Tetszett a cikk?

A kulturális tárca nyelvművelő-irodalmi pályázatán a Kossuth-díj értékénél is nagyobb, sokmilliós pénzek mozdulnak meg egy-egy új műre. De vajon erre van-e szüksége az irodalomnak?

Írók, írjatok remekműveket! - ironizálhatnánk, hiszen tízmillió forint egy első helyezett novelláért, gyerekkönyvért, darabért akkora összeg, amekkorát Magyarországon irodalommal nem lehet megkeresni.
Örvendetes, hogy a minisztérium komoly összegekkel próbálja segíteni új, magyar irodalmi művek létrejöttét. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) egyik kiemelt programja idén az anyanyelv ápolását, az olvasás népszerűsítését tűzi ki célul, a minisztérium irodalmi pályázatát ebbe illesztette. A cél nemes. Jöjjenek létre új verseskötetek, novellák, gyerekkönyvek, darabok, illetve nyelvünkkel foglalkozó tanulmányok. Ezekben a kategóriákban hirdette meg óriási pályadíjait az NKÖM: tízmilliós első, hatmilliós második, négymilliós harmadik díj; illetve a tanulmány kategóriában ötmillió.
Ma a fiatal írók Móricz Zsigmond ösztöndíja havi 60 ezer forint egy éven át. A szerencsés író 100-200 ezer forintnyi egyszeri alkotói támogatást elnyerhet valamely pályázaton. A kortárs irodalom magyarországi kiadói egy új kötethez néhány százezres nagyságrendben tudnak pénzt szerezni a Nemzeti Kulturális Alaptól vagy a Magyar Könyv Alapítványtól. Ilyen körülmények között bruttó tízmillió egy fiatal írónak - szó szerint - az életét jelenti: feltéve, hogy lakik valahol, esetleges első helyezéséből évekig dolgozhat.
Mint a hvg.hu-nak Hiller István miniszter kifejtette, éppen ez a cél: "Ma, a pályázatok fénykorában csak jelentős pályadíjak kitűzésével sikerülhet kellő nyomatékot adni fontos céljainknak. Úgy gondolom, szabad, sőt szükséges precedenst teremtenünk, s erre a csatlakozásunk az európai népek nagy családjához egyszeri és megismételhetetlen alkalom. A pályadíjak - mint azt a kiírás is tartalmazza - megoszthatóak. Ha valaki egyedül nyeri el az első helyezést, gondtalan körülmények között alkothatja meg következő művét. Tőle további rangos műveket várhatunk."
Az biztos, hogy sem a magánmecenatúra, sem a kiadók pályázatai, de még az állami források sem tudják a jövőben megugrani a tízmilliós álomhatárt. A súlyosan tőkehiányos magyar könyvkiadás hatalmas összegeket termel és fizet is be adók formájában, méltányos, hogy valami vissza is jöjjön. De éppen így? A magyar nyelvű szépirodalom presztízse ezzel visszaállítható? Ekkora adag egyszeri kanalas orvosságtól vajon nem rosszabbodik inkább az irodalom állapota, az írók helyzete, még ha a következő évre is ígér százmilliót a minisztérium?
Valóban fontos, hogy az anyanyelv állapotát jelentős tanulmányok mérjék fel időről-időre, s ezzel párhuzamosan új irodalmi művek szülessenek, amelyek nagy nyilvánosságot kapnak és olvasásra ösztönöznek. Ám mégis: nem lett volna okosabb valamilyen hosszútávú ösztöndíjprogramba ágyazni ezeket a kiemelkedő pályadíjakat? Aki erről lecsúszik, az később mire számíthat?
A zsűri nehéz helyzetben lesz. Már a Nemzeti Színház kétmilliós pályadíja is rengeteg szerzőt ösztönzött, itt azon sem lehetne csodálkozni, ha az öt kategóriában az ezret is elérné a pályaművek száma. Valóban ki lehet emelni egy (öt, tíz) legjobb művet ma, amikor az irodalom értése és értékelése sokféle irányban terül szét? Ahány értelmezői közösség, annyi "legjobb" szöveg. Van-e, kell-e, hogy legyen a mai magyar irodalomban ilyen módon képződő "hírességek csarnoka"?
Tényleg van 4 millió, illetve 6 millió forintnyi különbség két novella között? Ki lehet ezt jelenteni? Nem lett volna szerencsésebb - és életszerűbb is - árnyalni a képet, s mindjárt négy vagy öt első díjat kiírni? Hiller István kérdésünkre leszögezi: nem kívánták a szakmai zsűrik kezét megkötni azzal, hogy kimondják: műfajonként hány első, második, vagy harmadik díjra méltó szerzeményt értékelnek.
Van ezen kívül is néhány apróság. A kiírás nem mondta ki egyértelműen, kit tart elsőkötetes költőnek: aki már megírta a kötetét, vagy akiét ki is adták? A miniszter a hvg.hu-nak az első verziót erősítette meg. De vajon tudják ezt a lehetséges pályázók is? A pályázat jeligés, de felállítható-e ma olyan autentikus zsűri, amelyik a mai irodalmi kánon alkotóit nem ismeri fel az első mondatukról? Garantálható így az objektivitás? Hiller István szerint "ha a szakmai zsűrikbe minden jelentős író-szervezet kellő felelősséggel delegál szakértő tagokat, az garancia lesz az objektív megítélésre."
Úgy legyen. Mit egyebet is mondhatnánk? Mint ahogy reménykedni lehet abban is, a minálunk régóta egzisztenciális teher alatt növő irodalmi kreativitást sem nyomja agyon a nagy tét. Hátha felszabadít.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

Az index.hu eddigi szerkesztősége lényegében megszűnt létezni, az ország elveszítette a legolvasottabb online felületét. Ez a független magyar sajtóra és a tájékozódás szabadságára mért eddigi legsúlyosabb csapások egyike. A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, hogy minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Tudjuk, hogy otthon jó, de hogyan lehetne még jobb?

Tudjuk, hogy otthon jó, de hogyan lehetne még jobb?

Felforgathatja a divatipart az ausztrál tudósok felfedezése

Felforgathatja a divatipart az ausztrál tudósok felfedezése

Trump kétséges rendeletekkel próbálja élénkíteni a gazdaságot

Trump kétséges rendeletekkel próbálja élénkíteni a gazdaságot