Tetszett a cikk?

Ha minden a forgatókönyv szerint halad, több éves előkészítő munka után december 15-én megszavazhatja az Országgyűlés a filmtörvényt. Ez a filmszakmai szervezetek győzelme. De vajon mitől ilyen jó érdekérvényesítő a film, s ebben a "műfajban" miért kevésbé jók más művészeti ágak?

A múlt héten a kultusztárca vezetője, Hiller István és a főbb filmszakmai szervezetek vezetői egyformán elégedettségüknek adtak hangot: pont kerülhet egy folytatásos történet végére; megszülethet a filmvagyon archiválásáról, a filmjogok kezeléséről, a filmművészet támogatásáról, az államilag garantált pénz mennyiségéről (három év alatt 10 milliárdra emelkedik a támogatás), elosztásáról, a filmes ipar működéséről rendelkező, valóban fontos törvény.

A filmesek hosszú évek szakmaközi és pénzügyi-politikai egyeztetése után végül is karakán "céhes öntudatról" tettek tanúbizonyságot, a filmszakmai kerekasztal mind a 18 szervezete egyöntetűen elfogadta a tervezetben foglaltakat. Azt is megmutatta az egyeztetési folyamat, hogy a Magyarországon a filmszakma érdekérvényesítő képessége sokkal jobb, mint más művészeti ágaké.

Nyilván nem hagyhatók figyelmen kívül a filmművészet direkt pénzügyi, ipari vonatkozásai. A filmművészet hátországa, a filmipar szélesebb értelemben vett infrastruktúrája a televízióktól a mozihálózatig terjed. Ha egy ország filmipara fellendül, annak egyenes gazdasági konzekvenciái vannak, a bérmunka és a saját fejlesztésű filmek munkahelyeket teremtenek, a forgalmazás pénzt generál. Itt kézzelfogható a siker (vagy a bukás), egy-egy rangos fesztiválszereplés a kulturális önreprezentáció fontos része, azonnal presztízsnövekedést és akár anyagi bevételt is hozhat. A filmvagyon maga materiális vagyon, eladható, forgalmazható -elvben - az idők végezetéig.

Ám az érdekérvényesítés sikere csak részben tudható be a gazdasági vonatkozásoknak. Minálunk még mindig mintha a pártállami elv határozná meg az állami tudatot: "számunkra minden művészet közül legfontosabb a film".

Más művészeti ágak az utóbbi években érzékeny vereségeket szenvedtek. A Nemzeti Színház felépítése körüli politikai bohózatban többször nyílt színen arculcsapták a színházi szakmát. Igaz, az akkori kormány zavartalanul csinálhatott kampánykérdést az "ő" Nemzetijéből, mert a szakma képtelennek mutatkozott artikulálni és hathatósan képviselni érdekeit; az erre irányuló törekvések elszigeteltek maradtak.

Pedig a színház minálunk szinte kulturális "alapellátásként" működik, nagyobb városainkban néhol többtagozatos kőszínházak "szolgáltatják" a kultúrát. A mindenkori működési támogatás, ha éppen elégségesen is, de megvan. A színházi szakma talán épp azért maradt csendben a Nemzeti ügyében, hogy érintetlen maradjon a struktúra. Így is történt: az igazgatói posztok nálunk csaknem betonbiztosak. A kultusztárca biztosítja a "nagyok" túlélését, a Nemzeti és az Állami Operaház milliárdokkal megalapozott, biztos működését. A struktúra azonban - éppen, mert "kő-merev" - egy-egy új kezdeményezést nem képes integrálni. Főként nem, ha "műfajközi", mint a ma nemzetközi szinten legmagasabban jegyzett Krétakör, amelynek idehaza, befogadószínházi hálózat híján, még játszóhelye sincs.

A képzőművészet "nagy ügye" lehetett volna az új kortárs művészeti múzeum megépítése (a Nemzeti mellett), ám végül is nem történik egyéb, mint a ma valóban kedvezőtlen körülmények között működő Ludwig Múzeum elköltöztetése (és egyelőre csak remélhető, hogy a múzeum céljainak mindenben meg is felel az épület). Új alapítás tehát nem lesz, s miközben létrejön egy kiemelt helyzetű múzeum, több kitűnő vidéki kortárs művészeti gyűjteményünk helyzete fordul válságosra (ld.: HVG 2003. nov. 22. - Téli időszámítás).

Az irodalom érdekérvényesítő képessége talán a leggyengébb, bár igaz, ez a szakma talán a legkevésbé egységes. Az írószervezetek támogatása alacsony, 24 szervezet összesen 38,6 milliót kap, a hazai könyves ipar impozáns adatai (2002-ben 53 milliárd forintos összforgalom) nem tükröződnek a szépirodalom támogatásában, az állam a bevételekből magába az irodalomba elenyészően keveset hajlandó visszaforgatni.

Nemigen képzelhető el ma olyan helyzet, mint a filmeseknél, hogy miniszter és szakmai vezetők együtt nyilatkozzanak. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nem tekinti tárgyalópartnernek a szakma mégoly jelentős részét tömörítő, nagyobb szervezeteket sem (HVG 2003. nov. 22. - A tét határozza meg).

Miközben a filmművészet érdekérvényesítése során - még ha most Fliegauf Benedek, vagy Pálffy György be is futottak nemzetközileg, Tarr Bélát pedig a legjobbak között tartja számon a kritika - elsősorban a régi hírnévre mutat, addig egy friss irodalmi Nobel-díj sem volt elegendő, hogy az állami hozzáállás megváltozzék, s végre a kultúrafinanszírozás is munkának tekintse az írói alkotói folyamatot. Az alkotói támogatás, ami más műfajokban gyakorlat, az az irodalomban alig létezik.

Amellett, hogy a filmtörvény tényleg fontos; elgondolkodtató: a mindenkori kulturális kormányzat kiemelten kezeli a nagy, reprezentatív magyar filmeket (Hídember, Bánk bán, Sorstalanság) és szívesen keresi a neves filmművészek társaságát, számít a szakma jóindulatára. Talán mert az az illúziója, hogy a film "igazi tömegműfaj" lévén direkt módon hat a választópolgárra?

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Ilyen lesz a Miskolcon épülő Y-híd

Ilyen lesz a Miskolcon épülő Y-híd

„Tökéletes digitális oktatatást lehet csinálni akár eszköz nélkül is”

„Tökéletes digitális oktatatást lehet csinálni akár eszköz nélkül is”

Alig találtak fertőzötteket az óbudai és pesterzsébeti óvodákban, bölcsődékben

Alig találtak fertőzötteket az óbudai és pesterzsébeti óvodákban, bölcsődékben