhatár emelését. 2001 és 2020 között a születéskor várható élettartam a fiúknál 4, a lányoknál 2 évvel nőtt, az emelkedés jelentős része azonban 2001 és 2012 közötti, vagyis ha egy ilyet be is vezetnének, akkor sem ugrana meg azonnal sok évvel a nyugdíjkorhatár. De ha egy kevéssel megnőne, már annak is érezhető eredménye lenne: minden egyes évnyi emelés nagyjából 100 ezerrel több munkára fogható (és 70-75 ezer tényleg dolgozó) embert jelentene.

3. A nyugdíjszámítás felülvizsgálata

Azt az MNB is megemlíti, hogy mostani számítási rendszerben a munkában töltött utolsó évek béreitől nagyon erősen függ a nyugdíj. Elsőre bonyolult a számítási módszer, de a lényeg az: a nyugdíjakat az ember korábbi bérei alapján számolják ki, de minden évre megadnak egy valorizációs számot, amennyivel fel kell szorozni az akkori bért (hiszen enélkül például szinte semmit nem érne a nyugdíjban az 1980-as évek néhány ezer forintos fizetése). Ez pedig azt jelenti, hogy aki idén fejezi be a munkát, az jóval magasabb induló nyugdíjra számíthat, mint aki például a nagy reálbér-emelkedés előtt, 2017-ben lett nyugdíjas.

A valorizáció felülvizsgálatával az induló nyugdíj szintjét kiszámíthatóbbá kell tenni – írják a javaslatok szerzői, azt viszont már nem teszik hozzá, hogy miként változtatnák meg a rendszert. Idéznek egy OECD-számítást, amely szerint egy friss nyugdíjas az utolsó fizetése 94 százalékát is megkaphatja Magyarországon, és ebből azt a következtetést vonják le, hogy ez „jelentős mértékben a korhatár betöltése utáni munkavállalás ellen ösztönöz”. És itt lehet visszakanyarodni az első pontra: mivel azt mégsem lehetne leírni, hogy legyen kevesebb a nyugdíj, a megoldás a tovább dolgozók extra támogatása lehet.

Veres Viktor

Ami kimaradt: az egészség és a hatékonyság

A javaslat e részében nem említenek egy mutatót, amelynek pedig igencsak komoly helye volna itt: nemcsak a születéskor várható élettartam fontos, hanem a várhatóan egészségesen töltött évek száma is. Márpedig az Eurostat adatai szerint ez a mutató először a 2017-ben született magyaroknál lépte át a 60 évet, és most is csak 62,5. Akik pedig megérik a 65. születésnapjukat, onnan még nagyjából 7 egészséges évre számíthatnak. (Első ránézésre ez a két szám ellentmondásosnak tűnhet, a magyarázat az, hogy a születéskor várható élettartamba mindenki beleszámít, azok is, akik nem éltek 65 évig, aki viszont odáig eljutott, az remélhet még egy pár egészséges évet.) Tehát a számításból az a részlet maradt ki, hogy

hiába ösztönzik az időskori munkát, az emberek többsége nem addig szeretne dolgozni, amíg belerokkan, márpedig a magyarok már most is nagyon kevés egészséges nyugdíjasévre számíthatnak, még azok is, akik egyáltalán élnek annyi ideig, hogy nyugdíjba mehessenek.

Ez utóbbi kitétel is fontos, a járvány előtti utolsó évben, 2019-ben például 11 438 60–64 év közötti és 6346 55–59 év közötti magyar halt meg néhány évvel a nyugdíjkorhatár előtt.

És ott van még egy fontos részlet is: az MNB is megemlíti, hogy hiába vagyunk közel a teljes foglalkoztatáshoz, a munka termelékenysége még mindig a 4. legalacsonyabb az EU-ban. Ha ezen sikerülne változtatni, akkor nem is biztos, hogy szükség volna annyi időst visszahívni a munkába.

Reviczky Zsolt

Mi a helyzet a többi nem dolgozó magyarral?

Az ötletek között nem csak a nyugdíjasok visszahívásáról van szó. Az MNB felvetette azt, hogy a külföldön élő magyarokat vissza kell csábítani, a célzott bevándorlást ösztönözni, az itt tanuló külföldi diákokat meg kell próbálni Magyarországon tartani a diplomázásuk után is, és „a hazai munkaerő-tartalékok kiaknázása” kell mindezek mellé.

Ez, a tartalékok kiaknázása jelenti egyrészt a nyugdíjrendszer átalakítását, másrészt az alacsony képzettségűek foglalkoztatásának segítését is. A javaslat az, hogy az ő munkájuk után járó adóterheket csökkentsék, a piacon foglalkoztatott közmunkások bérét pedig vállalja át az állam. Itt némi tartalék még lehet, a közmunkaprogram csúcsán 202 ezren dolgoztak ebben a foglalkoztatási formában, most már csak 78 ezren.

De nem véletlen, hogy a közgazdászok általában a 3 százalékos munkanélküliséget tekintik teljes foglalkoztatásnak (nálunk ez most 3,6, és itt most senki ne gondoljon a Csernobil-filmre): ezt a körülbelül 3 százalékot együtt kiteszik azok, akik az adatfelvétel idején épp két munkahely közötti váltásban vannak, illetve azok, akik gyakorlatilag bármilyen munkára alkalmatlanok. Ezt a politikusok gyakran próbálják meg finoman körülírni, általában úgy szokták megfogalmazni, hogy képzettségi és kompetenciaproblémák miatt a lakosság egy részét nem lehet visszavezetni a munkerőpiacra. Marad tehát lehetőségként az, hogy vonzóbb hellyé tegyék Magyarországot, ahova külföldiek is szívesen jönnek dolgozni, és a magyaroknak sincs akkora kedvük kivándorolni.