Képzeljünk el két nőt, akik ugyanakkor születtek, ugyanakkor fejezték be az iskolát, ugyanannyi pénzt kerestek egész életükben, és ugyanakkor szültek. Most mégis előfordulhat, hogy az egyikük harmadával több nyugdíjat kaphat – már ha ő úgy döntött, hogy nem veszi igénybe a Nők 40 kedvezményt, míg a másikuk igénybe veszi, és 40 év munka után nyugdíjba megy.

Tavaly már 30 ezernél is több nő döntött úgy, hogy nyugdíjba vonul 40 év munka után, ami rekord, amióta 2012-ben bevezették a Nők 40 korkedvezményt – erről számolt be nemrég a Világgazdaság. Csakhogy sokan kimondottan rosszul jártak anyagilag, ha a korai nyugdíjazást választották. Sőt, nem csupán a Nők 40-et választó 197 ezer ember irigykedhet azokra, akik még pár évet dolgoztak, hanem gyakorlatilag mindenki, aki ezekben az években hagyja abba a munkát, kevesebb pénzt kap, mint azok, akik később mennek nyugdíjba.

AFP / Aleksandr Kozhohin

A bajok alapja: a nyugdíjvalorizáció

A nyugdíjvalorizáció fogalmával valószínűleg sok nyugdíjas még nem találkozott, pedig mindegyiküket érinti. Az elsőre bonyolult számítási módszer lényege: a nyugdíjakat ugyan az ember korábbi fizetései alapján határozzák meg, de akkorát változtak időközben a bérek, hogy az 1980-as évek pár ezer forintos fizetéseit értelmetlen volna összehasonlítani a mostaniakkal. Ezért minden évre megadják azt a valorizációs szorzót, amivel ki kell igazítani a korábbi számokat – például aki idén megy nyugdíjba, annak az 1988-as fizetését 31,2-vel kell megszorozni, a 2000-eset már csak 3,9-cel, a 2017-eset pedig 1,11-el. Ebből lehet aztán tovább számolni a havi átlagkeresetet. (A mostani és az elmúlt két évben használt szorzókat a nyugdíjguru.hu tételesen össze is gyűjtötte, ott bemutatják a nyugdíjszámítás teljes menetét is.)

A gond most az, hogy mivel az elmúlt pár évben átlagosan nagyon gyorsan nőttek a reálbérek, a valorizációs szorzót pedig ez alapján adják meg, hirtelen sokkal magasabb lett az induló nyugdíj. Ez a probléma akkor még nem látszott, amikor bevezették a Nők 40-et, 2017 óta viszont két számjegyű a béremelkedés, így már kiütköznek az igazságtalanságok. Simonovits András nyugdíjszakértő úgy számol: ha egy nő, aki egész aktív életében az aktuális átlagkereset másfélszeresét kapta meg, 2016 elején élt volna a Nők 40 korkedvezménnyel, akkor 200 400 forint lett volna az induló nyugdíja. Ha ugyanő úgy döntött volna, hogy kivárja az öregségi nyugdíjkorhatárat, és 2019-ben hagyja abba a munkát, akkor 267 500 forint nyugdíjat kapna. Kérdésünkre a nyugdíjszakértő úgy számolt: ha az átlagnyugdíjat kapó nő három évet várt volna mostanáig a nyugdíjba vonulással, akkor

37 százalékkal volna magasabb a nyugdíja,

igaz, azt három évvel rövidebb ideig kapta volna.

MTI / Varga György

Később sem lesz jobb

Ráadásul aki már nyugdíjba ment, annak a nyugdíjemelését az infláció alapján határozzák meg. Vagyis idén például 2,7 százalékkal toldották meg a tavalyi nyugdíjakat, ez pedig a közelében sincs a béremelkedésnek. Ha például valaki 2018 helyett 2019-ben ment volna nyugdíjba, akkor az induló ellátása 10 százalékkal nagyobb lenne, viszont mivel innen kezdve mindig az infláció szerint számolják ki a nyugdíjemelést, ez a különbség meg is marad egész hátralévő életére. Aki havi 120 ezer forint nyugdíjat kap, és még 20 évet él a nyugdíjazása után, az 2,88 millió forintot bukik az egy évvel korábbi nyugdíjba vonulással, ha pedig 25 évet él nyugdíjasként, akkor ez az összeg 3,6 millióra nő.

A világon mindenütt nagy szakadékot okozna a nyugdíjak értékei között az, ha ennyire megnőne hirtelen a reálbér – magyarázta Simonovits András. Ebben szerinte részmegoldást az hozhatna, ha a már meglévő nyugdíjakat évente nem az inflációt követve változtatnák, hanem úgy, ahogyan a bérek emelkednek. Ehhez azonban nagyon sok pénzre volna szükség: a mostani 3000 milliárd forintnál minden évben nagyjából újabb 300 milliárd forinttal több nyugdíjat kellene az államnak kifizetnie, ha így változtatnák meg a rendszert. Ez pár év alatt már ezermilliárdosnál is nagyobb többletkiadást jelentene, ami valószínűleg azonnal megbukna, ehelyett inkább a kezdő nyugdíjak emelkedését kellene megfékezni a szakértő szerint.

AFP / DPA / Hans Wiedl

Melyik politikus merné vállalni a kockázatot?

A nyugdíjszakértő szerint az sem segít már a helyzeten, hogy néhány év múlva lassulni fog a reálbérek növekedése, így az egyes évek kezdő nyugdíjai között sem volna akkora nagy különbség. Akkorra ugyanis már sokkal nagyobb arányt jelentenek majd a nyugdíjasok között azok, akik sokkal magasabb kezdő nyugdíjjal, 2017 után hagyták abba a munkát, tehát az állam nem ússza meg, hogy a mostaninál sokkal több nyugdíjat kelljen évről évre fizetnie. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, a nyugdíjak csökkentésére vagy a számítási módszer megváltoztatására volna szükség, de ez jó eséllyel jelentene az akkori kormánynak olyasmi politikai öngyilkosságot, mint amilyen a 13. havi nyugdíj elvétele vagy a 2008-as nyugdíjcsökkentés volt.

És hogy még rosszabb legyen az összkép: ez történhetne meg nagyjából akkorra, amikor a mostani középkorúak nyugdíjba vonulásával hirtelen elöregedne a társadalom, úgy, hogy akkor mindenképp muszáj lesz kezdeni valamit a nyugdíjrendszerrel, még akkor is, ha békés előzmények után érnénk oda.